A megyei III. osztályú bajnokság közép csoportjában az őszi szezont hazai pályán kezdte augusztus 24-én a Kaskantyúi FSE gárdája. A mérkőzés előtt a csapat játékosát és technikai vezetőjét, Hleba Szergejt köszöntötték 50. születésnapja alkalmából.
Kaskantyúi FSE-Tázlári FC 0-5 (0-1)
Kaskantyúi FSE: Gszelmann – Varga Sz., Farkas D., Győrfi, Losonczy (Hleba), Pop, Molnár D., Bránya (Hatvani), Elek (Nagyfi), Tóth J., Andó (Lucza).
Tázlári FC: Pap – Csigi (Börcsök), Müller A., Kószó, László, hegyi, Müller N., Lehoczki, Braun, Hoprváth I. (Szabó I.), Faddi (Forgó).
A „szülinapi mérkőzés” nem sikerült jól a hazaiak számára ezen a napon. Az első félidőben nagy mezőnyfölényben játszott a Kaskantyú, de a tázláriak szinte az egyetlen komolyabb támadásukból gólt lőttek a 4. percben Braun Károly révén (0-1). A nagy melegben aztán jött az újabb „hidegzuhany”, amikor a második félidőben a középkezdés után ismét Braun Károly volt eredményes (0-2). Az 58. percben aztán el is dőlt a mérkőzés, miután a tázláriak Lehoczki Bálint góljával tovább növelték előnyüket (0-3). A mérkőzés utolsó harmadában még Forgó Dániel és Müller Norbert volt eredményes, így végül kiütéses győzelmet arattak a vendégek.
A mérkőzés alkalmával a születésnapos Hleba Szergejt arra kértem, hogy összegezze labdarúgó pályafutását:
Igen fiatalon, 7 évesen kezdtem el versenyszerűen focizni Ukrajnában egy sportakadémián a Munkács mellett található Irsaván. Innen kerültem 13 évesen a Dinamo Kijev által működtetett sportakadémiához. Utána visszakerültem 19 éves koromban az NB II-ben szereplő Munkács csapatához. Az életem és a sportpályafutásom egyik legjelentősebb állomása következett ezután, amikor 1993-ban az akkor NB II-ben szereplő Kiskőrös csapatához igazoltam. A kiskőrösi csapatnál dolgozott a Munkácsról származó Tellinger Vilmos edzőként, aki ismert engem és tulajdonképpen az ő hívására érkeztem ide. A sportpályafutásom legszebb éveit töltöttem el Kiskőrösön, amikor feljutottunk az NB I-be és később az első osztályban a Stadler FC-nél. A későbbiekben még pályára léptem az NB II-ben a Csongrád, a Szeged, a Sopron, a Hajdúnánás és a Nyíregyháza együtteseiben. A pályafutásom vége felé a megyei I. osztályban szerepeltem az Izsák és a Kiskőrös csapataiban, majd levezetésként a megyei III. osztályban a kaskantyúi együttesben, amely utóbbinál jelenleg technikai vezetőként is tevékenykedek. A legemlékezetesebb pillanatokat 1993-1998-ig a Kiskőrös, majd a Stadler FC csapatinál éltem át. Soha nem felejtem el a hatalmas ünnepet, ami az NB I-be jutáskor volt Kiskőrösön, az akasztói stadionavatót, amikor 0-0-át játszottunk a Videoton ellen és azt a találkozót sem, amikor 22 ezer néző előtt 1-1-re végeztünk a bajnoki címet ünneplő Ferencvárossal. Jelenleg Kiskőrösön lakom és a kaskantyúi csapat játékosa, ügyintézője, a labdarúgópálya gondnoka vagyok. A sporttól a mai napig nem tudtam elszakadni és rendszeresen futok heti több alkalommal. Van egy fiam, aki megpróbál a nyomdokaimba lépni és jelenleg a Szentlőrinc NB III-as csapatát erősíti. Letelepedtem Kiskőrösön, jól érzem magam a városban, most már itt vannak a barátaim, de a későbbiekben egyszer majd még elképzelhető, hogy visszamegyek Munkácsra.
Filus Tibor
Fotógaléria:
