Szenior örömtánc foglalkozáson vehetnek részt azok a régebben volt fiatal keceliek, akik egy vidám órát szeretnének eltölteni remek közösségben. A csütörtökönként megrendezett esemény testnek, léleknek, agynak egyaránt hasznos, a szívet pedig nem terheli, inkább megdobogtatja.
Antal Ildikó szenior örömtánc oktatóval beszélgetett Csenki Csaba.
Antal Ildikó szenior örömtánc oktatóval beszélgetett Csenki Csaba.
Mit kell tudni a tánc, a szenior örömtáncról?
A mozgalmat Ilse Tutt, német táncpedagógus indította el, 1976-ban képezte ki kollégáival az első szeniortánc-oktatókat. Magyarországon 2017-ben indult el. Az egyéves tanfolyam nagyon sok gyakorlatból áll, emellett külön elméleti képzés is szerepel, hogy megtanuljuk, hogyan kell az idősekkel bánni. Nagyon sok oktató már eleve szociális szférából jön, mint ahogy én magam is, illetve az idősekkel foglalkozik, aktív vagy nyugdíjas pedagógus.
Ön hogy lett oktató?
Magam is a szociális szférában dolgoztam, emellett egész életemet végig kísérte a zene és a tánc. Nagyon szeretem az embereket, az idősödő korosztályt, és nagyon megtetszett, hogy ez mind én vagyok, és újra az idősekkel tudok együtt dolgozni. 2019-ben végeztem el az oktatói képzést, mára már 8 településen 10 csoportban tartok órákat, a táncosaim már kétszázan vannak.
Kik vehetnek részt ezeken az órákon?
Bárkit várunk, 50-től 100 éves korig. Bármikor lehet csatlakozni, senkinek nem kell attól tartani, hogy lemarad. Nem kell előzetes tánctudás sem, mert azt a pár lépést, illetve a használt fogalmakat (lépések, forgástípusok, fölállástípusok) gyorsan meg lehet tanulni. Az sem gond, ha nem partnerrel érkeznek, mert ha páros táncokat táncolunk, úgyis én alakítom ki a párokat. Persze nagyon szívesen látjuk a férfiakat is, de országosan ez a jellemző, hogy leginkább nők járnak szenior örömtáncra. Így, ha betéved egy-egy férfi, akkor őket nagyon megbecsüljük.
Mit ad a tánc a résztvevőknek?
Mozgás-öröm-agytorna. Ez a hármas írja le legjobban a szenior örömtánc lényegét. Az alap a mozgás, hiszen 2-3000 lépést is teszünk egy-egy alkalommal, miközben minden mozdulat kíméletes. Szinte minden testrészünket átmozgatjuk úgy, hogy mindezt észre se veszik a táncosok. A másik az öröm. A zenét hallani már önmagában örömforrás, pláne, ha még mozgok is zenére, kapcsolódom a másikhoz, összemosolygunk, kialakulnak barátságok. És ami a legfontosabb: ebben az egy vagy másfél órában nem fáj semmi. Nagyon sokan megosztják velem, hogy mindennapokban súlyos terheket hordoznak, lehet, hogy valakit gondoznak is. De amíg itt vannak, addig magukért tesznek, és teljesen ki tudnak kapcsolni. Ami pedig az agytornát illeti, a tánc nagyban hozzájárul az időskori szellemi elbutulás, a demencia kivédéséhez. Egy amerikai tanulmány szerint a rendszeres tánccal 76%-kal nagyobb esély van kivédeni az Alzheimer-kórt, mint bármely más fizikai tevékenységgel.
Ez hogy lehetséges?
A tánclépések elsajátítása egy tanulási folyamat, mely során a rövidtávú memóriát dolgoztatjuk. Amellett, hogy a tánclépések megtanulása nagyon nagy koncentrációt igényel, fejleszti a térbeli orientációt, a koordinációt, memóriát, az egyensúlyérzéket: Merre van a párom? Merre kell fordulnom? Azáltal, hogy csak ide figyel, tehermentesül az agya és a lelke is azok alól a terhek alól, amiket hordoz. De erőt is nyer, mely által könnyebb lesz a mindennapokban is. Nagyon szeretem, amikor vége van az órának és látom, hogy a táncosaimnak átrajzolódik az arca, boldog mosollyal köszönnek el.
Szöveg: Csenki Csaba
Fotók: Ferró Zsófia
Megjelent: Keceli Hírek 2025. április
Forrás, bejegyzés: Kecel Média
