Török Zsuzsa pszichológus „ A modern kor gyermekei ” címmel tartott előadást a kiskőrösi Egészségfejlesztési Iroda kérésére november 22-én, kedden.
Az interaktív előadást az ADHD (angol nyelvű rövidítés: Attention Deficit Hyperactivity Disorder, magyar fordításban figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar ) nevű, ismert pszichiátriai betegség ismertetésével kezdte, amely korunk egyre nagyobb mértékben fellelhető jelensége. Az előadás második felében pedig hallhattunk a különböző generációkról, azok jellemzőiről és a digitalizált világunk hatásairól.
Az ADHD betegség tünetei
Bár a betegségre utaló jelek már elég korai szakaszban – csecsemőkorban – felismerhetők, azt mégsem szabad diagnosztizálni egészen 5-6 éves korig.
Az óvodás korban akár egy jól képzett óvónő is felismerheti a tüneteket, de a betegség megállapításhoz fontos a szakember által végzett kivizsgálás.
A tünetek 3 vezérfonala:
- Figyelem
A figyelem hiányáról/zavaráról van szó, amely – többek között – a következőkben nyilvánulhat meg:
– nehezen tartja meg a figyelmet játék vagy bármilyen feladat elvégzése közben
– úgy tűnik, hogy nem figyel, amikor beszélnek hozzá
– nem követi az utasításokat vagy nem fejezi be az elkezdett feladatokat
– nem szereti az olyan feladatokat, amelyek tartós értelmi erőfeszítést igényelnek
– nehézséget jelent feladatok/tevékenységek megszervezése
Tehát ezek a gyerekek nem tudják huzamosabb ideig egy adott dolgon tartani a figyelmüket, mert hamar ráunnak. Mindig van valami más, ami hirtelen jobban felkelti az érdeklődését, ezért gyorsan változtat tevékenységet. Mivel a figyelem a memória kapuja, ezért tanulási nehézségekbe is ütköznek.
- Hiperaktivitás
A túlzott mozgásigénynek is vannak egyértelmű jelei, amelyekre érdemes figyelni:
– állandó nyughatatlanság
– nehezen viseli az ülőfoglalatosságokat, fészkelődik
– gyakran babrál a kezeivel
– elhagyja a helyét akkor, amikor elvárt lenne, hogy ülve maradjon (pl iskolában az órán)
– „izeg-mozog”, rohangál és ugrál olyan helyzetekben, amikor az nem helyénvaló
– túl sokat beszél
Tehát az ilyen gyerek „nem bír megülni”, nem tud lenyugodni, és ez akár alvásproblémákban is megnyilvánulhat.
- Impulzivitás
Az impulzivitás esetében általában a gyerek nem képes átgondolni tetteit azelőtt, hogy cselekedne:
– körülnézés nélkül kiszalad az útra, minden előjel nélkül
– kimondja a választ, mielőtt a kérdés befejeződött volna (ezért sokszor ad rossz választ, annak ellenére, hogy tudta volna a jót is)
– félbeszakít másokat beszéd vagy bármilyen más tevékenység végzése közben
– meggondolatlanul tesznek megjegyzéseket
– nehezen várakozik, mindent azonnal akar
Az impulzivitás egyik legjellemzőbb tünete tehát a kontrollprobléma, amely az élet minden területén jelentkezhet: étkezési- és alvásproblémák, nem tudja hogy hol a határ, egyáltalán vagy csak nehezen képes kontrollálni önmagát. Ritkán jellemzőek érzelmi kitörések, amelyek szintén hirtelen, váratlanul jelentkeznek és olyankor abszolút nem tudja kontrollálni önmagát.
Természetesen a betegségnek a különböző életkorokban különböző jellemzői lehetségesek. Míg csecsemőkorban az alvászavar, étkezési zavar, sok sírás és az önmegnyugtató és önstimuláló szokások (pl ringatja magát) jellemzik, gyermekkorban már feltűnő lehet a beszéd fejlődésének elmaradása, a kitartásra való csekély képesség, valamint hogy gyakran elesik a saját lábában és gyakran kerül balesethelyzetbe.
Felnőtt korukra már képesek a túlzott mozgékonyságukat kontrollálni,ezért extrém sportok felé is fordulnak, ahol kiélhetik mozgásigényüket.
Az ADHD betegek „gyógyítása”
Bár a betegség okai nagy valószínűséggel a géntérképben keresendők, gyógyulási esélyeikben mégis közrejátszik az, hogy milyen környezetben nevelkednek az ilyen emberek.
Alapvetően azt kell megérteni, hogy az ilyen gyerekek fejében káosz van, nem tudják eldönteni hogy mi a jó és mi a rossz, nem tudják önmagukat kontrollálni, nem tudják hogy hol a határ, és ezeket sajnos nehezen is tanulják meg.
Az idegszálaik olyanok, mintha nem lenne rajtuk „szigetelés”, ezért túlérzékenyek, emiatt is gyakran kerülnek összetűzésbe másokkal. A baj az, hogy ők nincsenek vele tisztában, hogy rosszul viselkednek, tehát nem szándékosan rosszak!
Mivel sokszor rájuk szólnak, szidva vannak, ezért folyton rossznak ítélik saját magukat, ami alacsony önértékeléshez vezet.
Viszont, ha megfelelően vannak kezelve, akkor pozitív hozadékai is lehetnek ennek a „betegségnek”, mert például jól átlátnak dolgokat és a kommunikációs képességeik is kiválóak lehetnek.
Az előadásban Török Zsuzsa elmondta, hogy megértéssel, elfogadással és szakmai segítséggel lehet rajtuk segíteni, illetve részletesen kitért arra, hogy a szülőknek milyen lehetőségei vannak az ilyen gyermekek megfelelő nevelésében.
Generációk az információs korban
Napjainkban egy átlagos családban 10 digitális eszköz található (TV, okostelefon, laptop, tablet, e-book olvasó stb). Ezen technológiák közül több is azt a célt szolgálja, hogy mindig elérhetőek legyünk, így viszont a munkaidőn kívül is elérhetővé válunk. A világ felgyorsult, így az átlag ember hétköznapi élete is, amit viszont sokszor nem bír az emberi szervezet és fizikai betegségeken keresztül jelzi, hogy már nem bírja a pörgést…
A különböző generációk eltérő módokon reagálnak a világ digitalizálásának folyamataira, amelynek gyökerei a következőkben keresendők:
„X” generációk:
– 1965-1975 között szülöttek
– írógépet láttak és használtak
– szívesen írtak (és írnak ma is) kézzel
– e-mailezés helyett telefonálnak
– azt tanulták, hogy az életben csak magukra számíthatnak, senki másra!
– sokat hajtanak (pont az előző okból kifolyólag)
„Y” generációk:
– 1976-1995 között szülöttek
– számukra a számítógép már természetes
– sokat tudnak a digitalizált világról
– fontos a siker, a karrier és a pénz
– nem engedelmes munkaerő
– fontos a csoporthoz tartozás érzése,főleg interneten (pl Facebook)
– „multitasking” felhasználók (egyszerre több „digitális” tevékenységet tud végezni, tehát pl tévézés közben nyomkodja az okostelefonját )
– kapunyitási pánik
Ez a generáció sokat tud, de nincs bennük elegendő bátorság.
Illetve rossz például szolgálhat előttük azoknak a celebeknek a „munkája”, akik azt mutatják, hogy nem kell nagyon megerőltetniük magukat ahhoz, hogy könnyen pénzt tudjanak keresni.
„Z” generáció:
– az „X” generáció gyerekei
– 1995-2010 között szülöttek
– sokan köztük már elvált szülők gyermekei
– kapunyitási pánik
Ők azok, akik „magukra hagyva bolyonganak az interneten”.
„Alfa” generáció:
– 2010. után szülöttek
– ezen óvodások pusztán 14%-a tud cipőt kötni, viszont már 84%-a tud tabletet használni!
Az internet kor/kór
Bár a mobiltelefonok elterjedésének és az internet egyre szélesebb rétegekben való elérésének számos előnye van, mégis fontos megemlíteni az árnyoldalát is:
– manapság mobil nélkül elindulni valahová a diszkomfort érzetét kelti
– a vizuális kommunikáció, a látvány rettentő fontossá vált!
– csökken a verbális kommunikáció (tehát a beszéd és az írás), márpedig szókincs nélkül nehéz leírni az érzéseinket és a gondolatainkat
– állandó eszközhasználat
– az átélés pillanatát felváltja a fotókészítés aktusa („selfie”)
Egy érdekes hatása a „selfie”-fotóknak, hogy megnőtt a plasztikai műtétek száma.
– elvész a belsővé tett élmény lehetősége (tehát adott pillanatot megélni és az érzést hatni hagyni)
– a mobil a másokkal való összekapcsoltság érzését adja
– csökkenti a kapcsolatépítés vágyát, az empatikus és a közösségbarát magatartást
– a hívás/üzenet fontosabbá válik mint az ami történik (pl az USA-ban 3-ból 1 ember még szex közben is felveszi a telefonját!)
A következtetéseket levonva elmondhatjuk, hogy amióta mindenki „online”, nincs nyugalom!
Egy felmérés szerint 2 órányi képernyőhasználat 22%-kal csökkenti a szervezet melatonin szintjét, ami komoly alvásproblémákhoz vezet.
További hatása a digitális világunknak, hogy segít elfeledtetni a realitást. Sokan narcisztikussá válnak (mindenhatóság, mindentudás, mindenhol jelen levés), ami pedig ha az internettel párosul, egy igen „veszélyes koktélt” alkot, hiszen az emberek elrugaszkodnak a valóságtól és nem tudják megállni a helyüket a való életben.
Például amikor a Facebook-on valakinek sok-sok ismerőse van és sok lájkot kap egy „selfie”-fotóra, a valóságban viszont nincsenek barátai és nincs aki elismerje stb…
Hiszékennyé válhatnak az online térben, ami kifejezetten veszélyes lehet a lányokat tekintve, mert egy idegen („rossz”) férfiban való bizalom által akár bántalmazás áldozataivá is válhatnak.
Mi lehet a megoldás arra vonatkozóan, hogy a fiatalok többet éljenek a való életben és kevesebbet az online térben?
A kérdés nem egyszerű, így a válasz sem, de talán ha empátiával és érdeklődéssel fordulunk az ilyen fiatalok felé, lehet még esély, hogy a generációk közötti szakadék csökkenjen és a köztük lévő kapcsolat (ki)épüljön.
Mivelhogy sokan önnön fényezésükre használják az internet adta lehetőségeket, meg kell értetnie minden szülőnek a saját gyerekével; a világ nem tökéletes és nem is kell annak lenni, hiszen őt akkor is szeretik, ha nem az.
