November 3-án Tari Annamária pszichoanalitikus Kiskőrösön tartott előadást, melyről rövid összefoglalónkat itt olvashatják.
Online-gyerekek és offline felnőttek
Az információs kor és a fogyasztói társadalom hatásait, a robotika betörését, a digitális világháló gyors fejődését sem kikerülni, sem megváltoztatni nem lehet. Minden tekintetben rugalmasságot és alkalmazkodást igényel nemtől, kortól függetlenül. Fogadjuk el az újat és változzunk együtt a világgal. De miért is olyan nehéz a különböző korban felnövő, teljesen más értékrendekkel/érzelmekkel bíró generációknak megérteni egymást és szervesen bekapcsolódni a digitális társadalomba?!
A generációk közötti viszonyok megértéséről és a digitális világ terjedésének hatásairól tartott előadást Online gyerekek és offline felnőttek címmel Tari Annamária pszichoanalitikus, pszichoterapeuta – akinek kutatási szakterülete A generációk.
A generációs „ABC”
Baby-boomerek, 1946-1964 között születtek, 50-es 60-esek
X generáció, 1965-1979 között születtek, 40-50 -esek
Y generáció, 1980-1994 között születtek, fiatal felnőttek 30-asok
Z generáció, 1995-2009 között születtek tinédzserek és húszasok
α generáció, 2010- csecsemők, mai bölcsisek, ovisok és az általános iskolások
Tudományos szempontból ma különleges, hogy a kutatások szinte szimultán zajlanak a változásokkal, mert nincs lehetőség a múltba visszatekinteni, annyira fiatal az Információs Kor.
Tari Annamária előadását úgy kezdte, hogy – talán maga a helyzet felismerése a legnehezebb feladat. Az információs kor a fogyasztói társadalommal együtt alkot egy olyan világot nekünk, ahol az offline életünk mellé odasimult az online -.
De valójában nem is az a lényeg, hogy ki mikor született, hanem az, hogy a gyerekkora meghatározó élménye volt-e az online vagy virtuális tér. Igazán éles határ a digitális és a nem digitális generációk között húzódik – máshogy szocializálódtak, más volt a gyerekkoruk, más az értékrendjük. A baby boomerek és az X generáció tagjai gyerekkorukban azt sem tudták, hogy egyszer létezni fog olyan, hogy internet, míg az Y, a Z és az alfa generáció már a web világában nőtt fel – igaz, az Y-ok részben még a könyvespolcok mellett szocializálódtak.
Az összes generáció aktívan használja a számítógépet, az internetet, az okos telefont, mára már mindenki rájött az előnyeire. De nem csak tudatosan, mert érzelmileg is nagyon sok helyzetben kapaszkodunk a digitális információs hálóba.,ahol nincs „face to face” kommunikáció, és az intimitás, a magánszféra is átvált az online üzemmódba.
Az online tér azonnali érzelemnyilvánítás lehetőségét rejti, pedig a magunkban tartás képessége, a konfliktuskezelés egyik elengedhetetlen alapja, amit úgy neveznek, hogy „holding”. Ez a képesség csak offline helyzetben tud fejlődni. De fontos kérdés, hogy az azonnali megosztás korában a mai fiataloknál ez a képesség hogyan fejlődik majd, ha bármikor bármilyen érzelmi tartalmat „kitehetnek”.
Az 1970-1990-es évek eleje közötti nemzedék egyik ismert nehézsége a “Pán Péter-szindróma”.. A Pán Péter generációba a 25-36 évesek azon nagyszámú csoportja tartozik, akik a baby boom/ X generáció gyermekei, bár jócskán túllépték a serdülőkort, még mindig szüleikkel élnek. Itt egyből felmerül a kérdés bennem, hogy ez mire vezethető vissza. A kényelmes életmód (a szülők megadtak nekik mindent, hogy ne kellejen annyit küzdeniük és nélkülözniük, mint amit nekik kellett), vagy a gazdasági helyzet kialakulása? Talán mindkettő.
Jelenleg a baby boom, az X, illetve az Y generáció tagjai alkotják a munkaerőpiacot, ahová lassan megérkezik már a Z generáció is. E négy nemzedék mentalitása olykor radikálisan különbözik egymástól, amelynek egyik oka, hogy eltérő szocializációs környezetben születtek, és eltérő módon kommunikálnak, más attitűddel jellemezhetők a munka terén is. A baby boom generáció idejében még előre meghatározták a munkaidő végét, a vezetőséget személyesen ismerték, és nem csak videokonferenciákon találkoztak a főnökkel.
Aztán jöttek az X generáció tagjai, ők korlátlan munkaidőben dolgoztak, megjelentek a multi cégek, velük együtt a munkahelyi szorongás is.
A Y generáció már egy fogyasztói társadalomba született bele, ők a legaktívabb „Chat-fogyasztók”, szüleik (vagy baby boomerek, vagy az idősebb X generáció tagjai), akik nehezen, kemény munka árán küzdötték fel magukat oda, ahol tartanak. DE hiába könnyíti meg azonban a technika az életüket, az Y nemzedék már olyan világban vált felnőtté, ahol örökké sietnie, önmagát megvalósítania kell, karriert kell építenie. Egy érdekvezérelt, nárcisztikus világban élnek.
Ma már itt van a világ első globális és digitális nemzedéke, a Z és Alfa generáció. Ők fogják hozni a legtöbb változást a társadalomba. Ha a Z és Alfa generációt már nem lehet ugyanúgy oktatni, és ugyanúgy nevelni, mint ahogy minket a szüleink és tanáraink.
A mai fiatalok virtuális közösségekben (is) élnek, olykor a világhálón töltik szabadidejük nagy részét, és kapcsolataikat is az internetes közösségi oldalakon építik ki. Félő azonban, hogy a virtuális térben nem tanulják meg a konfliktusokat megfelelően kezelni.
Tari Annamária több valós élethelyzetbeli történettel próbálta meg felhívni a figyelmünket arra, hogy mennyire fontos megértenünk az online térben felnövő gyermekeink életét, hiszen ők is csak a helyüket akarják megtalálni a világban. – Próbáljuk meg megérteni, hogy az online létezés, az a LÉTEZÉS egy formája, ugyanolyan fontos számukra, mint az offline élettér. Ne csak átlag magyar szülők legyünk, akik örülnek a facebook fiókjuknak, akik este elolvasnak esetleg egy hírportált, hanem ismerjük meg a különböző applikációkat, fórumokat, amelyben gyerekeink mozognak. A beszélgetéseinkben tematizáljuk az online tér eseményeit, legalább heti két-három alkalommal -.
Igazán érdekes és tanulságos előadáson vehettek részt azok, akik ellátogattak november 3-án Tari Annamária előadására Kiskőrösre, a Kávéház a három bölcs útkaparóhoz és a fröccs szervezésében. A Kávéház következő előadás-sorozatában december 12-én immár harmadik alkalommal hallhatjuk majd Pál Feri Atyát.
-LA-
