Kiskopárdi Lajos életének fontos része volt a helyi közélet. A település önkormányzatának munkájában a rendszerváltás óta vett részt. A Bócsa Község Önkormányzata által közölt adatok szerint 1990-től folyamatosan végzett képviselői és alpolgármesteri tevékenységet, közéleti munkássága összességében 35 évet ölelt fel. Négy éven keresztül Bócsa alpolgármestereként is dolgozott.
Képviselőként nemcsak a testületi munkában vett részt. Korábbi visszaemlékezése szerint aktívan közreműködött többek között a ravatalozó építésében, az iskola felújításában, a kerékpárút környezetének rendezésében és a tanyasi utak karbantartásában. Utóbbi munkákból saját traktorával is kivette a részét. Alapító tagja és rendszeres támogatója volt a Bócsai Ovisokért Alapítványnak is.
Évtizedeken át végzett munkáját Bócsa Község Önkormányzata nem sokkal halála előtt külön is elismerte. 2025. december 30-án a településért végzett 35 éves közéleti munkásságáért „Bócsa Községért” kitüntető oklevelet és érdemrendet vehetett át.
Kiskopárdi Lajos neve sokak számára elválaszthatatlan a régi magyar Dutra traktoroktól is. A gépek iránti kötődése gyermekkoráig nyúlt vissza: saját visszaemlékezése szerint édesapja 1964-ben kapott egy Dutrát, így már kisgyermekként találkozott ezekkel a gépekkel. Évtizedekkel később maga is a veterán Dutrák megmentésének, helyreállításának és bemutatásának egyik lelkes helyi képviselője lett.
Az Országos Diesel Egyesület alapító tagja és felügyelőbizottsági tagja volt, a bócsai Dutra-találkozók szervezéséből pedig hosszú éveken keresztül kivette a részét. A 2012-es találkozó főszervezője Balogh Imrével közösen Kiskopárdi Lajos volt.
A veterán gépek szeretete élete utolsó éveiben is megmaradt. Még 2025 szeptemberében, az Országos Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Kiállításon a Bócsai Dutra Baráti Kör tagjaként személyesen mesélt a látogatóknak a régi traktorokról és azok felújításának kihívásairól.
Kiskopárdi Lajos így egyszerre hagyott nyomot Bócsa gazdasági, közösségi és önkormányzati életében. Több mint négy évtizedes vállalkozói munkája, három és fél évtizedes közéleti szerepvállalása és a régi magyar gépek megőrzéséért végzett tevékenysége egyaránt része marad a település történetének.
Bócsa most egy olyan embertől búcsúzott, aki életének jelentős részét ugyanazon közösségben élte le, dolgozta végig és annak szolgálatára fordította.
Emlékét családja, barátai, egykori képviselőtársai, ismerősei és a bócsai közösség őrzi.
Nyugodjon békében!
