Tegnap óriási érdeklődés mellett tartotta Turán István kiskőrösi történész „Templomépítés – Templomrombolás – az első kiskőrösi evangélikus közösség megpróbáltatásai 1726-1730 között” című várostörténeti témájú előadását a Petőfi Sándor Városi Könyvtár Kamaratermében. Az eseményre még a pótszékek is megteltek érdeklődőkkel, így igencsak zsúfolt teremben hallgatta meg a közönség a történész előadását.
Az előadás a reformáció európai kezdeteinek tényszerű bemutatásával kezdődött, majd a magyarországi események, végül a kiskőrösi történések bemutatásával folytatódott.
Az 1686 után a török megszállás alól felszabadult magyarországi területeket újra be kellett telepíteni, hogy az új földbirtokos osztály kiaknázhassa birtokait. Kiskőrös és közvetlen térségébe a Felvidékről telepítettek ide sok száz családot, akik evangélikus vallásúak voltak, akárcsak a területet birtokló Wattay család tagjai. Az ország területét birtokló osztrák Habsburg dinasztia tagjai viszont, mélyen katolikus vallásúak voltak.
Az 1681. évi XXVI. törvénycikk rögzítette az addigi protestáns közösségeket és templomaikat az ország területén, további protestáns közösségek létrejöttét és templomok építését viszont megtiltotta. Kiskőröst és környékét 1718-tól kezdik el szervezetten újratelepíteni. Az új szlovák ajkú, evangélikus vallású lakosság már a kezdetekkor stabil közösség, lelkészük és tanítójuk is volt Bartholomeidész Ádám és Szabatka György személyében. 1722-23-ban felépítik fából készült, egyszerű imaházukat (oratórium), ahol aztán az istentiszteleteket tartották.
A törvény alapján ez azonban tiltott cselekedet volt.
1726-ban a kalocsai érsek vikáriusa, Barbácsy Ferenc apát indítványozza a közgyűlésben a kiskőrösi ügy kivizsgálását, az „illegális” templom felépítése és működése ügyében. Tarkó Mihály szolgabíró a helyszíni szemle során megállapítja a törvénysértést, és pecséttel lezáratja a fából készült kis templomot. A kiskőrösi hívek ennek ellenére a pecsétet és a zárat feltörik, és ugyanúgy használják továbbra is a templomukat.
1728-ban végül a kiskőrösiek a Helytartótanács elé viszik az ügyet: szlovák nyelven írott levélben tiltakoznak a vármegye és Barbácsy intézkedései ellen. A tanács a kérelmet elutasítja, megparancsolja az imaház lerombolását. A vármegye katonái Tarkóval és Dobossy esküdttel a helyszínre mennek, békés megoldással próbálkoznak: a templomocskát védő 5-600 kiskőrösi, baltákkal és kaszákkal űzi el őket.
Az eset példátlan volt az ország területén, a büntetés sem maradhatott el. A helytartóságnak jelentés készült, mely teljes egészében fennmaradt. A büntetési tételek kemények voltak, 4 halálos ítélettel, melyet végül nem hajtottak végre. A vallásgyakorlást megtiltották, a prédikátort és a tanítót el kellett űzni. A bírót, mivel nem tartatta be a törvényt 150 botütésre ítélték.
Az imaházat végül 1730. május 22-én lerombolják.
A konfliktusok II. József türelmi rendeletéig (1781) megmaradtak.
Turán Istvánné, a Könyvtár vezetője elmondta, hogy a jövőben több ehhez hasonló témájú várostörténeti előadást szerveznek a nagy érdeklődésre való tekintettel.
Fotó: Orcsik Zalán
