Ahogy közeledik a karácsony napja, az embert egyre jobban magával ragadja az ünnepi hangulat. Fűszeres forralt bor és mézeskalács illata lengi be a mindennapokat, jólesik elnyújtózni egy pohár fahéjas forró csoki társaságában, és elfeledkezni a rohanásáról, a ránk váró temérdek dologról. A következőkben a legjobb télapós-karácsonyi vicceket szedtük össze neked! Nevess egy jóízűt, aztán újult erővel folytasd a készülődést!
– Mi történik a Mikulással, ha karambolozik?
– Szánja bánja…
– Miben különböznek a japánok és a Mikulás?
– A japánok nindzsák, a Mikuláson meg van zsák!
– Hogy hívják az angolt, aki fél a Mikulástól?
– Claustrofobiás.
A postára érkezik egy levél, melyet a Mikulásnak címeztek. Mivel a postások nem tudják, mi legyen vele, úgy döntenek, felbontják. Egy kétségbeesett gyermek kívánságát olvassák benne:
“Drága Mikulás! A családunk nagyon szegény, így nem tudok mit adni a szüleimnek karácsonyra. Légy szíves, küldj 10 ezer forintot!”
A postások nagyon megsajnálják, ezért úgy döntenek, összedobják a pénzt. Ám nekik sincs sok, így csak 5 ezer forint jön össze, amit el is küldenek a kisfiúnak. Az ünnepek után lázasan bontják fel a Mikulásnak szánt köszönőlevelet, melyben a következőt olvassák:
– Kedves Télapó! Nagyon köszönöm, hogy segítettél, de képzeld, a postások a pénz felét lenyúlták!
Pistike már másodikos. Egyik nap lihegve rohan az apjához:
– Mindent tudok! Megmondták a fiúk – lihegi. – Te vagy a Mikulás, a Jézuska, de még a gólya is…
Óvodások beszélgetnek:
– Milyen karácsonyfátok van?
– Műanyag.
– És járt nálatok a Mikulás?
– Igen, de az se volt igazi.
A kisgyerek karácsony este szalad be az anyukájához a konyhába:
– Anyu, anyu, képzeld, ég a fa!
– Nem ég, kisfiam, hanem világít!
Két perc múlva megint szalad be a kisfiú:
– Anyu, anyu! Már a függöny is világít!
A skót kisfiú megkérdezi az apjától:
– Apa, mi lesz karácsonykor a fa alatt?
– Parketta, kisfiam, parketta…
2 szöszi beszélget:
– Képzeld, az idei karácsony pénteki napra esik.
– De remélem nem 13-ára!
Két rendőr elmegy az erdőbe, hogy karácsonyfát vágjanak maguknak. A térdig érő hóban gázolva órák hosszat keresik a megfelelő fenyőfát, de nem találják. A nap lenyugszik, feltámad a jeges szél, a távolban felvonyít valami állat.
Az egyik rendőr odafordul a másikhoz:
– Na, ebből nekem elegem van! A legközelebbi fát kivágjuk, akár fel van díszítve, akár nincs!
K.Sz