1956. november 4-ét követően a forradalmat eláruló Kádár János bábkormánya szisztematikusan megkezdte a résztvevők letartóztatását és felelősségre vonását. A párt „hibái” miatt kitört felkelésből fokozatosan ellenforradalom lett. Mivel a vezetés nem volt elégedett a bíróságok gyakorlatával, először a rögtönbíráskodást, majd a népbíróságokat állította vissza, hogy minél hatékonyabban tudjanak fellépni a „horthysta bandák” ellen. Biszku Béla belügyminiszter azonban még így is „kevesellte a fizikai megsemmisítések számát.”
1958-ban aztán sor került a nagy perre, ahol június 15-én a Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsa (melyet Vida Ferenc vezetett) Nagy Imrét halálra és teljes vagyonelkobzásra, Donáth Ferencet 12 évi börtönre, Gimes Miklóst halálra, Tildy Zoltánt 6 évi börtönre, Maléter Pált halálra, Kopácsi Sándort életfogytiglani börtönre, Jánosi Ferencet 8 évi, Vásárhelyi Miklóst pedig 5 évi börtönre ítélte. Az ítélet az MSZMP PB előzetes jóváhagyásával született meg.
A halálos ítéleteket a kőbányai gyűjtőfogház udvarán végrehajtották, az elhunytakat hamis néven, minden kegyeletet mellőzve, arccal lefele ásták el a rákoskeresztúri új köztemető 301-es parcellájában. A gyilkosságok 1963-ig folytatódtak.
1988-ban, amikor az 56-os hősök sírjait felfedezték, az elhanyagolt területeken a sírgödröket semmilyen jel nem mutatta, az akkor születő ellenzék éppen ezért kopjafákkal jelölte meg őket. 1990-től a megszülető III. Köztársaságban a kopjafa válik az 1956-os mártírokra való emlékezés szimbólumává, az országban szabályos faállítási mozgalom bontakozott ki.
Kiskőrös ifjúsága és lakossága szintén megmozdult 1956-ban, a szovjet emlékmű és a hősi sírok lerombolása után megkíséreltek betörni a laktanyába is, ekkor érkezett Kecskemétről két vadászgép, akik sortüzet zúdítottak a tüntetőkre. November 4-én szovjet gépesített ezred érkezett a községbe, majd itt is megkezdődtek a letartóztatások. Jellemző ítélet volt az internálás, börtönbüntetés, illetve az állásvesztés, (és a továbbtanulás megakadályozása) melyet nem csak a forradalmárok, de családtagjaik is elszenvedtek.
Kiskőrösön a rendszerváltozás után először 1992-ben vetődött fel az emlékmű elkészítésének szükségessége, a helyi MDF javaslata nyomán. A kopjafa végig téma volt a testületi üléseken és a helyi újságban, s végül igen hamar, 1993-ban elkészült, közadakozásból, Leitert András helyi kisgazdapárti vállalkozó keze nyomán. Szintén ide tartozik a 90-es évek második felétől kialakult szép hagyomány, hogy a Petőfi téren tartott gyülekező után az ünneplők fáklyával a kézben vonulnak az emlékműhöz.
