A Fülöpszállási SE vármegyei harmadosztályú együttese a tavalyi szezon végén az előkelő második helyen végzett az északi csoportban. Idén ősszel azonban nem úgy szerepelt a csapat, ahogyan azt sokan szerették volna. Az együttes a 7. helyen áll a fél szezon után. 6 győzelem mellett 3 döntetlen és öt vereség áll a csapat neve mellett a tabellán. Az együttesből Tóth Szabolcs nyilatkozott az őszi küzdelmekről.
Milyen tervek voltak a szezon előtt? Nyári igazolások? Hogyan sikerült a felkészülés?
– A szezon előtt egyértelmű célunk az volt, hogy stabilabb, kiszámíthatóbb teljesítményt nyújtsunk, mint korábban. A nyári felkészülést igyekeztünk tudatosabban felépíteni, fizikálisan is szerettünk volna előrelépni, és taktikailag is hangsúlyt fektetni arra, hogy szervezettebb és fegyelmezettebb legyen a játékunk. A keretünket több fiatal játékos csatlakozásával sikerült frissíteni, és bár nem volt nagy „bevásárlás” a minőségi hozzáállás sokat számított. A felkészülés alapvetően jól sikerült, több edzőmeccsen is láttuk, hogy amit gyakorlunk, az visszaköszön. A cél az volt, hogy odaérjünk a középmezőny stabil tetejére és minden mérkőzést versenyképesen tudjunk lehozni ezt csapatként is reálisnak éreztük.
Mennyire vagy elégedett a csapat őszi teljesítményével?
– Vegyes érzelmek keringenek bennem ezzel kapcsolatban. Az eredmények alapján lehetne jobb is az őszünk, de vannak olyan tényezők, amelyek miatt nem tudok teljesen elégedett lenni. A szurkolói viselkedés sajnos nem mindig volt olyan, amilyennek szeretnénk, és ez néha rányomta a bélyegét a mérkőzések hangulatára is. Ugyanakkor a csapat hozzáállása dicséretet érdemel, küzdöttünk hóban, sárban, negyven fokban.
A legnagyobb negatívum egyértelműen az, hogy három hónapja gyakorlatilag nem edzettünk, ami ilyen szinten is hatalmas hátrány. Ennek ellenére a meccseken az akarás, küzdés, hozzáállás első osztályú volt, még ha a szurkolók együtt érzését nem is tükrözi, ha felmegyünk a pályára. Egyértelműen nem az a célunk, hogy vereséggel szeretnénk nekik megköszönni a kilátogató nézőknek, szurkolóknak, hogy támogatnak minket, de sokszor pusztán ennek köszönhetően tudtuk tartani magunkat és helytállni erősebb ellenfelekkel szemben is. Ha említeni kéne csapatot egyértelműen a Ladánybene elleni mérkőzést tudnám felhozni, ahol kapusunk kiállítása után 5-3-as állásnál 94. percben 5-5-re tudtunk felzárkózni a 2. helyezett csapat ellen és itthon tartani egy pontot. Éppen ezért érzem úgy, hogy az eredmények mögött több van, mint amit a tabella mutat, mert a hozzáállásra nem lehetett panasz. Ez az, amire építeni lehet.
Pozitív és negatív mérkőzésekből is volt ősszel nektek. Kiemelnél párat?
– Ha mérkőzéseket kell kiemelnem a szezonból, akkor sajnos azt kell mondanom, hogy több fájó vereségünk volt, mint igazán emlékezetes győzelmünk. Ezek között több olyan találkozó is van, ami hosszú időre nyomot hagyott bennünk.
Az egyik legfájóbb a Pálmonostora elleni 5–4-es mérkőzés volt. Négy gólt szereztünk, de mégis pont nélkül maradtunk. Támadásban működtünk, de hátul olyan hibákat követtünk el, amelyek eldöntötték a találkozót. Főleg azért bántó ez a meccs, mert többször is visszajöttünk, küzdöttünk, mégsem sikerült pontot menteni.
A Kerekegyháza elleni 7–0-ás vereség szintén komoly pofon volt. Aznap jobbak voltak nálunk, ezt el kell ismerni, de szerintem ekkora különbség nem volt a két csapat között. A játékvezetés színvonala sem a mi malmunkra hajtotta a vizet, két kiállítást kaptunk és úgy érzem, az egyik erősen jogtalan volt. Természetesen nem a játékvezető focizik helyettünk ezt tudjuk jól, de kettős emberhátrányban rendkívül nehéz tartani magunkat egy ilyen jó ellenféllel szemben. Ettől függetlenül a felelősség a miénk is, mert voltak hibáink és tanultunk belőle. Innen is további sok sikert kívánok a Kerekegyházának.
A Vasutas elleni 3–2-es vereség is ide tartozik, még ha más jellegű is volt. Ott azt éreztem, hogy az ellenfél azon a napon egyszerűen jobb volt nálunk. Próbáltunk kapaszkodni, de nem volt meg bennünk az az extra, ami kellett volna a pontszerzéshez. Ezek a meccsek is rámutatnak arra, min kell még fejlődnünk.
Pozitív oldalon számomra továbbra is a Ladánybene elleni mérkőzés a szezon csúcspontja. Ahogy második kérdésednél is megemlítettem, kapusunk kiállítása után, 5–3-as állásnál emberhátrányban sem adtuk fel. A csapat óriási tartást mutatott és a 94. percben sikerült 5–5-re felzárkóznunk. Ez a mentalitás, ez a hit, ez a küzdőszellem megmutatta, milyen karakter van a csapatban. Nem győzelem volt, de talán minden győzelmünknél többet ért, mert adott csapatunk számára egy kis motivációt.
Összességében a fájó mérkőzésekből rengeteget tanultunk egyenlőre még fejben és a továbbiakban kiderül, mennyire tudjuk kamatoztatni, de a Ladánybene elleni feltámadás pedig megmutatta, hogy ez a csapat nem roppan össze, még akkor sem, amikor minden ellene szól. Ez ad erőt a folytatáshoz és ebből szeretnénk építkezni a jövőben.
Kit vagy kiket emelnél ki az őszi szezon után?
– Őszintén szólva nagyon nehéz bárkit is külön kiemelni a csapatból, mert mindenki más-más módon, de rengeteget tesz hozzá a közös teljesítményünkhöz. Van, aki a pályán mutatott játékával húzza a többieket, van, aki a háttérben dolgozik csendesen, mégis óriási szerepe van abban, hogy működjünk. Mérkőzéseken tényleg mindenki hozzá teszi a saját részét vannak, akik a rutinjukkal segítenek, mások a fiatalos lendületükkel, és olyanok is, akik a nehezebb időszakokban tartják össze a társaságot. Ezért számomra ez mindig csapatmunka marad, ahol nem egy-egy ember, hanem az egész közeg a fontos. Persze nem csak mi játékosok vagyunk benne ebben, hiszen ott vannak azok is, akik mögöttünk állnak a szezon során, és akik nélkül nem tudnánk ilyen egységesen működni. Ősszel is sokat számított a háttérmunka, a támogatás és az, hogy volt egy irány, ami mentén haladtunk.
Ebben óriási szerepe volt Szalkai Lajos vezetőedzőnknek is, akit talán a legjobban sajnálok az egész helyzetben. Lajos hatalmas lelkesedéssel végezte munkáját, minden edzésbe és mérkőzésbe beleadja a szívét. Bár sajnos kevés közös edzésünk volt, mégis a meccseken mindig megtalálta a módját, hogy motiváljon minket és egyben tartsa a csapatot. Rengeteget kaptunk tőle mind emberileg, mind pedig szakmailag is és nagyon sokat jelentett számunkra az a plusz, amit tőle kaptunk.
Szeretném megemlíteni azokat is, akiket most sajnos nélkülöznünk kell. Andó Gergő keresztszalag-szakadása és Tóth András térdsérülése miatt jelenleg nem tud velünk lenni innen is mielőbbi felépülést kívánok nekik és nagyon várjuk vissza őket. Ugyanígy hiányzik Szinkó Ferenc, Csernák Zoltán és Jóni Zoltán, akik külföldi munka miatt nem tudnak most velünk szerepelni.
Végül szeretném megemlíteni Viola Krisztiánt is, aki sajnos abbahagyta nálunk a pályafutását, amit őszintén sajnálok, ha esetleg úgy alakul, hogy más csapathoz szerződik, akkor ezúton is sok sikert kívánok neki mind a pályán, mind pedig az élet bármely területén.
Mit vársz a tavasztól?
– Tavasztól megújulást és előrelépést várok. Szeretnénk kinyílni, mint februárban a hóvirág, amely a hideg és a nehézségek ellenére is elsőként mutatja meg magát és jelezni, hogy bennünk is ott van az erő és a kitartás, mint mindegyik csapatnál. A célunk továbbra is az, hogy felszabadultabban játsszunk és szárnyaljunk, ahogyan az első fecske érkezése a tavasz eljövetelét hirdeti.
Az őszi fél szezon során átigazolási pletykák is napvilágot láttak egy esetleges váltás kapcsán és ezek nem csak pletykák voltak, hanem valós információk jutottak el az emberek füleibe, hiszen voltak megkeresések és bennem is megfogalmazódott az igazolás gondolata. Végül a csapat vezetősége ezt ellenezte. A tavaszi időszak számomra így egyfajta bizonyítási lehetőség továbbra is, ahol a pályán szeretném megmutatni mindazt, ami bennem van kisebb nagyobb sikerekkel.
Emellett szeretném kiemelni a nagyon jól sikerült sportbálunkat is, ahol közel 300 ember tisztelt meg minket a jelenlétével és támogatásával. Ezúton is szeretnénk megköszönni mindenkinek, hogy ennyit jelent számukra a csapat és hogy barátaikkal, szeretteikkel együtt ünnepelték velünk az elmúlt szezon, illetve az idei őszi idény pillanatait.
Végezetül szeretnék minden csapatnak sok sikert kívánni a 2026-os tavaszi szezonra, hiszen kiváló ellenfelek ellen mérkőzünk majd meg a jövőbe, újabb kihívások elé nézünk, amelyekből tanulni és erőt meríteni is tudunk a jövőbe.
