Mit tudunk a régi soltvadkerti papokról? Valószínűleg annyit, hogy „nagy emberek voltak”… Adott esetben a családi legendárium őriz róluk pár frappáns mondatot, illetve néha előkerül 1-1 keresztelési, konfirmációi vagy bérmálási irat, az adott lelkész aláírásával.
Hajdani papjaink egy része a soltvadkerti temetőkben alussza örök álmát. Az egyik legrégebbi sírkő Spannágel Ferenc 1855-ben elhunyt evangélikus lelkészre emlékeztet.
Az azóta eltelt 160 év bizony nagy idő, így szájhagyomány nem igazán maradt meg róla. A krónikákból azonban sok mindent megtudunk. Az ő szolgálati idejében szentelték fel a mai evangélikus templomot, és ő írta a bejárat fölött ma is olvasható verset:
„Itt könnyít sugarán
Jézus szűk eszünknek igáján.
Dúlt kebelünk írt lel,
Mennyei létre fesel”
A vers kronosztikon, azaz korjelző vers: a római számnak vehető I,V, L és M betűket összeadva kijön a templomszentelés dátuma, 1837. És ki hinné, hogy 47 évesen bekövetkezett halála szolgálati okok miatt következett be? Sajnos az akkor dúló kolerajárvány neki sem kegyelmezett. Mivel a temetések háztól történtek, ő és katolikus kollégája is megfertőződtek és néhány nap különbséggel elhunytak.
Mit tudunk még róla a száraz adatokon kívül, ennyi év távlatából?A Házi olvasmányok c. könyvben írottak mellett olykor-olykor előbukkannak egyéb adatok is. Például az októberben erre járt a nyugalmazott aszódi evangélikus esperes lelkész jóvoltából: Detre János feleségével együtt jött Soltvadkertre, hogy meglátogassa itteni kollégáját, és kimenjenek együtt az evangélikus temetőben álló vörös márvány sírkőhöz. Nem érkezett üres kézzel: Spannágel Ferencnek Aszódon is van nyoma. Konkrétan ott kötött házasságot az evangélikus templomban. Életrajzát kikutatták, mely tanulságos — protestáns szempontból mindenképpen!
A Felvidéken, Szepesszombathelyen született, és a kornak megfelelően háromnyelvű közegben nőtt fel. Tudott németül, szlovákul és magyarul, ezenkívül a kor hivatalos nyelvén, deákul, azaz latinul is. Hogy melyik nyelv ment neki legjobban? Nehéz megítélni: Pozsonyban a líceumban a magyar nyelv és irodalom tanára volt, aztán pedig a (Solt) vadkerti háromnyelvű, főleg német gyülekezetbe került lelkésznek. A kutatások szerint azonban eléggé kalandos út vezetett a fiatalember evangélikus lelkésszé válásához. Apja (Spannágel Jónás) ugyanis korán elhalt, majd anyja (Lányi Zsuzsanna) katolizált és őt is katolikussá akarták tenni. Rokonai azonban nagybátyjához, a bulkeszi (ma: BačkiMaglić, Szerbia) evangélikus lelkészhez menekítették, ahol evangélikus hitben nevelkedhetett. Ez nem tartott sokáig, mivel PyrkerJános László szepesi római katolikus püspök közbenjárására a fiút nagybátyjától erőszakkal elvették és a kalocsai piaristák iskolájába vitték 1819. december 30-án. A fiú azonban elmenekült innen és báró Podmaniczky János pártfogása mellett atyja hitében nőhetett fel.
Amit Aszódon tudnak róla, az az, hogy ott tartotta esküvőjét 1838-ban egy helybéli iparos lányával, Blázy Karolinával. A vőlegény nevénél ez áll: Franc Napoleon Spannagel, Isten Igéjének Szolgája, vadkerti lakos. Vajon hogy ismerkedhettek meg a fiatalok ekkora távolságból? Valószínűleg úgy, hogy a menyasszony testvére, Blázy Lajos 1837-ben „Kőrösre ordináltatott” evangélikus papnak, és a beiktatáson (vagy más eseményen) megjelent vadkerti ifjú lelkész szemet vetett a szemérmetes leányzóra.
Az aszódi esküvőről tudjuk, hogy a vőlegény tanúja egy lelkész-barát, Veber Andreas volt, míg a menyasszonyé az aszódi parókus lelkész felesége és leánya, Mikulas Barbara és Mikulas Julianna. Vajon miért kellett két tanú Karolinának? A válasz Detre János esperes szerint a korabeli hagyományokban rejlik. Az esküvő után mindenki kivonult a templomból, csak a lelkész, a menyasszony és annak tanúja maradt bent. Ekkor történt az asszony megáldása, avatása, melynek során a lelkész csak az új asszonyhoz intézett pár gondolatot, felkészítve őt az anyaságra.
A történet folytatása szomorú: 1840-ben első gyermekük, Vilma születését követően az édesanya meghal. Gyászában a lelkész apa tíz évig egyedül él a kislánnyal, majd 1850-ben elveszi a helyi szlovák iskola tanítójának lányát, Sulacsek Julist. Házassági tanújuk a vadkerti anyakönyv szerint tekintetes Lukács Antal római katolikus földesúr, ami nemes gesztus — bár a kor vallásfelfogása szerint nem úri körökben szokatlan dolog lett volna. Négy gyermek születik ebből a házasságból.
Ez az írás reményeink szerint újabb adalékkal gazdagítja az egyház történeti olvasmányok kedvelőit.
ifj. Káposzta Lajos
