Aranymise a Szent Család Templomban

A papi hivatás nem csupán munka, hanem életforma. Nem csak beszélgetés, hanem az Isteni találkozás megélése és másokkal való megosztása. Az Úr Jézus ma is jelen van, és lehetőségünk van egymást szeretni. Ez az igazi reményforrása. Pappá szentelésének 50. évfordulóját ünnepelte Mészáros Domonkos atya november 9-én, a Szent Család Templomban.

 

A Keresztény Értelmiségiek Szövetsége – Keceli Szervezete nagy ajándékkal lepte meg a híveket november 9-én. Meghívták ugyanis Kecelre Mészáros Domonkos atyát, aki 2017-ben a Szeretetlánggal, 2019-ben pedig, mint a Szentségimádás iskolájának előadója, járt már a városban. De a mostani istentisztelet felülmúlta az eddigieket. Apropója ugyanis az volt, hogy a Domonkos-rend papját 50 évvel ezelőtt szentelték fel.

 

Szilágyiné Margó osztotta meg a Kecel Médiával élményeit. Mesélt Domonkos atyáról, akit rendkívül intelligens, nagyon olvasott emberként jellemez, aki sokfelé járt a világban, vitte az Evangéliumot, és nagyon sok embert felkarolt, segített. Ahol járt, közösséget gyűjtött maga köré, az emberek pedig, akikből csoportot alakított, nagyon hálásak neki munkásságáért. Elmondta, a pap 2007 óta Sopronban szolgálja hivatását mély hittel és elköteleződéssel. Ez a központ, ahol feltöltődik, és indul el más városokba, hogy Isten igéjét hirdesse.

 

Így jutott el újra Kecelre, a KÉSZ meghívására, és beszélt arról, hogy a hálaadás egy intenzív szeretet, és számos történeten keresztül mutatta meg, mennyire fontos, hogy megéljük és lássuk a helyzetekben a csodákat. Beszélt a szentekről, a szenvedésről, önmagunk másokért való feláldozásáról, és a megbocsátás fontosságáról, annak folyamatáról. Arról, mennyire fontos a megbocsátás, a kiengesztelődés, az odafordulás, a másikra figyelés az együttélés során. A megbocsátás ugyanis felszabadít minket a haragtól, a keserűségtől és a múltbéli sérelmektől. Segít, hogy tovább léphessünk és újrakezdhessük megbomlott kapcsolatainkat, a kiengesztelődés lehetőséget ad arra, hogy újra megtaláljuk a közös nevezőt, az odafordulás pedig azt jelenti, hogy nyitottak vagyunk a másik emberre, megértjük az érzéseit és gondolatait. Ez pedig segít, hogy empatikusak legyünk és a másik szemszögéből is lássuk a dolgokat.

Ezek a képességek segítenek, hogy mélyebb és szorosabb kapcsolatokat alakítsunk ki másokkal. Ha képesek vagyunk megbocsátani, kiengesztelődni és odafigyelni egymásra, kevesebb konfliktus lesz az életünkben.