Megújult edzőgárdával vág neki a 2016/17-es szezonnak a HC Kiskőrös. Bár a klub még nem árulta el az összes új érkező nevét, de így is ígéretes év elé néznek a hokisok.
– Hét évesen kezdtem korcsolyázni. Jól ment, a pályán maradtam, mint hokis, majd bekerültem a szabadkai válogatottba. Két évig ott játszottam, majd egy kis világjárás következett – nyilatkozta Zoran kiskőrösi látogatásakor június utolsó napjaiban. A szabadkai jégkorongos játszott az Újvidéki Vojvodinában, mint profi játékos, majd Szegeden és Bosznia fővárosában, Szarajevóban is eltöltött egy szezont, mielőtt visszatért volna origójához Szabadkára, ahol 35 évesen kezdett edzősködni.
- Már dolgozó edzőként kezdtem el a főiskolán a jégkorong szakra járni, amit a legjobb eredménnyel végeztem el, Pest, Belgrád és Macedónia között szimpóziumról szimpóziumra járva, mert már akkor is meggyőződésem volt, hogy ezek nélkül nem lehet fejlődni – teszi hozzá.
Zoran Jaramazovic Szabadkán az összes korosztállyal dolgozott, mint főedző, illetve mint korcsolyatanár, de tavaly például Svédországban is kipróbálta magát.
A kiskőrösi gárdát és a körülményeket elég jól ismeri, mivel a klubelnök Szekeres Károllyal régóta ismerik egymást és egymás törekvéseit. Illetve mivel Szabadkán nincs fedett pálya, többször edzettek Kiskőrösön is a szabadkai csapattal. Kérdésünkre, hogy milyen jégkorong filozófiát hozott magával, Zoran azt mondja, a mindenből egy keveset elvét vallja. – Egy kis munka, egy kis barátság, egy kis élmény, szerintem ez a fejlődés kulcsa hosszú távon. Viszont, ha valamelyik hiányzik, az problémás. Egy játékossal nem lehet úgy lenyomni egy edzésórát, mintha korcsolyát gyártana egy szalag mellett. Ez egy spéci sport, ahol ha eredményeket akarunk elérni, kiemelt figyelemmel kell bánni a játékosokkal. Akárhová megyek az első dolog, amit tökéletesítünk, ha szükséges, a korcsolyázás. Ha valaki nem magabiztos azon a három milliméteres vason, akkor a szerelés és a bot is csak útban van neki. Vagyis előbb ezt fejlesztjük. Ezt követheti majd a szentháromság, a kéz, a fej és a láb összjátéka, a valódi jégkorong. Nem hiába mondják, hogy a leggyorsabb és a legintelligensebb gyerekek sportja a jégkorong. Egy másodperc alatt el kell dönteni, hogy megállsz vagy továbbmész, hogy leadod a korongot vagy nem, ez nem csak a testet, az agyat is karbantartja.
A kétgyermekes Zoran reményei szerint hónapról hónapra jobb játékot láthat majd a közönség a kiskőrösiektől is. – Egy-két év múlva térjünk erre vissza. Reményeim szerint akkor már arról számolhatok be, hogy a C-csoportból átkerültünk a B-be, és egyre többen akarnak majd csatlakozni hozzánk azok közül is, akik most még csak kacérkodnak a jégkorongozás gondolatával. Persze, a legszebb cél az, hogy egyszer majd a válogatott színeiben egy Kiskőrösről indult játékos nevét kiálthassuk a lelátókról. Itt Kiskőrösön az vitte előre a jégkorongot, hogy mertek nagyot álmodni. Ehhez a filozófiához nekem sem nehéz csatlakozni.
forrás:http://kiskoroskori.hu
