„Van nekem egy vadásztanyám a pusztában. Gyertek le egy hétvégére: eszünk-iszunk, bográcsozunk, lehet, hívunk pár csajt is, esetleg lövöldözünk fácánra, nyúlra…”
Bizony, sok fővárosi gazdag ember szájából elhangzott és elhangzik a fenti invitálás. A 80-as évektől divat volt a tanyára járás, ahol sok minden történhet. A rendszerváltás után újabb lendületet kapott az építkezés, melyek közül nem minden készült el a tervek szerint. Melyik mikor és miért állt le? — a helybéliek mindig jobban tudják. A pusztai tanyák egyre nagyobb luxussal felszerelt csodaházzá váltak, sokszor medencével, szaunával, teniszpályával, minigolffal… Aztán ahogy megöregedett az adott szép ház tulajdonosa, már nem járt le olyan sűrűn. Esetleg kiürült a pénztárca is, vagy éppen gyógyfürdőre, kezelésre kellett a pénz, no meg a haverok is kiöregedtek, meghaltak.
Fotoriporterünk Bócsa-Zöldhalomban kapta lencsevégre Demszky Gábor omladozó tanyáját. Az, hogy ekkora házat épített, nem baj: valakinek még nagyobb jutott. Nekünk öröm, ha valaki a mi vidékünkön szeretné kipihenni magát. A gond inkább a közbiztonsággal van: az ajtót valakik betörték, a padlót felszedték, a fűtés- és vízcsöveket módszeresen levágták. A hűtők kibelezve, a ház elemei folyamatosan mennek tönkre.
Hátul már csak nyomokban lehet felfedezni, kitalálni, melyik épület mire lehetett jó. Még pár év, és nem marad más, csak a beton alap. Hány ilyen épület lehet még? És vajon milyen lehet a hírük befektetői, nagyon gazdag körökben?
Káposzta Lajos
Fotógaléria:
