Több mint kétszáz résztvevővel rendezték meg a hétvégén Bócsán a mozgáskorlátozottak nőnapi ebédjét. Meg még ami utána jött.
De ne menjünk ennyire a dolgok elébe! Az eseményt Szőke-Tóth Mihály polgármester nyitotta meg. Beszédében kiemelte: nem csupán az aktuális ünnep miatt, de mindenképp ki kell emelni a nőket, a női szerepeket. Azokat, melyek ma bár néha eltűnni látszanak, de nélkülözhetetlenek. Ezeket kell erősíteni — bármi áron.
A polgármester ebéd után Gál Tamás képviselővel közösen minden hölgynek cserepes virágot ajándékozott.
A köszöntések sorát Hanó Mihály, a Bács-Kiskun Megyei Mozgáskorlátozottak Megyei Egyesülete elnöke folytatta. Szólt a mozgáskorlátozottak médiamegjelenéseiről, valamint arról, hogy nem csupán az idős, de a fiatalok céljaiért is meg kell vívni a küzdelmeket. Hiszen aki fiatalon került kerekesszékbe vagy legalábbis járókeret mögé, annak más a kihívás és más is a célja, mint aki „beleöregszik” ebbe az állapotba. Beszédét nőnapi verssel zárta.
Az Abonyi Fogadó által elkészített és szervírozott ebéd után a népi ruhában már megismert keceli mozgáskorlátozott dalkör lépett fel ismét — na de hogy?! A táncteret cigányok özönlötték el, akik vidám táncba hívtak mindenkit. Már erejükből tellett. Persze nem sokáig maradtak egyedül, hiszen Barcsikné Weinhardt Éva bócsai alpolgármester és kollégái azonnal „megalkották a tömeget”. Aztán nem volt megállás — hála a zenészeknek, Balogh Istvánnak és Wiesz Ottónak.
A szervezők a bócsai csoport tagjai voltak, élükön fáradhatatlan vezetőjükkel, Kaposvári Franciskával. Ahogy összeszámoltuk, a helyiek mellett Soltvadkert, Orgovány, Kiskőrös, Bugac, Kecel, Jakabszállás, Fülöpszállás mozgáskorlátozott klubjait sikerült mozgósítani az eseményre, mely bizony belenyúlt a késő délutánba.
Káposzta Lajos
Fotógaléria:
