Mi kell ahhoz, hogy jó hangulatban teljen egy összejövetel? A válasz egyértelmű: jó szándék! Ezt erősíti meg bennem minden alkalommal Bak Antal, amikor a bócsai nyugdíjasok összefogásáról beszél. Az idei Nagy Találkozót így jellemezte:
„2013-ban hívtuk össze először a Bócsa-Zöldhalomból elszármazottakat Balázs Ferenc kezdeményezésére. Azóta ez a találkozó minden évben bővül, hiszen mindig többen jöttek: idén 200 vendéggel ültünk a Parkerdőben, a nádtető alatt. Jöttek a környező településekről, Kaskantyúról és Soltvadkertről is. A lényeg, azaz az összetartó erő a Zöldhalomhoz való kötődés. Akkoriban nagyon nagy összefogás volt a tanyavilágban, ma el se tudnánk képzelni, mekkora!”
Szőke-Tóth Mihály polgármester köszöntőjében a rég letűnt tanyasi világot időzte fel: azt az időt, amikor a közművesítés még nem igazán létezett a pusztában. Sok volt a nehézség, de mégis megvolt az emberekben a szeretet, az összetartozás érzése és a kölcsönös segítség szándéka.
A Nagy Találkozóra sokan az unokákat is elhozták: nekik nagy élmény a csettegő, a szappanbuborék-fújás és maga az erdő! Sokak örömére egy hajdani bócsai tanító is eljött. Turcsányi László az 1957-58-as tanévben tanított az Abonyi majori iskolában. Így mesél arról az időről:
„Eredetileg kisszállási vagyok. A kalocsai tanítóképző elvégzése után kihelyeztek minket tanítani, így engem Bócsa Abonyi Majorba. A Bolhasoron laktam „kvártélyban”, alig egy kilométerre az iskolától, a Németh Antal bácsiéknál. Gyakornok voltam, és Bodor Jenő igazgató járt nézni az óráimat. 47 gyereket tanítottam egyszerre, de akkora volt a társadalmi fegyelem, hogy rend volt: engedelmeskedtek, tisztelték a tanító urat, még ha az 19 éves is volt csak. Engem a tanyasi emberek sok mindenre megtanítottak, mondhatni: ők adták meg a kezdő lökést a szakmai fejlődésemben.”
Az ebéd marhapörkölt volt tarhonyával, savanyúsággal — az Abonyi Fogadó munkáját dicséri. Külön kiemelendő az odafigyelés: ebéd előtt mindenki kezet moshatott, az eszcajg becsomagolva feküdt az asztalon, a csont nélküli pörköltet pedig kiporciózva hozták, ezzel is ügyelve a tisztaságra. Az énekes felvezetésről a Bócsai Citerazenekar gondoskodott — Nagy-Biri László vezetésével. Szólt itt aztán tánczene is, melynek forrása Balogh István és Wiesz Ottó volt.
Jövőre ugyanitt! – hangzott búcsúzáskor a “szokásos” mondat.
Káposzta Lajos
Fotógaléria: