Ritka esemény, amikor egy országos egyházi főméltóság egy tanyasi templomban mond misét. Most vasárnap mégis megtörtént, mégpedig a szépen felújított, fischerbócsai Szent Imre templomban.
Az ünnepi eseményre, a templombúcsúval egybekötött újraszentelési szertartásra Mezei Ferenc plébánoson kívül eljöttek a korábban itt szolgált papok (Ruskó Norbert és Burányi Roland), a falu jelenlegi és hajdani protestáns lelkészei, a község vezetői és számos mesterember, akik kivették részüket a felújítási munkálatokból. A kétszáz fős gyülekezet előtt dr. Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek mondta a szentbeszédet.
Hálát kell adnunk, hogy a szőlősorok között széppé tették ezek az emberek a templomot! — emelte ki az érsek prédikációjában. Ez itt most egy olyan hely, melynek védőszentje árpádházi Szent Imre herceg. Hogy milyen ember volt ő? Elég, ha beleolvasunk édesapja, Szent István intelmeibe. Azt írja fiának: „Példamutató légy!” Ez ugyebár ettől kezdve minden politikusra is vonatkozik! Mert ha nem tartanánk magunkat szent királyaink – így akár Szent László, a lovagkirály – örökségéhez, már nem lenne Magyarország!
A szentmise után örömmel adott interjút a VIRA Magazinnak
Érsek úr, ön 20 éve áll az egyházmegye élén. Az egyik első érseki interjúját nekem adta a Halas Televízióban. Most onnan folytatjuk: mi történ azóta?
Akkor én nem tudtam, hogy mennyi időt ad az Úristen, és most sem tudom, ezután mennyit ad. Nagyot váltott a világ, az biztos. Az emberek átalakultak. A rendszerváltás akkor még cseppfolyós volt, kormányok jöttek-mentek.
Mennyire látszottak jelek, tendenciák?
Korábban több volt a társadalmi munkás. Ön még tudja, mi az… Én anno kispapként a szocialista Németországban, az NDK-ban jártam, és ott elmondták, hogy „náluk van társadalmi munka az egyházban, míg az NSZK-ban, a Nyugati Szektorban, azaz a kapitalizmusban nincs! Ott mindenért fizetni kell. A kapitalizmus szelleme aztán ide, Magyarországra is eljutott. El-eltűnőben van az önkéntesség és a szolgálat. Na, erre ez a templom és egyházközség most éppen rácáfolt. Igaz, kellett hozzá egy anyagi támogatás, ami felcsillantotta a közösség reményét.
A ma álló fischeri templom a II. világháború után épült, de az egyházközség már jóval korábban megalakult. Aztán a falumag máshová került…
Ez a kis templom, amikor először találkoztam vele, meglehetősen romos állapotban volt. Azt tudtuk, hogy a padok és az oltár a régi kalocsai szemináriumból való. De remélni sem mertük, hogy lesz egyszer annyi pénzünk, hogy felújítsuk. Az utóbbi 10 év arról szól, hogy visszakapunk, átveszünk intézményeket és működtetjük őket, de fel is újítjuk. A működtetés azt is jelenti, hogy vallásos lelkületet közvetítünk. De ez nem könnyű…
Tehát rendszerváltás: világi önkéntes munkatársak. Több lett, kevesebb lett vagy más lett?
Az elmúlt húsz évben ott van a papszentelések nagy száma: többet szenteltem, mint temettem. Most sem nyugdíjas emberek álltak mellettem az oltárnál, hanem nálam jóval fiatalabbak. Nekik pedig feladatuk bevonzani a többi fiatal, tetterős embert.
A mi egyházmegyénkben jobb a helyzet, mint országosan. A nagyvárosainkban káplánok szolgálnak a papok mellett, de a kisebb falusi plébániák ellátása is megoldott. Sokkal több pap meg sem élne, de mit sem érne a munkájuk, ha az elvetett mag nem hullana termékeny földbe. Épp ezért a gyülekezeti tagoktól több közösségi munkát várunk el. Őket viszont fejleszteni, lelkesíteni kell. Mert bizony nincs elég belőlük.
Mennyire fogja ösztönözni, mi a módja annak, hogy gyülekezet teremtődjék az ilyen felújított templomokban?
Hívogatni kell! Ennyi embernek a húsvéti föltámadási nagymisén is örülnék. Itt azonban nem lakik ennyi ember, ide sokan jöttek most el vidékről. Adjunk alkalmakat a kisközösségnek a maga kis templomában, hogy összejöjjenek!
Mit üzen az olvasóknak, a Kiskőrösi járásban élőknek?
Meg kell felelni annak a lehetőségnek és kihívásnak, ami itt van! Mert más egy kecskeméti Szent Család plébánia, a nagyváros és más egy elnéptelenedő falusi szórvány. Ez itt egy fejlődő, élhető esperesség. Az itt élők tartsák számon és hívogassák egymást, így teremtsék meg a vallásgyakorlás alkalmait!
Utolsó kérdés: érsek úr, hogy van?
Van egy paraszti válaszom, mégpedig hogy „meglehetősen”.
Azzal kilépett a templomból és mindenkihez odament köszönni, beszélgetni. Mint a főpásztor a maga nyájához.
Káposzta Lajos
Fotógaléria:
