Akkoriban, amikor még nem a mobilozás jelentette a kikapcsolódást, gyermekkorom népszerű játékai közé tartozott a Fekete Péter vagy a Csapd le csacsi. Fiatalon a melegebb hónapokban sokkal szívesebben rohangáltunk az udvaron, bicikliztünk a faluban vagy gyűjtöttünk ebihalakat a mezőn, míg az iskolai kirándulások alkalmával, de gyakran a csendes téli estéken családi, olykor baráti körben előszeretettel kártyáztunk.
A legnépszerűbb kártyajátékokat gyűjtöttem most össze annak reményében, hogy lesz kedvetek az online világtól egy kicsit elszakadni és családotok, barátaitok körében kiteríteni egy pakli kártyát és csak játszani, hiszen ahogy George Bernard Shaw is mondta: „Nem azért felejtünk el játszani, mert megöregszünk, hanem attól öregszünk meg, hogy elfelejtünk játszani.”
Az osztó mindenkinek 8 kártyát ad. A játékosok igyekeznek egy színnek mind a nyolc lapját begyűjteni. Az osztótól jobbra ülő kezdi a játékot: egy tetszése szerinti lapot zártan tesz jobb oldali szomszédja elé. Ő ezt felveszi és egy másikat küld a mellette ülőnek. Így megy ez mindaddig, míg valakinek a kezében összegyűlik egy szín valamennyi lapja. Ekkor az asztalra csapja kártyáit “Csapd le csacsi!” felkiáltással. A többiek is igyekeznek minél előbb eldobni lapjaikat, hiszen csacsi lesz az, aki ezt utolsóként teszi.
Fekete Péter
A játékosok megnézik a lapjaikat, és kiveszik azokat, amelyeket párba tudnak állítani azonos szín vagy érték szerint. Az osztó balján ülő játékos húz egy lapot a tőle jobbra ülőtől. Ha a kihúzott lapot párosítani tudja valamely kezében lévő lappal, kiveszi a párt, és az asztalra rakja. A játék így halad tovább, mígnem az összes lap megtalálja a párját és az asztalra kerül. Akinél a Fekete Péter marad, elveszíti a játékot.
Piros Papucs
A játék lényege egyszerű: színre színt és fogyjon el a kártya a kezedből. A kártyákat egyenlő részben szétosztjuk a két játékos között. A kártyákat lefelé fordítva kell összefogni a kezünkben. A kezdő játékos a kezében fogott pakli tetejéről kijátszik egy lapot színnel felfelé fordítva és az asztal közepére teszi. Ezután a másik játékos következik, ő is kirak egy lapot a kezében lévő kártyapaklija tetejéről. Aki a középen növekvő játékkártya halomra hamarabb tesz piros színű lapot az a szerencsés, mivel a lent lévő teljes kártya halmot (amit addig kijátszottak a kezükből) az ellenfélnek kell felvennie és a kezében lévő paklival összekevernie. Ha az első kijátszott lap piros, az ellenfélnek azt az egy lapot is fel kell vennie. Fontos szabály még, hogy miután a ráfaragott játékos felvette a kártyákat az első újbóli lap lerakása ismételten a piros lapot rakó személyt illeti. A játék győztese az, akinek hamarabb elfogy a kezéből a kártya.
Színre színt, számra számot
Ezt a játékot több személy is játszhatja, azonban mivel mindössze 32 lapból áll a pakli, 6-nál több személy ne igen legyen a játékban. A kártyapaklit összekeverés után helyezzük színével lefelé fordítva úgy az asztal közepére, hogy egy kört alkosson. Az első játékos a körből felhúz egy lapot és a kör közepébe dobja színnel felfelé. A második játékos szintén húz egy kártyát a körből. Abban az esetben teheti be a körben lévő hártyára, ha megegyezik a lent lévő kártya színével. Például, ha az első játékos egy zöldet tett be, akkor a második játékosnak addig kell a körből húznia lapot, míg nem lesz a kezében zöld színű, amit a kör közepén lévő lapra tehet (színre-szín). Majd egy másik színű lappal kell beborítania. A harmadik játékosnak szintén a körben lévő kártyákból kell húznia addig míg olyan szín nem lesz a kezében, mint amivel a második játékos utoljára beborította a kör közepére helyezett kártyahalmot, és neki is egy eltérő színűvel kell azt beborítania. Ez mindaddig folytatódik, amíg a körben van kártya, és amíg a soron következő tud rakni. Ha elfogyott a körből a kártyalap és a soron következő nem tud olyan lapot tenni, ami a kör közepén elhelyezett kártyahalmon legfelül van, akkor azt a színű lapot a halomból fel kell vennie és a következő játékos következik. Ha a körből elfogytak a lapok és a játékosnál nincs olyan színű, mint amilyet raknia kellene, akkor fel kell vennie a középső kupacból egyet. A játék addig folytatódik, amíg el nem fogy a játékosok kezéből is a kártya. Természetesen az nyer, akinek leghamarabb elfogy a kezéből a kártya, és az a vesztes, aki úgy jön ki a játékból, hogy kezében marad a kártyalap, mert nem tudja a kör közepén lévő halomba rakni.
21-ezés
Az osztó megkeveri a lapokat, majd minden játékosnak egy-egy lapot oszt ki. Utolsóként mindig maga az osztó kap lapot. A játékosok megnézhetik lapjaikat és mérlegelik, hány lapra van még szükségük. A cél, hogy a legmagasabb értéket a 21-et elérjük, illetve a lehető legjobban megközelítsék a játékosok. Szabály, hogy 15-ig senki sem állhat meg, vagyis amíg a kezében lévő lapok összege a 15-öt nem éri el. Különleges szabály, hogyha valakinek két ász van a kezében az is 21-et ér, tehát az a személy lesz a győztes. Aki a felső határt (21-et) átlépi, fuccsot kell, hogy jelentsen, és be kell dobnia lapjait, ő már biztosan nem nyer. A játék nagyon hasznos lehet első osztályos gyerekek számára, akik a játék által szinte észrevétlenül gyakorolhatják az összeadást.
Snapszli, snapszer vagy 66
Könnyen megtanulható kártyajáték iskolás kortól egészen nyugdíjas korig. A Snapszert két játékos játékszabálya röviden, összesen 20 kártyával. Osztásnál a játékosok 5-5 kártyát kapnak kézhez. A maradék lapok képezik a talont, amely lefelé fordítva található az asztal szélén. A talon alján lévő utolsó, felütött lap jelöli az adu színét. A játék célja 66 pontot elérni, illetve az utolsó ütést elvinni. A nyertes pontszáma függ a vesztes pontértékeinek számától. Egy játszma Snapszert 7 játszmapontért játszanak. A játszmapontok kivonódnak, tehát, aki először éri el a 0 pontot, az nyer, míg a vesztes rádlit kap.
Kutyifa Icu
