Kecelen a Városi Sportcsarnokban rendezték meg 2020. március 7-én a VI. Vikker Dániel Emlékversenyt a Bács-Team szervezésében.
A mostani gála különlegességét az adta, hogy a Bács-Team első generációjához tartozó nagyon komoly versenyző, Imre Zsolt befejezte profi pályafutását. A kemény, sikeres, legtöbb alkalommal győzelmet arató csapattagnak, a mostani mérkőzése volt az utolsó.
Ha az ember valamit abbahagy, befejez, nem maradhat el a visszaemlékezés, az eddigi tevékenység összegzése, ebből az alkalomból kérdeztem Zsoltot.
A legelső kérdés, ami felmerül, miért nem folytatod? Milyen lesz ezután a kapcsolatod ezzel a sporttal és a csapattal?
Elsősorban az idő. A mára már megszületett pici lányom, ebből kifolyólag a saját családom, valamint a saját vállalkozásomba fektetett energiám egész embert igényelnek, és az általam e küzdősportban elért sikerek fenntartásához az edzések során is maximálisan fókuszáltnak kellene lennem.
Hány évig voltál aktív tagja az egyesületnek?
2003-ban kezdtem a küzdősporttal foglalkozni, így azóta vagyok, és maradok is tagja a Bács-team csapatának.
Hogyan kerültél kapcsolatba a küzdősporttal? Mi volt a legelső élményed, ami meghatározó volt, hogy nekivágj, ami alapján eldöntötted, ezt neked csinálnod kell?
A sport számomra mindig egyéni kihívást és ezáltal önálló sikereket, eredményeket jelentett. A küzdősport választása során különösen tetszett, hogy a nyers férfi erőmre van szükség, és az eredményemet kizárólag a saját, egyéni felkészülésem határozza meg. Az első meghatározó élményem egy személyhez, Vancsik Nándorhoz, Mesteremhez köthető, akinek a sportban való megjelenése jelentette számomra a motivációt annak elkezdéséhez.
Ez a sport fegyelemre, kitartásra tanított, és Mesterem személye kellő tiszteletet keltett bennem ahhoz, hogy ezt a sportot megfelelő alázattal is végezhessem.
Ki volt, aki biztatott, tanított, igazán bízott benned?
Elsősorban Mesteremet említeném ismételten, aztán az idő múlásával az első generációs tagok összetartása és támogatása is kellett a sikerek eléréséhez.
Mit szólt ehhez a családod, szüleid?
Mivel Édesapám boxolt fiatalabb korában, így számára szimpatikus volt. Édesanyám számára pedig önmagában az volt a fontos, hogy sportoljak valamit. Később aztán egyébként testvérem, János is meg-megjelent az edzéseken, illetőleg a csapat bármikor számíthat a segítségére mind a mai napig.
Melyek voltak a legemlékezetesebb mérkőzéseid, sikereid?
Kimondottan nem emelnék ki egy mérkőzést sem, hiszen mindig igyekeztem erős ellenfelekkel, kemény csatában megmérkőzni, azonban, ha mégis ki kellene emelnem egy emlékezetes időszakot, akkor az a Kínában töltött 2 hónap lenne. Egyébként, aki látta a visszavonuló mérkőzésem, vagy esetleg figyelemmel kísérte pályafutásomat, az tényleg tudja, hogy sosem választottam könnyű harcot. Kálucz Martin jelenleg is az aktív hazai versenyélet kiemelkedő alakja, úgy gondolom sokat hallunk még tehetségéről és sikereiről.
Mit éltél meg legnagyobb kudarcnak? Volt-e ilyen?
Barátom, Vikker Dani elvesztése feldolgozhatatlan számomra.
A sporttársak, a közönség remélte, hogy a búcsú mérkőzésen is tiéd lesz a győzelem? Szerinted mi okozta, hogy ha hajszálnyival is, de ez nem sikerült?
Ha egy hajszálnyival is, de azon az estén ő volt a jobb, az okokat nem firtatom, hiszen a küzdelem végeredményét – annak ellenére, hogy nem az én karom lendült a magasba – abszolút nem élem meg vereségként. Ezúton is szeretnék gratulálni neki és további sok sikereket kívánok.
Elkeseredésre semmi ok, mert eddigi szerepléseid bizonyították, hogy profi vagy ezen a téren. Gondoltál-e arra, hogy tudásodat, tapasztalataidat megosztod a fiatalabbakkal, a gyerekekkel?
Természetesen a csapat aktív háttérszereplője maradok, és segítem a fiatalokat tapasztalataimmal, tudásommal.
Kemény sport, amit rendszeresen űztél! Pótolja-e valami más tevékenység vagy más jellegű sporttevékenység hogy az edzettséged, erőnléted megmaradjon?
Nem, számomra sportot mindig is a Bács-team által tartott edzések fogják jelenteni. Noha indultam már más jellegű, abszolút hobbi szintű futóversenyeken is feleségemmel, testvéremmel, barátokkal.
További sikereket kívánunk!
Fotók: Kareszfoto, Rózsa Tibor, Varga Eszter
Varga Eszter
