A történelmi íjászat egyre népszerűbb sport hazánkban. A történelmi íjász versenyek hangulata, a korhű jellegű történelmi ruhák világa könnyen rabul ejti a nézőket, a leendő íjászokat is. Sokak számára jelenti a szabadidő hasznos eltöltését, de vannak, akiknek egyfajta időutazás a régi korokba. Van, aki a jó társaság, a vidám cimborák miatt fog történelmi íjat a kezébe és van, akinek egy sportágat jelent.
Az augusztus 22-26. között megrendezett HDH-IAA Történelmi Íjász Európa Bajnokságon, mint arról már korábban beszámoltunk Németh Réka eddigi pályafutása legjobbját nyújtva, a dobogó harmadik fokára állhatott, begyűjtve ezzel a bronzérmet. Szedmák Fanni a rangsorolóról lecsúszva, de szintén szép teljesítménnyel, a három napos kvalifikációs szakaszt a negyedik helyen zárta. A lányok 20 hónapja edzenek különböző versenyekre, de kifejezetten az Európa Bajnokságra 1 évet készültek. Egyik edzésükre meghívást kaptunk. Családias légkörben nagy szeretettel vártak minket, hogy mi is belelássunk, hogyan is zajlik egy-egy edzés és, hogy mennyi munka van a lányok eredményei mögött. Csendben az udvar egyik biztonságos szegletéből figyeltük az eseményeket. Edzés után munkásságukról, motivációjukról, felkészülésről és a verseny izgalmairól kérdeztük a lányokat és edzőjüket, Horváth Tamást.
– Mikor kóstoltatok bele az íjászatba? Mi volt a motivációtok, miért pont ezt a sportot választottátok?
Réka: -Közel 2 éve íjászkodom. Megtetszett. Egészen jól ment már az elejétől kezdve.
Az első versenyemen dobogós helyezést értem el. Gondolom ez is adott egy nagyobb löketet.
Fanni: -Egy várlátogatás alkalmával próbáltam ki először az íjászatot. Tetszett magának az egésznek a hangulata, a kisugárzása. Szerintem olyan megnyugtató sport. Így kezdődött.
– Milyen gyakran jártok versenyekre?
Réka: -Majdnem minden hétvégén.
Fanni: -Hetente.
– Mennyit készültök egy-egy versenyre? Milyen gyakran edzetek?
Réka: -Itt heti kétszer, de én ki szoktam járni apukámhoz is edzeni, mert neki van egy nagyobb területe, ahol van lehetőségünk egy pályát felállítani.
Fanni: -Én csak itt szoktam gyakorolni heti kétszer két órát.
– Az elmúlt héten megmutattátok, hogy egy Európa Bajnokságon is megálljátok a helyeteket. A bajnokságra mennyit készültetek?
Réka: – Majdnem egy évig készültünk.
Edző: – Szisztematikusan készítettük fel őket. A mozgásukat lebontottuk 0-ra és onnan építettük fel. A Magyar Íjász Szövetség által deklarált program az, amin ők részt vesznek, havi szintre lebontva az egész éves tananyag, így nekik folyamatosan követniük kell az oktatást. Nagyon összetett, minden egyes mozdulatot külön ki kell dolgozni. Ha bármilyen mozdulatban egy pici eltérés van, az már elviszi a teljes lő eredményt. Ez olyan, mint amikor egy motor tökéletesen működik, de valami kis homokszem csúszik a rendszerbe, mindjárt nem úgy működik, ahogy kell. Borzalmasan nagy munka van benne, ezért is mondtam, hogy megérdemlik az ünneplést.
– Még nagyban az iskolás éveiteket tapossátok, … hogyan tudjátok az iskolát összeegyeztetni a sporttal?
Réka: -Én most kezdem a 8. osztályt, úgyhogy az elmúlt évben elég sokat kellett tanulnom, így volt olyan, hogy emiatt nem mentem versenyre. Egyébként szerintem teljesen meg lehet oldani a kettőt együtt.
Fanni: -Nekem az érettségi miatt kellett kihagynom néhány edzést, de az edzőnk ezt szerencsére mindig tolerálja.
Edző: -Tudni kell a lányokról azt is, hogy rengeteg plusz edzést bevállaltak. Volt, amikor hétvégén jelentkeztek, hogy szeretnének edzeni vagy hétköznap, további estéken szeretnének még edzeni. Sőt arra is volt példa, amikor a többiek 7 órakor elmentek, ők 9-kor még itt voltak.
– Milyen élményekkel gazdagodtatok most, az Európa Bajnokságon?
Réka: -Rengeteg tapasztalatot szereztem. Ez egy teljesen más rendszer volt, mint amiben eddig voltunk. Sok új emberrel, más nemzetiségekkel is megismerkedtünk. Nekem az egész rendezvény nagyon tetszett. Jól éreztem magam.
Fanni: -Nekem is tetszett. Más nemzet, más forma, ki hogyan tanulta, érdekes volt ezt látni.
– Mesélnétek egy kicsit arról, hogyan is kell elképzelni egy ilyen Bajnokságot?
Fanni: -Ez most egy 4 napos rendezvény volt. Az első három nap meg kellett lőni egy szintet, 540 pontnak a 35%-át. Egy célra 3 vesszővel lőhettünk. 4. nap van a rangsoroló, akkor már csak egy pályán kell lőni. Ezután van a döntő, ahol további 6 célt kell lőni.
Edző: -Az első 3 nap, körforgásos rendszerben minden pályán meg kell lőni az adott korosztályhoz és íjtípushoz tartozó pontszámot. Naponta 18 cél volt pályánként. Összesen 54 lövés. A legnagyobb lövés találat 10 pontot ért, tehát 54*10 pont határozza meg a maximális pontszámot, ez az 540 pont. Ennek kellett a 35%-át meglőniük a lányoknak.
A Rangsoroló a 4. napon van azok számára,- akik teljesítették a kötelező szintet. Aki ide bekerül, az már az európai ranglistán biztosítja a helyét a rangsoroló pálya teljesítésével, ami az idei évben valóban erősre sikeredett.
– Mennyire izgultok egy-egy ilyen megmérettetésen?
Réka: -Az első 3 nap nem izgultam, a 4. nap, a rangsorolóban sem, sőt a döntőben is csak egy kicsit.
Edző: -Mivel az íjászatban, minden a mozdulatok tökéletességére épül, bármilyen kis deformitás el tudja vinni a teljesítményt. A sok gyakorlás mellett szükség van a mentális tréningekre is. Komolyan erőltetem azt, hogy komfortzónán kívül is lőjenek a tanítványok. Mindent ki kell a terhelhetőség határaira szorítani, mert ott fog eredményt, pozitív változást előidézni.
– Mi az amit, a legnagyobb erősségeteknek éreztek?
Réka: -A gyorslövés az, ami nagyon megy nekem.
Fanni: -Nálam ilyen még nem alakult ki.
– Edzés közben megfigyeltem, hogy különböző íjaitok vannak. Mi alapján, hogyan választottátok ki?
Réka: –Az enyém egy modern anyagú történelmi íj. A Fannié egy Longbow, az egy teljesen más kategória. Bár itt most a versenyen ez nem számított külön kategóriának.
Edző: –A történelmi íjászat az egy különös és igen összetett ága az íjászatnak. Van benne 3D, lőlapok, illetve úgynevezett technikai célok. Technikai célok alatt azt kell érteni, hogy a célok mozognak, felbukkannak, eltűnnek, kibújnak egy várfal mögül, gurulnak. A legváltozatosabb dolgokról beszélünk. Ezek a technikai célok, amik egyébként is nehezítik ezt a versenyt. Mindezt megnehezíti az is, hogy be vannak öltözve az íjászok korhű ruházatba, ami időnként még a mozgásban is gátolja az íjászokat. Mindezeket figyelembe véve azt mondom, hogy a történelmi íjászat a legszerteágazóbb. Arról nem is beszélve, hogy van, amikor ezt az egészet kiviszik terepre és akkor dombról, hegyről kell le- vagy éppen felfele lőni. Olyan ez az egész mintha egy múlt idéző történet lenne. A történelmi íjászat önmagában is nagyon nehéz, főleg ha ilyen nehezítő körülmények is vannak.
– Családi körben megünnepeltétek az Európa Bajnok 3.-4. helyet?
Réka: – Nem. Nem örültem ennek a helyezésnek, mert az elején végig vezettem aztán csalódtam, amiatt, hogy lecsúsztam a 3. helyre. De két barátnőm is elkísért a versenyre, ők gratuláltak nekem.
Fanni: -Én sajnos nem lettem dobogós, nem jutottam be a rangsorolóba, de megdicsértek, hogy legalább eddig eljutottam.
– Mik a jövőbeni céljaitok, így a verseny után?
Réka: -Jövőre lesz a világbajnokság oda szeretnék menni és más nagyobb versenyekre is, úgy mint eddig.
Fanni: –Sikeres szereplés a világbajnokságon.
– Hol lesz a világbajnokság?
Fanni: -Gyulán.
Edző: -100 %-ig biztos, hogy Magyarország lesz a rendezvény házigazdája, és az előzetes tervek szerint Gyulán kerül megrendezésre.
– Ezeken a nemzetközi versenyeken kik vehetnek részt, hogyan lehet bekerülni?
Edző: – Általánosságban licenc kiváltásával. A magyar versenyzőknek versenyengedély kell, amit a Magyar Íjász Szövetségnél regisztrálnak.
– Visszagondolva hogyan ítélitek meg a felkészüléseteket? Mennyire volt megterhelő a felkészülés és maga a verseny?
Réka: -A felkészülést teljesen az alapoktól kezdtük el és hát nem volt könnyű.
Fanni: -A mozgásunkat vissza bontottuk az alapokig. Értem ezalatt az alapállást, az oldást, de úgy mindent. És a semmiről kezdtük el újra felépíteni a mozdulatokat, hogy minden jól menjen.
Edző: -Ami még nagyon fontos a versenyzésben, de a lányok nem említették, az a szabályrendszerek ismerete. Nem csak fizikálisan készülnek, nem csak lőni tanulnak, borzasztó nagy elméleti anyag is van. A szabályrendszereket, kívül-belül tudniuk kell ahhoz, hogy a versenyeken jól helyt tudjanak állni, mert sok esetben a szabályrendszerek megfelelő ismeretével lehet előnyre szert tenni. Az egésznek az alapja az ismétlés, maga az íjászat az ismétlés művészete. Nagyon egyszerű, ha egy állandó erejű íjjal lövök, ugyanazzal a vesszővel, akkor nekem mindig ugyanazokat a mozdulatokat kell megismételnem, hogy az a vessző mindig ugyanoda menjen. Mivel az ember nem robot, ezért kénytelen nagyon-nagyon begyakorolni ezeket a mozdulatokat. Létezik egy olyan izommemória, ami segít elsajátítani ezt, ezért is szoktuk a lányokat lövetni éjszaka, illetve rendszeresen lőnek csukott szemmel. Pontosan azért, hogy megtanulják, érezzék, hogy mit csinálnak, és hogy hogyan kell figyelni a mozdulataik összességére. Nagyon sokat tanultak ők a kinesztéziából, a test tudatosságból is. Életkori sajátosság, hogy 16 éves korra fejlődik ez ki. Az íjászat kicsit lélekölő, viszont, amikor eltalálja a célt valaki, az egészet háttérbe szorítja, feledteti mindezt. Amikor valaki eljut oda, hogy először lő meg komoly távolságokban célokat, na majd akkor tudja értékelni ennek a mivoltát. Azért kezdtük el tavaly szeptemberben őket az alapoktól építeni, mert előtte megszereztek egy tudást, egyfajta gyakorlatot, de nem volt elég idő arra, hogy elmélyítsék. A töltelékmozdulatokat ki kell szórni, hogy tiszta mozdulatokkal tudjanak dolgozni. Ez egy borzalmasan nehéz taposómalom. De nagyon nagy szerencsénk van, mert a Zsikla Győzőtől kaptunk egy területet használatra. Ennek eredményeképpen Fanni és Réka extra módon tudnak lőni, mivel a terepen, komoly szintkülönbségeken tudnak gyakorolni. Az íjászatban van egy csomó olyan optikai elem, ami egyszerűen megzavarja az ember térérzékelését. Az eredmény azt mutatja, hogy megtérül a rengeteg gyakorlás, terepmunka és ez látszik is a teljesítményükön. Már az első év végén eljutottunk oda, hogy országos bajnok, dobogós lett, mind a két lány. Aztán idén februárban a FeHoVa-n (Fegyver, Horgászat, Vadászat Nemzetközi Kiállítás) mindketten megvédték az előző évi OB pozíciójukat, ami 2016. szeptemberébent az Egri várban nyertek el. Ezzel az országos ranglistán mind a két lány ugyanúgy ott tudott maradni. Jó eséllyel indultak az Európa Bajnoki dobogóért is. És hát nem akármilyen teljesítménnyel Réka 3. helyezett lett, ezért is mondtam azt, hogy ezt meg kell ünnepelni. Maximális tisztelet kijár mind a két fiatalnak, mert félelmetes mennyiségű munka van mögöttük. Ha jól csináljuk a dolgainkat, a kecske is jól lakik és a káposzta is megmarad.
– Ha csak egy dolgot tanácsolhatnátok íjász-társaitoknak, annak érdekében, hogy eredményes(ebb)ek legyenek, mi lenne az?
Réka: –Sok-sok edzéssel töltött órát.
Fanni: –Kitartást.
– A sport és a tanulás között, ti vettetek már észre valamilyen párhuzamot? Ugye szokták mondani, hogy amelyik gyerek sportol, az eredményesebb az iskolában is, mert a sport által rendszerességet, alázatot tanul, kitartást gyakorol.
Réka: –Hát én a tanulás szempontjából nem annyira, mert én alapjáraton utálok tanulni.
Az nem nagyon változott szerintem.
Fanni: -Eleinte az én napirendembe be volt építve még a thai boksz is, úgyhogy gyakorlatilag az egész hetem rendszerezve volt. Iskola, edzés, aztán tanulás, erről szólt már akkoriban is az életem.
– Ha egy mondatban kellene összegeznetek, hogy mit ad nektek az íjászkodás, akkor mit mondanátok?
Fanni: –Fegyelem.
Réka: –Kitartást, azt mindenképpen. És az erőnlétem is sokat fejlődött.
Edző:– Anélkül, hogy csinálnák a házi feladatot, ugye? – jegyezte meg az edző. Az íjászat az egy olyan tevékenység, ami mellé jó ha van egy kiegészítő sport. Nem tudunk mindent belezsúfolni az edzésidőbe és ezért igazándiból kellene otthon valamiféle pluszt végezniük, amit ők egyébként nagyon is jól tudnak. Alapvetően olyan gyakorlatok, ami a lő eredményüket javítják. Vannak az úgynevezett gumicsövek, amik arra szolgálnak, hogy odaálljon a kezdő, haladó íjász és elsajátítsa a mozdulatok tisztaságát. Egyébként akkor jön meg a tanulásban is a minőségi változás, amikor a házi feladatot nem kényszerből csinálják meg, hanem megértik azt, hogy ez ő értük van. Olyan plusz, töltést, szépséget kap az ember az íjászattól, hogy szerintem nehéz szabadulni tőle. Úgy gondolom, hogy aki egyszer az íjászatba belekóstol, az nem is hagyja abba. Ha nem is versenyszerűen, de akkor is lemegy és lő néhányat mondjuk a kert végébe, mert az emberben van egyfajta ősi vágy, a cél eltalálására, a vadászatra meg a zsákmányszerzésre és ez ebből fakad. Annak idején én nem akartam elkezdeni íjászkodni, most pedig el sem tudom képzelni nélküle a mindennapjaim. Szerintem ők is ugyanezt az utat fogják járni.
Legközelebb akár élőben is láthatjuk a kiskőrösi csapatot a fővárosban, a Magyar Íjász Szövetség Történelmi Íjász Szakága által megtartandó 2017-es Országos Bajnokságon és Nemzeti Bajnokságon, mely Budapesten, a Citadellán lesz megrendezve 2017. szeptember havának 23. napján. További sikereket kívánunk és bízunk benne, hogy az országos és később a világbajnokság után is koccinthatunk.
Kutyifa Ilona
Fotó: Molnár Elvira
