A kalocsa-kecskeméti érsekkel folytatott beszélgetést – aligha meglepő módon – a közelmúlt negatív egyházi fejleményei uralták. Emellett az adventi aktualitások is szóba kerültek. A főpásztort Farkas P. József újságíró faggatta.
– Megtisztulás. Ez a kereszténység egyik fő gondolata. Most azonban jócskán megrázták az egyházmegye papságát az egyes lelkipásztorok vélt vagy valós bűnei, melyekkel nemrégiben tele volt az országos sajtó. Hogyan élte meg érsek úr az elmúlt hónapokat?
– Nagyon nehezen. Fájdalmasan érintett, hogy ilyenek megtörténnek. Ezekkel nem számoltam. Hozzá kell tennem azonban, hogy a sajtó sokszor túlzásokba esett. Gyakorta olyan dolgokat is tényként emlegettek, amelyek nem feleltek meg a valóságnak. Mindemellett engedje meg, hogy leszögezzem: vannak olyan vétkek – hadd fogalmazzak így: bűnök –, melyeket az Egyház a Szentírás talaján helytelenít, elutasít, azonban e tetteknek büntetőjogi következményei természetesen nincsenek. Ilyen például a homoszexualitás. Emiatt egyetlen papot sem lehet bíróság elé citálni. Az Egyház kétségkívül szigorú e tekintetben. Megjegyzem, a közelmúltban általam felfüggesztett papokkal szemben még tart a vizsgálat, illetve – adott esetben – jogi eljárás, tehát egyetlen ügy sincs teljesen lezárva. E szakaszban nem beszélhetünk bizonyított tényekről. Továbbá engedje meg, hogy feltegyem a kérdést? Magyarországon napjainkban mintegy hétszáz elítélt tölti börtönbüntetését pedofília miatt. Hányuk élete került olyan szinten terítékre a nyilvánosság előtt, mint egyik vagy másik most felfüggesztett papé? A hétszáz pedofil bűnelkövető közül hány ember múltját vesézték ki úgy az országos sajtóban, mint ezekét a lelkipásztorokét, akik közül – mint utaltam rá – eddig még senki ellen nem született jogerős bírósági ítélet? Nyílt titok, hogy a pedofília látens, azaz rejtett módon sajnos számos családban és gyermekintézményben fellehető. Erről alig esik szó. Néhány közismert külföldi politikusról kiderült, hogy felnőttként kiskorúval létesítettek szexuális kapcsolatot. Érdekes módon e bűncselekmények nem jártak semmilyen jogi vagy akár erkölcsi következménnyel. Ezzel szemben nálunk a puszta gyanú elegendő volt a felfüggesztéshez. Az Egyház tehát szigorúbb.
– Tudvalevőleg konfliktusok mindig is jelen voltak az Egyház történetében, például Szent Márton, vagy akár kalkuttai Teréz anya életében…
– Még Szent Péter és Pál között is előfordultak viták. A nézeteltérések életünk velejárói. Ahol emberek vannak, ott előbb-utóbb a gyarlóság, a bűn is felüti fejét. Ez az Egyházra éppúgy igaz, ám nálunk létezik bűnbánat. Engedje meg, hogy felidézzek egy régi személyes történetet. Sorkatona voltam, amikor egyik alkalommal a feljebbvalóm megjegyezte, nem érti a gyónást. Így válaszoltam neki: őrnagy elvtárs, a gyónás olyan, mint a marxista önkritika. A különbség csak annyi, hogy nálunk van feloldozás. Bánjuk meg bűneinket és tegyük azokat jóvá. Az Egyház és benne az ember folyamatos megújulásra szorul.
– Advent idején merre vezet érsek úr útja?
– Szolgálok Kecskeméten, Dunavecsén, Baján… Mindig megyek valahova. Például a szegények világnapján, november 17-én, vasárnap délben a Wojtyla Barátság Központban leszek. Még a börtönbe is ellátogatok. Továbbá felkeresem azokat a plébániákat, melyek papjai a közelmúltban felfüggesztésre kerültek. Válaszolok a hívek kérdéseire.
– A kecskeméti hívek minden bizonnyal ismét számíthatnak érsek atyára a Nagytemplomban…
– Igen. Ott az évközi utolsó vasárnapra rendelt evangéliumi szakaszt idézem fel. Ahhoz fűzök biblikus gondolatokat.
– Mint említette, az Egyház november 17-én, vagyis most vasárnap tartja a szegények világnapját. Hogyan fogalmazná meg ennek lényegét?
– Jézus Krisztus mindenekelőtt nem a szociális kérdések orvoslására jött el közénk, hanem az üdvösséget hirdette a világ számára. Az Egyház tehát elsődlegesen nem szociális intézmény. Ha az lenne, küldetése, feladata kimerülne a szegények istápolásában. Noha bizonyos korokban kétségkívül nagyobb hangsúlyt kapott az elesettek gyámolítása, egyfajta erényként kezelték a szegénységet, ám valójában az üdvösségből senki sincs kizárva, a gazdagok sem. A szegények világnapja rávilágít a nélkülözés, a nincstelenség létezésére.
– Az Egyház kiemelt helyen tartja számon a nehézsorsú rászorultakat. Milyen megnyilvánulásai vannak ennek?
– Ha módunkban áll, kötelességünk segíteni a rászorultakon, ellenben a célt és az eszközt soha nem szabad összekeverni. Jézus célja, hogy az emberek üdvözüljenek. Krisztus nem azért jött el közénk, hogy mindenkinek polgári jólétet biztosítson, hanem hogy hirdesse az üdvösséget és Isten szeretetét. Földi vándorútja során a szegényekhez is volt egy-egy jó szava. Kérte az őt követőket, hogy gyámolítsák a nélkülöző embertársaikat. Nálunk a helyi Katolikus Karitász vállalta fel a szegények támogatását. Többek között a belső-ukrajnai rászorulóknak gyűjtenek adományokat.
– Az advent sokak esetében sajátos rend szerint zajlik. Ilyenkor böjtölnek a hívek?
– Nem gondolnám. Régen inkább jellemző volt, mint manapság. Egyébként pedig napjainkban egy vegetáriánus sokkal inkább megtartja a hústalanságot, mint maguk a keresztények. Bűnbánat és jó cselekedet, imádkozz, fogadd el a másik embert, keresd a békességet, ne írjál gyilkos kommenteket a közösségi média felületein, kerüld a káros élvezeteket. Ezekről is kellene szólnia a mindenkori adventnek. Bárcsak így lenne…
– Szent Asztrik emléknapján a kalocsai főszékesegyházban áldozópappá szentelték a 62 esztendős Ótott-Kovács Benő papnövendék-diakónust. Ifjabb újmisés papot is köszönthetünk az egyházmegyében?
– Igen, Jéló Krisztiánt. Ő jóval fiatalabb, negyven körüli. Mindketten elvégezték a teológiát. Diakónusok voltak. November 12-én szenteltem őket áldozópappá Kalocsán. Az idősebb korban papi szolgálatba lépő lelkipásztorokból már aligha válik kerületi esperes, de beosztott lelkészként tudásukkal, élettapasztalatukkal kiválóan szolgálhatják a reájuk bízatott hívőközösséget. Jéló Krisztián Kecelen, Ótott-Kovács Benő Kecskeméten, a széchenyivárosi Szentcsalád Plébánián fog misézni.
– Ma hány iskola tartozik az egyházmegyéhez? Közülük hová megy el karácsonykor?
– Tizenhét iskolánk van. A karácsonyi ünnepséget téli szünet előtt tartják a tanintézményeinkben a tantestület és a diákok közös szervezésében. A gyerekek karácsonykor aligha figyelnének a mondandómra.
– Milyen friss olvasmányélményekről tud beszámolni?
– Bármennyire hihetetlen, legutóbb egy marxista történész, Szántó György egyik tanulmánykötetét olvastam, amely a középkort veszi górcső alá. Megállapítottam, hogy ha már ő is megerősíti, hogy Asztrik kalocsai érsek találkozott Odiló bencés apáttal, akkor biztosan úgy történt.
Szöveg: Farkas P. József
Fotók: Mátyus István
