Január 25-én rendezték meg a bócsai Boróka Általános Iskola tornatermében az V. Veiszhab Péter Labdarúgó Teremtornát. Az ötlet a néhány éve balesetet szenvedett, jelenleg kerekesszékkel közlekedő Veiszhab Péter sporttársaitól, barátaitól indult. A szervező stáb élén már több éve P. Szabó Zsolt áll: most is ők irányították és szervezték a bajnokságot.
Veiszhab Peti focista volt: élte a fiatalok lelkes, vidám életét. De egy gondatlan strandolás során pár éve olyan balesetet szenvedett, amely eddigi életének gyökeres megváltozását jelentette: deréktól lefelé lebénult! Ez az esemény mindenkire és mindenre kihatott: felborult az eddigi életrend, a család és a közeli barátok pedig átalakították az életüket Peti folyamatos ápolása és ellátása érdekében.
Akadálymentessé kellett tenni a lakást és ezzel együtt szükségessé vált olyan eszközök beszerzése, melyeket eddig nem is ismertek. Ez kezdődött a közlekedéshez szükséges kapaszkodókkal, az ággyal, a kerekesszékkel, majd folytatódott a ház akadálymentesítésével, rámpák felszerélésével, megfelelő ruházattal, adott esetben az étkezéssel kapcsolatos dolgokkal.
Délelőtt megérkezett Peti is, családja kíséretében. Sosem volt egyedül: a meccsek közben mindenki odament hozzá pár mondatra. Ez a rendezvény ugyanis egyaránt szól az ajándékozásról, a felajánlásokról, a barátságról és a beszélgetésekről.
Felajánlás, de mire is?
Öröm adni, de vajon öröm-e kapni? Mint P. Szabó Zsolt főszervező elmondta, a nevezési díjakat, a büfé nyereségét és a felajánlásokat Petinek és családjának adják át. A barátság nem csak addig tart, amíg ivócimborák vagyunk! Viszont — ahogy Petivel beszélgettem — kiderült az is, hogy a megváltozott élethelyzetben az ember napirendje, gondolatvilága és beszédtémái is megváltoznak. Nem tud például csak úgy eljutni valahová, ha esik az eső, vagy ha hideg van. És hiába kapnak a munkaadók állami kedvezményeket mozgáskorlátozott alkalmazása esetén, ha maga a munkahely — legyen az iroda, raktár vagy akár egy udvar — nem alkalmas a kerekesszékkel való mozgásra.
Pályázat útján laptopot kapott. A cél az ügyintézés és a kommunikáció megkönnyítése. De lehet ez egy szakmai továbbképzés elindítója is. Mert azzal a végzettséggel, mellyel jelenleg rendelkezik (karosszérialakatos), nem igazán tudna most elhelyezkedni.
Peti néhány éve elkezdett pingpongozni: mozgás, társaság, versenyek, táborok, kimozdulás. Mint lelkesen mesélte, ketten vannak a megyében, akik „ebben a cipőben járnak”. Nagy öröm érte Soltvadkerten, amikor az ottani asztalitenisz fakupán játszhatott — az egészségesekkel is! Igen, ez az egyik oldal!
A másik oldal a szállítás, a kísérő személy munkaideje, a szükséges komfort és az ellátás állandó biztosítása. Ez mind költség, amihez ezúttal szeretettel járultak hozzá a barátok és a sporttársak és ugyanúgy el is kell fogadni! Megvan ennek a helye…
A labdarúgó kupa mérkőzésein nyolc csapat vett részt. A szabályok szerint egyszerre 3 + 1 játékos tartózkodott a pályán csapatonként, és a 2 x 10 perc játékidőben korlátlan cserelehetőség állt rendelkezésre. A meccseket játékvezető felügyelte, és bár barátságos mérkőzésekről volt szó, néha jól jött az a síp. A csapatok tagjai a bócsaiak mellett a következő településekről jöttek össze: Akasztó, Kiskőrös, Tázlár, Orgovány, Soltvadkert, Izsák, Kecskemét…
A csapatok sorrendje:
- hely: Turbo Ran — ebben játszott annak idején Peti is. Most ők vihették haza a vándorserleget. Az első három csapat tagjai érmet kaptak.
- hely: Szervezők
- hely: Izsák
- hely: Wolves
- hely: Esélyetek SE
- hely: SP Services
- hely: Vitathatatlanok
- hely: B Közép
Hajrá, Veiszhab Peti, Hajrá Bócsa!
Káposzta Lajos
Fotógaléria:
