Szent Iván Éjszakája sok varázslatos pillanatot rejteget. Ilyenkor bármi megtörténhet — főleg ha nem tör ki közben a vihar… Az év legrövidebb éjszakája a szerelem, a mágia, a tűz jegyében telt — mindezt a Kozák-tónál élhették meg a bócsaiak.
A program délután 4 órakor vette kezdetét, melynek során táncosok, énekesek és zenészek szórakoztatták az egyre gyarapodó közönséget. Nem maradtak el a turisták, köztük egy busznyi érdi vendég, valamint több környékbeli német és magyar család.
A helyi és a kecskeméti gyerekek műsora, a hastánc és a régi hangszerek bemutatója jó hangulatot teremtett a tóparton. Az idősek színpadra lépése tiszteletet érdemel, a citerások tudása pedig az élő hagyomány bizonyítéka. Sajnos az előadásokra nem volt akkora érdeklődés, mint a szervezők gondolták: a családok inkább a parton sétáltak és beszélgettek.
Napnyugtakor a tündérek varázsolták el a vendégsereget. Ekkor már kigyúltak a tó körüli fáklyák, a tündérek pedig a tó tükrén helyezték el az úszó mécseseket. A soltvadkerti íjászok tüzes nyilai már a tábortűzhöz hívogattak mindenkit.
Itt a kiskunhalasi Lyra együttes és helybeli zenészek éneke teremtette meg a hangulatot. És már majdnem át is alakult a többszáz fős társaság egy hangosan éneklő tábortűzi közösséggé, amikor hirtelen boszorkányok lepték el a teret: fekete kalpagban, fekete köpönyegben, söprűn lovagolva táncoltattak meg mindenkit.
Aztán egyszer csak egy vénséges vén banya biciklizett be a tűz elé. Ki más is lehetett ő, mint Kovács Nándor kisbíró, a nap egyik házigazdája. Nosza, el is kezdték kergetni a boszik, hogy leszedjék a csodajárgányról, ami szikrázott, villogott és csattogott.
A tábortűz még sokáig folytatódott volna: dal, vicc és tréfás jelenet volt elég a tarsolyban — ám jött az egész nap mumusként fenyegető vihar és elsöpört mindent. A szervezők természetesen nem lehetnek elégedetlenek, hiszen akár egész nap is eshetett volna az eső…
De azért reméljük, a szerelem sok résztvevő életét végigkíséri az esztendő többi napján is!
Káposzta Lajos tábortűzi zenész
Fotógaléria: