Vajon gondolták-e volna, hogy a tortaevés több, mint ötszáz éves múltra tekint vissza?
Bár a korabeli leírások szerint elődeink tortái nemigen hasonlítottak mai társaikra, egy közös bennük: nem mindennapi, édes ínyencségként az asztali örömök megkoronázására tálalták föl egykoron – és ma is a tortakölteményeket. Ha nyelvészkednénk egy kicsit, talán arra a következtetésre is juthatnánk, hogy a tor, a torkos és a torta szavunk egy tőről fakadhat.
Tortát enni mindig ünnepi alkalom. Felsorolni sem tudnánk, hányféle jeles tortát ismerünk a cukrászdák kínálatából, de most egy egészen izgalmas csoportját említeném a tortáknak: a virágtortákat.
Kutatásaim során kiderült: az ember régóta szereti olyan csemegékkel kényeztetni szeretteit, amelyek szépek és finomak, így nem csoda, hogy képbe jöttek a virágok is. XVIII-XIX. századi szakácskönyveket böngészve csodás ibolyatorták receptjeire akadhatunk. Van köztük bécsi, amely a tésztájában, a krémben és dekorációban is ott az ibolya valamilyen formában. Gyönyörűségesek egy márciusi születésnapra! Szintén hagyományosnak mondható a rózsatorta, melyben ott a rózsa összetéveszthetetlen virágíze, tetején rózsás tejszínhab tajtékzik, vagy kandírozott rózsaszirmok garmadája… Aki kicsit üdébben, kalóriaszegényebben kívánja, egyszerűen friss rózsaszirmokkal boríthatja be a kész, krémes tortát.
A torták, sütemények díszítésénél, ha csak tehetjük, használjunk friss virágokat: természetes szépségükkel, máshoz nem fogható, finom aromájukkal elbűvölőek. Igaz, élettartamuk nem hosszú, de ha frissen szedjük, használjuk, majd megesszük őket, a hatásuk lenyűgöző! Mivel a virágoknak nem csak színük, illatuk, de ízük is különböző, így minden tortához, minden évszakhoz megtalálhatjuk a legjobban passzoló krém-virág kombót. Csoki-levendula, bodza-citrom, rózsa-kardamom-vanília, ibolya-narancs, árvácska-túró – hogy csak néhány ötletet említsek belőle. És vannak sós torták, hozzájuk illő virágokkal: egy pikáns camembert torta sarkantyúka virággal, vagy egy juhtúrós-paprikás körömvirágos variáció azoknak, akik amúgy az édes ízeket nem nagyon kedvelik.
A friss virágdíszek a reformtáplálkozásba, a paleo- vagy vegán étrendbe is beilleszthetők, így egy új lehetőséget, egy tág birodalmat nyitnak ezekben az életmód-formákban is.
Nyáron könnyű a dolgunk, hiszen sok-sok finom és dekoratív virág áll rendelkezésünkre – az viszont fontos, hogy csak étkezési célra termesztett, megbízható forrásból származó virágot használjunk fel! A virágüzletben, dísznövényként árusított virágot soha!
Májusban ott a bodza, amely jó társa az epernek, a cseresznyének – hiszen együtt örülnek a kertben is. A klasszikus sajttorta – cheesecake – új értelmet és üde bájt kap a bodza virágaitól. Hasonlóan lehet egy elegáns epertortát is megbolondíthatunk az aprócska, virágporral teli virágocskákkal.
A méltán népszerű levendula is bemutatkozhat torta formájában: kevert tésztához használhatunk szárított változatot is – így télen sem kell nélkülöznünk a levendula bódítóan kellemes aromáját. Aki nem szeret ráharapni apró kis zamatos virágokra, a levendulát a cukorral együtt őrölje meg, így tegye a tésztába!
A sütemények tésztájába porrá őrölt, szárított virágot tehetünk, vagy szörp formájában adhatjuk hozzá a virág esszenciáját. A töltelékekbe kerülhet, friss virág, viráglekvár, tejben, vagy tejszínben főzött virág-kivonat – a virág színétől, aromáitól függően. A díszítésnél pedig már szabadon szárnyalhat a fantázia: friss virágok gyümölcsökkel, fűszernövényekkel vegyítve, vagy kandírozott tarka virágszirmok, virágfejek.
A kandírozott virágok már maguk is ünnepi üzenetet hordoznak, így ha ezekkel a kis, zúzmarásnak tűnő, cukrozott virágokkal dobjuk fel a tortát, máris egész ünnepi varázslatba boríthatjuk.
Mesébe illő édességek lesznek ezek a torták, az ünnep fénypontjaiként. Előbb a szemet kápráztatják el, s azután türelmetlenül – sőt, aggodalommal, nehogy elfogyjon, mire ránk kerül a sor – várjuk, hogy egy szelet a tányérunkra kerüljön, s nyelvünkön érezhessük a látott gyönyörűséget… van abban valami csodálatos, hogy a nagy, kerek süteményt annyi szeletre vághatjuk, ahányan együtt vagyunk, végtelen, akár a szeretet.
Mondjuk: az élet nem habostorta. De az csakis rajtunk múlik, hogy legalább „tortává” tegyük, a természet adta gyönyörűséggel, virágokkal varázsoljuk színesebbé, gazdagabbá, élvezetesebbé. A hab a tortán az lenne, ha most nem csak a képekben gyönyörködhetnénk, de bele is kóstolhatnánk egyből… elkészítésükhöz viszont kipróbált recepteket találhatnak a Virágkonyha című könyvemben!
Legyen sok örömük mindazokkal, kikkel megosztják az ünnepi tortát!
Halmos Monika
Fotók: Rózsakunyhó Alkotóműhely
