-de nem éjfélkor és nem baljós háttérzenével
„Ha meg akarsz tudni valamit egy falu lakóiról, először a temetőt nézd meg! Sokat elárul a szépérzékükről, hagyományaikról és gondoskodásukról…” Ezzel az alapigazsággal kezdte Káposzta Lajos történész azt a sétát, melyet a kultúrbarátoknak szervezett augusztus végén. A program a Lukács kápolnánál kezdődött, ahol Vadkert hajdanvolt földesura, Lukács Antal földi maradványait rejti a kripta. A kápolna előtti kisebb sírkövön pedig egy plébánosra emlékeztet a felirat, aki az 1855-ös kolerajárványban hunyt el. Ugyanúgy, a járvány miatt megsokasodott temetések során fertőződött meg Spannágel Ferenc evangélikus lelkész. Az ő sírja azonban egy kissé távolabb, a közös protestáns temetőben található.
És milyen témák kerültek elő még? Bócsa puszta betelepítői (Gáspár család), az egyetlen gótbetűs német síremlék (Schiszler Jeremias), az I. világháború, majd az 1919-es év kommunista és fehérterrorista rémuralma (Kriszt Konrád sírjánál). Soltvadkert történetében külön fejezet a nemzetiségek élete, lassú összeolvadása, melyet a német nevek (csaknem kötelező) megváltoztatása tetőzött be 1946-ban. A nagyszámú érdeklődő két órán keresztül sétált és beszélgetett együtt a régi időkről.
Szöveg: Káposzta Lajos
Foto: Molnár Elvira
