Lányok! Ha unjátok a várakozást, és nem értitek, miért nem kéri meg végre a pasitok a kezeteket, itt az idő, hogy változtassatok. Egy ősi hagyomány szerint ugyanis február 29. a hölgyválasz napja.
Sokan sötétnek hiszik a középkort, pedig igenis léteztek olyan hagyományok az 1200-as években, amik a modern korban is megállnák a helyüket. Ezek egyike egy 1228-ban hozott skót törvény, mely szerint február 29-e az egyetlen nap, amikor a nőknek joga van megkérni a férfiak kezét. Ha pedig a kiválasztott ezt visszautasítja, büntetésből bírságot kellett fizetnie az utána epekedő hölgynek, mely a csóktól a selyemruhán át a pénzig terjedhetett.
A hagyomány persze a legtöbb történész szerint csak városi legenda, ennek ellenére Nagy-Britanniában a mai napig megemlékeznek róla. Sok kocsmában ezen az estén hölgyválaszt tartanak, hogy legalább egy este legyen, amikor a nők kezdeményezhetnek.
Más kutatók szerint a szökőévi lánykérésnek igenis van valóságalapja, de nem Skóciából, hanem az ötödik századi Írországból ered. Történt ugyanis, hogy Szent Brigitta arról panaszkodott a sziget védőszentjének, Szent Patriknak, hogy a hajadon lányoknak túl sokat kell várniuk arra a bizonyos kérdésre. Szent Patrik igazat adott neki, és ő találta ki, hogy azon az egy napon – február 29-én – a bátor nők megkérhessék kedvesük kezét. A misszionárius azonban rögtön a saját csapdájába esett, Brigitta ugyanis letérdelt elé és megkérte a kezét, mire a nőtlenséget fogadott Patrik persze nemet mondott, de egy csókkal és egy selyemruhával engesztelte ki a rá vágyó asszonyt.
Külföldön sok férfi kezét kérték már meg
Az internetnek hála, számtalan olyan történettel megismerkedhetünk, amiben a hölgyeké lett a főszerep. Ők készítették elő a „legénykérést”, tettek, vettek, szervezkedtek, végül előrukkoltak a kérdéssel. Katy Miller a Huffington Post oldalán osztotta meg a történetét a nagyvilággal. Ő még 2013-ban tette meg ezt a nagy lépést. Eleinte nem is akart férjhez menni, nem hitt a házasság intézményében, de a szerelem a legmakacsabb embereket is megváltoztathatja. Azt tudta, hogy nem a hagyományos módon akarja véghez vinni a tervét, valami sokkal ötletesebb dolgot talált ki. Mindketten sörimádók és készített egy söröspoharat a párjának, melynek az oldalára gravírozta, hogy „Ha végeztél ezzel a pohárral, kérdeznem kell valamit.” Miután a srác megitta a sörét, a pohár alján várta a kérdés: Összeházasodunk? Katy nem érezte különleges dolognak, hogy ő tette fel a kérdést, de azt sérelmezte, hogy várakozásaival ellentétben nem a gratulációk árasztották el őket, sokkal inkább az „Ez komoly?” és az „Ugye ez csak egy áprilisi tréfa?” jellegű üzenetek. Nem értette, hogy ha egy férfi ötletes lánykéréssel áll elő, akkor miért lesz sztár és az ő tette után hol marad az elismerés?
