Az októberi érseki interjú tematikáját XIV. Leó pápa egyházfői tevékenysége, az érseki székben eltöltött 26 év, az új tanév, valamint a Nagytemplom felújítása uralta. A főpásztorral ezúttal is Farkas P. József újságíró beszélgetett.
Idestova öt hónap telt el XIV. Leó pápa megválasztása óta. Milyen friss benyomásokat szerzett az új Szentatya személyét illetően?
– Leó pápa folytatja Szent II. János Pál pápa és XVI. Benedek pápaságát komoly tanítást ad és ugyanakkor mértéktartó tekintéllyel van jelen az emberek között.
Érsek úr 1999-ben kezdte meg főpásztori szolgálatát Kalocsán. Hogyan foglalná össze az elmúlt huszonhat évet?
– Nagyot váltott a világ. Most háborús helyzet van, s az ország is a pártoskodások miatt szinte több részre szakadt. Ez nehezíti az egyház helyzetét is. Voltak szép eredmények és ugyanakkor küzdelmek és nem várt botrányok, amelyek szintén a külső körülmények következményében fölnagyítódtak. Állandóan emlékeztetnek bennünket, amikor gyilkosok nevét, se a képét nem tudja meg a világ itt a megyén belül is, és el is felejtődnek.
Az ősz a búcsúk ideje. Ilyenkor is érzékelhető, hogy manapság egyre kevesebben fordulnak meg templomi istentiszteleteken?
– Ez nem mindenütt van így. Nyilván kihaló településeken nem jönnek el az emberek olyan számban, mint korábban. Legutóbb három helyen is voltam, Kecskeméten a Szent Ferenc Kápolnában, Szabadszálláson és Negyvenszálláson. Szabadszálláson sosem találkoztam még ennyi emberrel a templomban és az utána lévő agapén érsekségem alatt, melyben idősebbek és fiatalabbak voltak egyaránt.
A hívek korosztályi összetétele erősen idősödő tendenciát mutat. Hogyan próbálja az Egyház közelebb hozni a fiatalokat Krisztushoz?
– Az egyházi iskolákhoz azért ragaszkodunk, mert ott érjük el a fiatalságot és hála Istennek egyetlen iskolánk sem küzd gyermekhiánnyal, amíg nagyon sok helyütt megszűnt az iskola. Itt Kalocsán is néhány év alatt néggyel kevesebb első osztályt tudtak indítani.
Itt az új tanév. Tervezik-e újabb iskola átvételét?
– Soha nem jelentkeztünk iskola átvételre, csak ha kérték. Most is van olyan település, amely kéri, de ez legalább egy-két éves procedúra és nekünk sincs kedvünkre úgy átvenni egy iskolát, hogy reális számítások szerint nincs gyermek utánpótlás a faluban.
Befejeződött a kecskeméti Nagytemplom külső felújítása. Mit kapott ezzel Kecskemét?
– Úgy gondolom, hogy nagyon szép lett, hosszú küzdelem után, amelynek okát múltkori riportomban megválaszoltam, majd nyolcvan kilométer távolságból kellett minden épületanyagot odavinni. Közben volt a Covid járvány, kitört a háború, ami háromszorosára emelte az épületanyagokat, az építkezési díjakat. Egyébként is híján voltunk az anyagi forrásoknak. 1 milliárd 300 millió forintot kaptunk két részletben az államtól, 10 milliót a várostól, kecskeméti hívek 25 milliót gyűjtöttek, minden adományért köszönetet mondok. Az érsekség 422 millióval járult hozzá. Összesen 1 milliárd 757 millió forint az eddigi kiadás. Saját forrásunk kifogyott, máshonnét nem kaptunk, ezért amit szerettünk volna, hogy a bejárati lépcsőket is megcsináltassuk, ami sok millióban van.
Úgy hírlik, egy kis faluban folytatódhat a mintegy tíz évvel ezelőtt elkezdődött templomépítés. Mikor fogadhat híveket az új istenháza?
– Drágszélen 17 évvel ezelőtt kezdtünk hozzá nagy ígéreteket kaptunk a hívektől, sőt bíztatást politikusoktól, de ez nem folyt be. Mi pedig nem szeretnénk, hogy félbemaradjon ez az épület.
Az egyházmegyében hol várhatók további felújítások? Számíthatunk avatóünnepségekre a közeljövőben?
– Már csak anyagiak híján nem tudunk újabb felújításokat végezni.
Időközben birtokukba vették a gyerekek a jánoshalmi általános iskola vadonatúj tornatermét. Érsek úr – úgy tudjuk – nem vett részt az ünnepélyes átadáson. Ha szabad érdeklődnünk, miért maradt távol az eseményről?
– Részt vettem, sőt túlzottan is ünnepeltek a tornacsarnok átadása miatt, amit Vörös Márta mérnöknő tervezett. Az is saját erőnkből történt.
Milyen olvasmányélményekkel gazdagodott az elmúlt időszakban?
– Általában teológiai műveket olvasok most. Éberen figyelem a világpolitika rosszabbra fordulását. Szinte minden prédikációmban a háború ellen nyilatkozok, mind az ukrajnairól, mind a szentföldiről. Nem értem az embereket, a politikusokat sem, hogy miért háborúznak. Ha hisznek Istenben, akkor számolniuk kell azzal, hogy ha sokakat megölnek Isten számonkéri rajtuk, ha nem hisznek Istenben, akkor is föl kell tenniük a kérdést: ha halál után nincs semmi, akkor érdemes -e mondjuk egy föld darabért ezreknek, hanem százezreknek meghalni. Mi a Trianonban országunk kétharmadát elvesztettük és nagyon bölcsen nem folytattuk az utolsó szálig háborút. Persze a világ sorsát intéző diktátorok mindig mások életét vetik oda.
Írta: Farkas P. József
Kiemelt kép: Mátyus István – archív
