Van eredeti, utángyártott és agyonbuherált…
A környéken többen foglalkoznak mezőgazdasági gépek, illetve alkatrészek kereskedelmével. Ennek fő szezonja nyáridőben van: mindig elromlik valami, ami nem kapható sehol, de nélküle megáll az aratás, a permetezés és a szállítás. De ha sehol sem kapható, Bócsán még van némi remény. Ezt az utolsó szalmaszálat ragadta meg a vidéki gazdaember, amikor este 10-kor végső elkeseredésében felhívta a biztos tippnek, mondhatni, utolsó mentsvárnak tartott bócsai kereskedőt, nevezetesen Tóth Jánost. Róla egyébként azt kell tudni, hogy tréfáért, viccért bizony nem megy a szomszédba, mert hogy otthon is elég van.
A beszélgetés lényege az volt, hogy biza volna Vadkerten a boltban az az alkatrész, de mégiscsak úgy kellene, hogy szerelje le a kombájnról a kuncsaft azt a bizonyos darabot, és hozza el. Nagykőrösről nincs messze Bócsa, meg hát: akármilyen házilagosan berhelt darab lehet az a meghibásodott kütyü, hát csak meg kellene néznie azt szakembernek.
Na, másnap reggel 8-kor ott is volt a nagykőrösi illető, kezében a kormos, kopott alkatrésszel — már ami abból a nagy erejű behatás (ld: aratás) következtében maradt.
-Hát ez volna az, e.
Nézi a boltos, nézi, hümmög, összedugja a fejét a segéddel, a fény felé tartják, forgatják, aztán kimondja: „Hát, nekünk ilyen nincs!”
-Na de hát a telefonban azt mondta, hogy van, meg nem is olyan nagy ügy lenne ez, hát le is szereltem, most akkor mit tegyek, áll a gép, ezer helyen várnak rám, merre menjek evvel most?
Márpedig nincs, megmondom ezt leltárkönyv nélkül is.
Na, a kuncsaft nagy durrogva megindul a kijárat felé, alig köszön, amikor utána szólnak:
-Ilyen kopott, agyonhegesztett alkatrészünk nincs, de újat persze tudunk adni…
Káposzta Lajos
