Verses Advent – három művész közös alkotása melegíti fel szívünket hétről-hétre

Lackfi János jelezte, örült a felkérésnek, habár rengeteg a munkája, épp a jövő év eleji könyveket kell leadnia, így úgy érezte, nem volt észszerű elvállalnia.

– Viszont rendkívül vonzott a rám szabott feladat, úgy éreztem, van mit mondanom az advent, a várakozás kapcsán. Hiszen tiszta képtelenség várni Istenre, aki itt van velünk minden nap minden percében! Valahogy mégis azt szeretné évről évre, ha mind jobban fellobbanna bennünk az utána való vágyakozás, ahogy egy gyümölcsnek is érnie kell, napról napra, alig észrevehetően. Éppilyen fontos szempont volt, hogy egyre sürgetőbben hallani mindenfelől: Jézus az egységre hív bennünket. Öröm volt a NEK hírnökének lenni, Luther-rajzfilm forgatókönyvét írni, s most a Pünkösdi Egyház karácsonyi műsorához, illetve a Református Egyház adventi várakozásához is hozzájárulni szövegeimmel. Isten nem poligám, nem háreme van, hanem egyetlen menyasszonya. Aki mi vagyunk. Vagyis öröm, ha tudunk felekezeteken innen és túl egységben imádkozni. Ez nem valami álságos összeborulás vagy bamba önfeladás. Hanem hogy arról ismer fel a világ, mennyire szeretjük egymást. Katolikusok és protestánsok, szabadkeresztények mennyire szabadok arra, hogy egy szívvel odaálljanak Isten elé? Hogy ne ferde szemmel sandítgassunk egymás temploma felé, hanem örömmel szemléljük, lám, ott is tesók lakoznak! Ez nagyon felemelő… Evvel párhuzamosan egyáltalán nem kell feladnunk felekezeti kincseinket, sőt, érdemes elmélyülnünk bennük, kievezni a mélyre. Miközben tudunk egymás bántása vagy a sajátságok legyalulása nélkül összekapaszkodni Isten szeretetében. Erre kaptunk meghívást.

A verseket Rajkai Zoltán színművész, a Katona József Színház színésze adja elő a videókban.

– Hatalmas öröm és megtiszteltetés ez nekem. Gyakorló hívő reformátusként számomra mindig öröm, ha az egyházért tehetek bármit is, és örülök, ha előadóművészi mivoltomban is számítanak rám. Másrészt nagyon-nagyon szeretem Lackfi Jánost és a verseit, az ő személyiségét, a humorát – tudatta a színész.
Elbeszélte, hogy sok-sok évvel ezelőtt már volt egy olyan projekt részese a Magyar Televízióban, amelyben mondhatta Lackfi költeményeit, ehhez készültek kis versklipek, és most hosszú évekkel később újra találkozhat vele és az adventre írt verseivel, amelyeket elmondhat a református egyház üzeneteként. – Ez szerfölött megtisztelő, felemelő és jó munka.

Azt is kifejezésre juttatta, hogy mind a négy vers módfelett megpendített benne valamit.

– Nekem erősen rezonál a lelkem arra a látásmódra, ahogy János látja a világot, és arra, ahogyan ezt játékosan, humorral, egyúttal találóan, tömören, itt-ott emblematikusan, és mindezt hittel átitatva megfogalmazza. Egyszerűen szólva, nagyon testvérinek érzem, tehát rendkívül rokon lelkek vagyunk azt hiszem, bár én nem tudnék ilyen jó verseket írni.

Arra a kérdésre, könnyű-e Lackfi-verset mondani, úgy válaszolt:

– Szerintem akinek van hite, és hasonlóképpen látja a világot, annak igen. Nekem legalábbis úgy érzem, igen. Minden sorát értem, mindegyikkel tudok azonosulni, vagy inkább minden sorát tudom interpretálni. Értem, hogy miről szól, hogy miért fogalmaz így, hogy ebben mik a mélységek és a magasságok, hol van benne humor, bármilyen más mélység vagy tartalom, úgyhogy igen, számomra könnyű. Nem tudom, hogy más kollégák hogyan látják, de szerintem Lackfi jó költő, és jó költőknek a verseit mindig hálás feladat mondani.

A versekhez a varázslatos animációkat Szabó-Nyulász Melinda animációs rendező, illusztrátor készítette.

– Nagyon szeretem Lackfi verseit, úgyhogy már vártam, mit fog írni. Azt tudtam, hogy lesz benne humor, és arra voltam kíváncsi, a vallás és a humor hogyan találkozik a szövegben. Nyilvánvaló volt, hogy lesz benne valamiféle elfogadás meg szelídség, de szeretem Lackfiban, hogy van egy bátor, kicsit cinkos, játékos humora a verseinek – magyarázta.

Aztán megkapta a szöveget, és azzal a céllal kezdett neki a munkának, hogy ne nyomja el a sok grafikai elem a verset, ezért kezdetben az volt a terv, hogy egyetlen grafika jelenik meg, de az túl statikus lett volna, és talán éppen ez lenne zavaró.

– Ezért így jött aztán az ötlet, hogy a grafikának egy önmagába visszatérő mozgása legyen, amiben van egy folyamatos megnyugtató ringás. A nehézség az volt benne, hogy mivel nem egy az egyben kellett illusztrálnom magát a verset, nem választhattam ki egyetlen elemet, hanem azt kellett kitalálnom, hogyan tudok egy sűrített gondolatot kifejezni a grafikával, ami mégis mesél a teljes versről. Ezért azt gondoltam, a grafikát picit kiemelem a szövegből, hogy ne pontosan azt lássuk a képen, amit hallunk a szövegben. A látvány, illetve a vizuális világ pedig az én grafikai stílusom, és önmagamat adom – ebből adódik a képi megjelenítés.

A verseket hétről hétre vasárnaponként keressék a Magyarországi Református Egyház honlapján.

Íme, az első Örökbarát címmel, ami 2021. november 28-án, első adventi vasárnap jelent meg, a második pedig 2021. december 05-én, Meddig? címmel:

Lackfi János
ÖRÖKBARÁT

Ne félj, mert megváltottalak.
Nem úgy, mint egy vonatjegyet,
bár szeretném, ha egy irányba
vinne minket a vonat, ha egy
fülkébe kerülnénk, és átadhatnám
a névjegyemet, ez áll rajta:
JÉZUS KRISZTUS,
az ön személyi megváltója,
szívesen halok meg önért,
ilyen ajánlat nincs több!
Ugyan ki hajlandó meghalni másért?
Legfeljebb szülő gyerekéért,
szerelmes szerelméért,
örökbarát az örökbarátért…
De sóhajtozunk is mindig,
hol van ma már ilyen szülő,
ilyen szerelem, ilyen barátság,
talán csak a mesében…
Én viszont élethosszan elidőznék önnel
abban a vasúti kupéban,
hisz van idő, míg a kerekek kattognak,
igaz van wifi is, és félszemmel
már az üzeneteire, a pittyenő
minivideókra, posztokra pislog,
ha lehet, mégis maradjon most offline.
Beszélhetnénk arról, hogy még a teremtés
kezdete előtt szerettelek (ugye, nem gond
a tegezés?, biblikus, barátságos), zigóta se voltál,
pajkos gondolat se szüleid fejében,
föld se volt, amire lábadat tehetted volna,
ég se, amire felnézhettél volna,
tenger se, amiben megmártózhattál volna,
ezeket mind neked alkottam,
tudtam, hogy majd kedvedet leled bennük.
Végigizgultam érted a családtörténetet,
ne érje bomba a házat, jöjjön haza dédapád
a háborúból, fussanak össze a presszó előtt
nagyapád és nagyanyád, győzzék le félénkségüket,
veled voltam tüdőgyulladásban, vizsgán,
mikor kirúgtak, mikor kimentél arra az erkélyre,
és végül nem ugrottál le róla, mikor
megszületett a lányod, mikor megkaptad
azt a leletet, ott voltam a kemón, a díjátadón,
itt vagyok most is. Hogy miért kell rám várni mégis?
A várakozás érlelődés, az almát sem szedjük le,
mikor még kicsi, zöld gumó. Addig is bármikor
lehetünk együtt. Kinyitod a belső szoba ajtaját,
ott ülsz a kupéban, beszélgetünk, robogunk tovább.