A keceli Városi Múzeumban idén is méltó módon emlékeztek meg az 1956-os forradalom és szabadságharc 69. évfordulójáról. A megjelenteket Ba Zsuzsanna köszöntötte, aki elmondta, ezen a napon nem csak múltunkra tekintünk vissza, hanem szívünkben újraéled a szabadságvágy, a hit, a bátorság és a hazaszeretet.
„Azokra emlékezünk, akik 1956 őszén a legdrágábbat, az életüket sem kímélve álltak ki a nemzeti függetlenség, az emberi méltóság és a közös jövő reményéért. Ma délelőtt egy különleges tárlat is segít bennünket abban, hogy a hősies napok szellemét közelebb érezzük magunkhoz. A kiállítás az 1956-os forradalom relikviáiból nyújt válogatást, megidézve a kor hangulatát, erejét és fájdalmát. A kiállítás anyagát Polgár Zoltán és Polgár Attila gyűjtötték és rendezték. Az ő elhivatott munkájuknak köszönhetjük, hogy a történelem kézzel fogható emlékei újra megszólalhatnak és tanúságot tehetnek a szabadságért vívott küzdelemről – mondta a közművelődési szakember.”
A kiállítást Végső István történész nyitotta meg, aki ünnepi beszédében hangsúlyozta, hogy bár a forradalom központja Budapest volt, a szabadság üzenete néhány nappal később a Dél-Alföldre is elért.
„Ide, Kecelre október 27-én érkezett meg a forradalom konkrét szele – mondta –, de az emberek itt is pontosan tudták, mit kell tenniük. Ahogy Kiskunhalason, Kecskeméten, Tiszakécskén, Tázláron vagy Bácsalmáson… gyakorlatilag mindenhol. Nem kaptak utasítást, nem volt forgatókönyv: egyszerre dobbant a magyarság szíve, amikor a szabadság ügyéért összefogtak a városok, falvak lakói.”
Kecelen a helyiek is felismerték a történelem pillanatát: megszervezték a nemzetőrséget, eltávolították a kommunista jelképeket, és a tanácsházán elégették a beszolgáltatásokhoz kapcsolódó iratokat. Október 28-án azonban a forradalom súlyos áldozatokat követelt – a sortűz Kecelen sem maradt el. És nem is egy. És az elsőnek halálos áldozata is volt.
Végső István arról is beszélt, hogy a forradalom nem csupán a múlt eseménye, hanem a közösségi emlékezet része.
„Ez a fiataloknak volt a forradalma amellett, hogy nyilván idősek is részt vettek a tüntetéseken meg a felvonulásokon, meg akár a harcokban is. Tehát ezt kell látnunk, hogy itt bizony a fiatalság jövője is elveszett egy kicsit ’56-ban. Nem sikerült ahhoz a táborhoz csatlakozni, ahova mi szerettünk volna Európához akár. Most ezt mondhatjuk Nyugat-Európának is.”
A megnyitó végén a történész külön méltatta a Polgár család munkáját, akik értékes tárgyi emlékekkel, korabeli dokumentumokkal és relikviákkal segítik, hogy Kecel múltja ne merüljön feledésbe. „Fantasztikus, hogy van egy ilyen család, aki ilyen szinten és ilyen minőségben tud időszaki kiállítást létrehozni. Ez még a nagyobb városokban sem természetes.”
Szöveg: Csenki Csaba
Fotók: Varga Eszter
Forrás: Kecel Média Facebook oldal
További képek:
