Senki nem úgy köt házasságot, hogy az majd egyszer tönkremegy. De ha mégis eljutunk odáig, hogy a kapcsolatunk lezárása mellett döntünk, előnyös, ha azt a lehető legbékésebb módon tesszük. Bár a válás a legstresszesebb időszak, amit valaha átélhetünk, így normális, ha intenzív érzelmeket vált ki belőlünk (pl. harag, gyász, szorongás, félelem), meg kell próbálnunk az érzelmeinket helyükön kezelni. A válás során nem csak jogilag, de érzelmileg is elválunk a másiktól, mely utóbbi hosszabb időt, akár 1-2 évet is igényelhet, mire lezártnak tekinthető (Buscho, 2020).
(1) Tiszteljük a másikat és annak magánéletét. Ha elhatároztuk magunkat a válás mellett, ne kezdjünk kutatómunkába a másik számítógépén (vagy egyéb eszközein) e-mailek, üzenetek vagy fotók után, hátha felszínre kerül például egy eltitkolt viszony, mert az így vagy úgy, de megnehezítheti a válás lebonyolítását (Buscho, 2020).
(2) Óvakodjunk a másik becsmérlésétől és a magánéletünk kiteregetésétől. A válás és az odáig vezető út magánügy. Persze megoszthatjuk a problémáinkat a barátainkkal vagy közeli hozzátartozóinkkal, de nem szerencsés, ha a fél város rajtunk csámcsog, ahogy az sem, ha a közösségi médiában hozzuk mindenki tudtára, hogy hogy kibabráltak velünk. Amennyire tehetjük, tartsuk a nyilvánosságtól távol a válásunk részleteit és ne becsméreljük a másikat (Buscho, 2020).
(3) Kommunikáljunk világosan és törekedjünk a problémamegoldásra. Akár vitázunk, akár nem, a válás végeredménye lényegében ugyanaz. A harcok csupán elhúzzák a válást, így az több pénzbe kerül. Ahelyett hát, hogy értelmetlen harcokba bocsátkozunk (pl. próbáljuk a másikat megszégyeníteni, lejáratni, vagy büntetni), inkább gondoljuk át, mi a célunk, mit is szeretnénk végeredményben és kommunikáljunk ennek megfelelően, valamint törekedjünk a problémamegoldásra (Buscho, 2020).
(4) Forduljunk szakemberhez. A család és a barátok jelenléte fontos érzelmi támaszt jelenthet egy válás során, és nagy segítség lehet, ha például felügyelni kell a gyerekekre, vagy szükségünk van egy kis énidőre, hogy összeszedjük magunkat. Útmutatásért azonban szerencsésebb szakemberhez fordulni, legyen szó a jogi procedúrával kapcsolatos kérdésekről, vagy a lezárni kívánt kapcsolattal összefüggő pszichés megsegítésről, sőt hasznos lehet, ha a gyermekek is kapnak segítséget (Buscho, 2020).
Ha a kapcsolatban gyermek is van, az mindig nehezebb, hiszen a szülőknek a saját érzelmeik mellett a gyermekre is tekintettel kell lenniük, ami tapasztalataim szerint sokszor nehezített. Fontos azonban, hogy szem előtt tartsuk a gyermek érdekeit, és ne vonjuk be őt a válási folyamatba (pl. ne vele beszéljük meg a jogi kérdéseket, a pénzügyeket, vagy a sérelmeinket), mert ezzel ártunk neki. Ne kényszerítsük őt arra, hogy oldalt válasszon és ne éreztessük, hogy aggódnia kell miattunk, mert ezzel nagy terhet rovunk rá. Igyekezzünk a gyermekneveléssel kapcsolatos kérdéseket békésen rendezni az exünkkel, és lehetőség szerint töltsünk minőségi időt a gyermekünkkel (Buscho, 2020).
(1) Magyarázzuk el a válást egyszerűen és érthetően. A legelőnyösebb, ha a szülők közösen ülnek le és mondják el a gyermeknek a döntésüket, illetve adnak magyarázatot a felmerülő kérdésekre. Jó magyarázat lehet, hogy például „Anya és apa folyton veszekednek, és ez mindannyiunkat boldogtalanná tesz, ezért úgy döntöttünk, jobb lesz, ha külön élünk.” A szülő költözése előtt beszéljünk arról a gyermekkel. Hasznos lehet, ha a gyermek megnézheti, hol fog aludni, ha a másik szülőhöz megy, esetleg bevonjuk őt a lakás berendezésébe, stb. (Wallace, 2013).
(2) Biztosítsuk a gyermeket, hogy mindkét szülő szereti. Fontos, hogy a gyermek tudja, a válás nem változtat a szülei iránta érzett szeretetén. Persze ezt nem elég csak mondani, a tetteinknek is ezt kell mutatnia. Az is lényeges, hogy elmondjuk a gyermeknek, hogyan fog működni az életünk a válás után, például „minden második hétvégén apával lehetsz”, vagy „anya visz majd iskolába és apa megy érted”, stb. (Wallace, 2013).
(3) Beszéljünk a gyermekkel az érzelmeiről. Beszéljünk a gyermekkel a válás kiváltotta érzelmekről, mondjuk el, hogy normális, ha szomorúnak vagy dühösnek érzi magát, ha fél, stb. Bátorítsuk, hogy beszéljen az érzéseiről, értsük meg és fogadjuk el azokat. Ez azért fontos, mert a gyerekek olykor magukban tartják az érzéseiket, hogy ne zaklassák fel a szüleiket, így azonban nehezítetté válhat a válás feldolgozása (Wallace, 2013).
(4) Nyugtassuk meg a gyermeket, hogy a válás nem az ő hibája. A gyerekek „egocentrikus” gondolkodásuk miatt gyakran önmagukat hibáztatják egy válás során és úgy vélik, hogy a viselkedésük vagy a gondolataik okozták a problémát. Tudniuk kell, hogy ez nem így van, és a felnőttek a saját kapcsolatuk minősége alapján hoztak döntést, nem miattuk (Wallace, 2013).
(5) Óvakodjunk a másik szülő szidalmazásától. Attól, hogy egy kapcsolat nem működik, a másik még lehet jó szülő. Sajnos a párok gyakran figyelmen kívül hagyják, hogy egy gyermeknek mindkét szülőjére szüksége van és mindkét szülőt szereti. Ha szidjuk a másikat a gyermek előtt, vagy épp neki, az belső konfliktust eredményez a kicsiben, hiszen úgy érezheti, hogy választania kell a szülei között, vagy nem szeretheti egyik/másik szülőt, ez pedig elriasztja őt az őszinte és nyílt kommunikációtól (lásd (3). pont). Ugyanez a helyzet, ha a másik szülő családját szidjuk, például a nagyszülőket, hiszen a gyermek őket is épp úgy szereti, mint a szüleit (Wallace, 2013).
Válás során a gyermek viselkedésében felléphetnek változások (pl. átmenetileg romolhat a tanulmányi eredménye, a koncentrációja, a kisebbeknél visszatérhet a bepisilés, stb.), azonban ezek idővel rendeződnek, ahogy a gyermek alkalmazkodik a változásokhoz. Ahogy a szülőknek, úgy a gyermeknek is időre és támogatásra van szüksége ebben az érzelmileg megterhelő időszakban (Wallace, 2013).
Írta: Kothencz Edina pszichológus, meseterapeuta
Felhasznált irodalom:
Buscho, A., G. (2020). 6 Rules of Engagement for Your Divorce. Psychology Today
Wallace, M. (2013). 8 Strategies for Helping Kids Adjust to a Divorce. Psychology Today
