„A küzdősport velejárója a fájdalom! Amikor találat éri a testedet és fáj, az nem baj. Ha ettől szenvedsz, akkor változtatnod kell a hozzáállásodon!”
Ezek voltak Vancsik Nándor záró gondolatai, mikor december 17-én felkötötte a megmérettetésre kiválasztott tanítványok új övét. A minden évben megrendezésre kerülő vizsgát 1999-ben kezdte a csapat vezetőedzője, akkoriban még Császártöltésen. Idén Kecelen Babenyecz Bence, Nyúl Dávid valamint Schnürlein Andor fekete övre, Vancsik Domán és Bozsóki Andrea barna öv 1 kyu-ra vizsgázott. A lebonyolításában segítséget nyújtott a Kalocsai Kyokushin Klub edzője, Vancsik Nándor egykori trénere Shihan Szűcs Zsolt 5 danos feketeöves mester, valamint a Bács-Team csapatának jelenlegi földharc edzője Fekete Sándor is, a brazil Jiu-Jutsu feketeöves mestere.
Az ilyen vizsgák alkalmával komplexen nézik a vizsgáztatók a tanítványokat. A rendelkezésükre álló mintegy két órában folyamatosan figyelik a karatéka technikai tudását, állóképességét, erőnlétét, a helyszínen mutatott küzdelmét. A vizsga ideje alatt mindvégig aktívan részt vesznek a már korábban fekete övre vizsgázott egykori tanítványok, így Imre Zsolt, Benkő László, ifj. Farkas Ferenc, Schneider János folyamatosan parázs küzdelmi helyzetekre sarkalták a vizsgázókat.
Joggal mondhatjuk: karate ruha ezen az estén nem maradt szárazon! Nemcsak az erő-állóképességet felmérő feladatok, de a tradicionális formagyakorlatok is kellő koncentrációt és összeszedettséget igényeltek a tanítványoktól.
Vancsik Nándor 35 éves múltra visszatekintő sportpályafutása során megannyi gyermek megfordult már az edzőterem falai között, akik közül sokan hosszabb rövidebb időre a karate ruhát magukra öltötték. Vannak, akik életében mindez csak a mozgás szeretetéről szól és az edzések rendszeressége által, egyfajta állandóságot csempésznek a hétköznapjaikba. Mások elhivatottságból, egyfajta fanatizmusból kezdik űzni ezt a sportágat. Rendszerint belőlük lesznek azok a tanítványok, akik előbb vagy utóbb, de a ringben találják magukat fogvédővel a szájukban és megtapasztalják azt az érzést, hogy milyen is az, amikor egy sportcsarnoknyi ember egyszerre skandálja biztatásul a nevét.
Bátorság kell ahhoz, hogy vállalják a test-test elleni küzdelmet, elszántság kell ahhoz, hogy az átélt fájdalom ellenére is vissza tudják ütni a „bekapott pofonokat” és talán ezeknél is nagyobb lelki érzés, nevezetesen az alázat szükségeltetik ahhoz, hogy a vesztes mérkőzések után is tisztelettel és méltósággal tudják elhagyni a küzdőteret.
Ám ezzel, mint ahogy a vizsga estéjén Shihan Szűcs Zsolt is fogalmazott még korántsem ért véget a munka. A fekete övek megszerzésével nem értek még révbe azok, akiknek mellkasában küzdősport szív dobog! Egy állomás csupán, egy lépcsőfok, ahol hivatalosan is a tanítványokból „mesterré” formálódtak. – számolt be hírportálunknak Pálinkás Szilvia.
Fotógaléria:
