Interjú Petes Gábor önkormányzati képviselővel a vízmegtartás fontosságáról

– Már a hivatalba lépésünk előtt egyértelművé vált: a vízmegtartás az egyik legégetőbb kérdés itt, a Homokhátságon. A Duna-völgyi főcsatornába ömlő talajvíz mennyisége megdöbbentő. Szó szerint elszivárog alólunk az élet. Benedeczki Tamás polgármester és a képviselő-testület minden tagja egyetért abban, hogy azonnal tennünk kell valamit, mert utolsó utáni pillanatban vagyunk. Meghívásomra „Édenkeret vagy sivatag” címmel előadást tartott Balogh Péter geográfus, aki még jobban felnyitotta a szemünket, és cselekvésre buzdított.

– Igen. Először Grúber Károllyal jártuk be a környéket, ő vitt ki engem legelőször az olasz hídhoz, és ott mutatta meg az első kifolyást, ahogyan egy csatornán keresztül hogy ömlik ki a víz a DVCS-be. És akkor megdöbbentem, hiszen ez a talajvizünk. Ezt követően Karcsi bemutatta Agócs Péter természetőrt, aki a Kecel környéki Natura 2000-es területekért felel. Segítségével hat olyan csatornát azonosítottunk, ahol konkrétan a talajvíz folyik ki a DVCS-be, onnan pedig a Dunán keresztül Fekete-tengerbe. Ezt pedig semmiképp nem szabad hagyni, így azonnal elkezdtünk intézkedni, hogy megakadályozzuk a folyamatot. Pillanatok alatt nagyon jó kis összefogás alakult ki, a Kecskés Kft, a horgászegyesületek, a Kovács Gazdabolt is felajánlotta segítségét, a polgármester úr is bekapcsolódott, vettünk több száz homokzsákot, és segítőinkkel munkához láttunk, hogy elrekesszük a csatornákat.

 

– Kis költségvetésű, de egyáltalán nem gerilla. Ugyanis arra törekedtem, hogy mindent hatékonyan, de szabályosan tegyünk. Egy kiskunhalasi vízügyi konferencián ismerkedtem meg Mándity Milánnal, az Alsó-Duna-völgyi Vízügyi Igazgatóság műszaki igazgatóhelyettesével. Felhívtam, elmondtam, neki, mit szeretnénk tenni. Hogy van itt hat ilyen csatorna, melyeken keresztül ömlik a víz a DVCS-be Kecel alól, mi pedig ezeket most homokzsákokkal le fogjuk zárni. Ő kiküldött két kollégát, akik megnézték, hogy mit csináltunk, merre tartunk. Szakmailag rendben találták a dolgot, így egy példaértékű összefogásnak köszönhetően egy-két héten belül mind a hat kifolyást lezártuk.

 

– Hatból öt helyen – az Őrjegben – simán működött, hiszen ott használaton kívüli területekre duzzasztottuk vissza a vizet a tájba. A Bogárzó legalsó részén összegyűlő és látványosan ömlő talajvízzel úgy kell kezdenünk valamit, hogy ne sértsünk egyéni érdekeket. Tudomásul kell venni, hogy sajnos egy haldokló tájon élünk, aszály pedig nem kér tulajdonosi hozzájárulást. Nem akarjuk senki földjét önkényesen elárasztani, próbáljuk menteni a menthetőt, habár ez csak egy kis szelete az éghajlatváltozás miatti problémáknak. Emellett az évtizedek alatt kialakult helytelen tájhasználat vezetett az Alföld kiszáradásához, és amíg a pénzrendszer rabjai vagyunk, addig ezen nem is tudunk változtatni.

 

– Igen, és ez óriási dolog: három hónapnyi egyeztetés után Gacsályi József, az Országos Vízügyi Főigazgatóság alelnöke és Bányai Gábor országgyűlési képviselő is ellátogatott Kecelre. Megmutattuk nekik a lezárt kifolyásokat, és ők elismerően szóltak a munkánkról. Ráadásul azt mondták: ahol összefogást látnak, oda komolyabban odafigyelnek. Ez pedig nagy lendületet adott nekünk. Elindítottuk az együttműködést Császártöltés, Hajós és Homokmégy irányába. A cél, hogy ne csak Kecelen, hanem térségi szinten tartsuk vissza a talajvizet. Emellett Kiskőrössel közösen lobbizunk a Csukás-tó rehabilitációjáért, a „Homokhátság vízpótlása” projekt keretében. Ezen felül turisztikai elképzelések is szerepelnek a terveink között. A Halászcsárda melletti két tó öt éve kihasználatlan, elképzeléseink szerint egy horgászturizmusra épülő faházas pihenőhely jöhetne létre. Ez nemcsak a víz szempontjából jó, de a helyi gazdaságot is fellendítheti.

 

– Igen, minden szinten. A vízügy, a kormány, Bányai úr részéről is megvan a támogatás, de a legnagyobb támogatás azoktól az emberektől jön, akik nem várnak tovább, hanem lapátot ragadnak, és tesznek a saját és gyermekeik, unokáik jövőjéért.