Judit szorgalmas, kitartó, nagy célokat megfogalmazó, kiváló versenyző, aki szeptember 22-én az Európai Bajnoki címért fog megküzdeni Madridban.
A kezdetekről, a madridi felkészülésről és későbbi céljairól is kérdeztem a kiskőrösi lányt.
– Mikor kóstoltál bele a boxba? Mi volt a motivációd, miért pont ezt a sportot választottad?
– Bő 6 éve kezdtem bele az ökölvívásba. Egy darabig én is úgy gondoltam, hogy nem normális, hogy, két ember odaáll és üti egymást. Aztán úgy 18 éves koromban lementem egy edzésre, hogy kipróbáljam, hogy milyen boxolni. Már az első alkalommal észrevettem, hogy amikor csak úgy eszetlenül mentem előre, akkor nagyon sok ütést kaptam, aztán rájöttem arra is, hogy olyan ez, mint a sakk, az ész játéka. Mindig egy lépéssel a másik előtt kell lenni. Előre kell gondolkodnom….tudom kell, hogy én mit akarok ütni, akkor arra ő mit fog válaszolni és arra én hogyan reagálok.
– Hol kezdtél, hova mentél el először?
– Kiskőrösön, Tisza Zoli bácsinál kezdtem. Ő még akkor a kollégiumban tartott edzéseket srácoknak. Eleinte nem nagyon akartak engedni boxolni, mert régebben kicsit zűrös voltam és féltettek, de Tisza Zoli bácsi bizalma engem teljesen átnevelt. Megváltoztam és a sportot is csak jó irányban használtam mindig.
– Az előbb említetted, hogy ebben a sportban mentális tréningre is szükség van. Ezen a területen hogyan képzed, fejleszted magad?
– Volt olyan edzőm fent Budapesten, a Berki Feri bácsi, aki próbált minket úgy felkészíteni, tréningezni, hogy időnként lelkileg terrorizált minket.. Neki is sokat köszönhetek, hisz ilyenkor már nem török meg úgy. Ha érzem, hogy az ellenfél fölém kerekedett nem esek kétségbe, hanem érzem, hogy tudatosan még át tudom venni a vezetést.
– Már Kiskőrösön is indultál amatőr versenyeken?
– Igen és az első két évben végig majdnem kikaptam. Ez egy nagyon nehéz időszak volt. Nagy hátrány volt az, hogy alacsony vagyok, ezt kellett megtanulnom az előnyömre kovácsolni, hogy közelebb tudjak az ellenfelemhez kerülni. Sok időmbe telt, mire megtanultam és tudtam alkalmazni is. Még anno amatőrben sokkal többször vállaltam be nagyobb súlyú ellenfeleket, mivel akkor ilyen 42 kg körül voltam. Zárójelben jegyzem meg, hogy akkor még ez a súlycsoport nem is létezett. Volt olyan is, hogy 8-10 kg-mal nehezebbekkel küzdöttem, ez is nagy hátrány volt számomra, viszont amikor lehetőségem volt rá én mindig a bajnokot választottam ellenfelemnek.
– Akkor ezek szerint kerested a kihívásokat!?
– Igen, hisz abban van az izgalom.
– Kiskőrösről hogyan kerültél fel Budapestre?
– Volt egy bemutató mérkőzésem kint külföldön. Ott egy hatalmasat küzdöttem. egy jóval nehezebb ellenfelet kaptam, nagyon nagy volt az erőkülönbség köztünk. Sajnos nem úgy sikerült a mérkőzés, ahogy szerettem volna, az utolsó harminc másodpercben leléptettek. Ekkor a Berki Feri bácsi odalépett hozzám és azt mondta nekem, hogy: megérdemlem, hogy jobban legyek fejlesztve, ezért hát felhívott Budapestre. Jelenleg a GFC-be járok fel a Petrányi Zoltán edzőtermébe, ő a menedzserem is. Itt a Berna Dávid edzősködik jelenleg és nagyon jó edzéseket tart szerintem.
– Hány mérkőzésen vettél részt eddig?
– Amatőrben 25 mérkőzésem volt eddig bemutatókkal együtt. Profiban összesen 5, és ugye most készülök a madridi profi meccsemre.
– Mióta vagy hivatásos ökölvívó?
– 2016 áprilisában volt az első profi mérkőzésem, akkor debütáltam, amikor is egy nagyon könnyű ellenfelet kaptam, ahol pontozással győztem. Ennek ellenére ezen a meccsen többet vártam magamtól. Túlizgultam az egészet, elment az erőm és pontatlanná is váltam, mégis sikerült pontozással nyernem. Hát így indult a karrierem a profik között.
– Ha jól tudom, most a szept. 22-i versenyre készülsz? Mit lehet erről a mérkőzésről tudni?
– Az Európa Bajnoki címért fogok most küzdeni. Nem ez lesz az első mérkőzésünk egymás ellen. A múltkor már éreztem egy taktikát, amivel úgy éreztem, hogy tudnék nyerni. Mivel akkor sérült kézzel szálltam ringbe ellene, próbáltam kerülni a belharcot és nem tudtam annyit használni a jobb kezem. Most úgy érzem, hogy a másikféle bunyómmal eredményes tudok majd lenni. Erősödtem is azóta, úgyhogy bízok a győzelemben.
– Hogyan kell elképzelni a felkészülést?
– Felkészülési fázistól függ. A felkészülési időszak első 3 hetében erőnléti és kondicionáló edzés van javarészt, akkor még kevesebb időt fordítunk a technikára. Utána a kondícióra állunk rá jobban majd a vége felé jön az élesítés, csiszolás. 8-10 héttel a meccs előtt 7-15 km hosszútávokat futunk. Ilyenkor még konditeremben is szoktunk erősíteni, többnyire a vállizmunkat, hátizmunkat, hasizmunkat és a lábizmokat eddzük. A fekvőtámasz is sűrűn használatos edzésmódszer, mert különböző izomcsoportokat tudunk megcélozni vele. Húzódzkodás, tolódzkodás, súllyal való ütések, testtömegtől függően. 7 héttel előtte még heti kétszer futunk, de ilyenkor már tempóváltásos futást is beiktatunk. Emellett még alkalmazhatunk 10-30-40 perces zsákos feladatokat szünet nélkül. A mérkőzés előtti utolsó héten már nem végzünk erősítő edzést. Ilyenkor csak pörgetések, iskola, csiszolás. Kesztyűzni a meccs előtt 4-5 héttel kezdünk, általában váltott sparing partnerekkel. Többnyire kis csoportokban dolgozunk, heti háromszor 90-120 percet edzünk együtt. Emellett szabadidőmben is edzek, hisz ez a heti három alkalom kevés lenne egy 10 menetes küzdelemhez. A futás egy ideje kimaradt, mert sajnos a térdem gyakran fáj porclágyulás miatt. A madridi mérkőzés után kezdjük meg a rehabilitációját. Nagyobb sérülésem szerencsére még sosem volt.
– Említetted, hogy az első mérkőzésed alkalmával, mennyire izgultál. Most mennyire izgulsz?
– Általában már nem jellemző rám. Amikor nagyobb tétje van egy meccsnek, mint most is akkor még időnként néha-néha izgulok. Sokat jelentene, ha most ezt az Európa bajnoki címet le tudnám tenni az asztalra.
– Mi az, amit a legnagyobb erősségednek érzel?
– Jelenleg a kimozgásaim, meg a bátorságom. Én odaállok egy nehezebb sporttárssal szembe is, úgy hogy az ügyességre próbálok rámenni, vagy a kihajlásokra, mondjuk még több kontrát kell abból ütnöm, ezt érzem hiányosságomnak. Ügyesen kimozgok, de hátralépek és nem előre, többet kellene válaszolnom a kimozgásokból. Jelenleg azt érzem, hogy az ütőerőm fejlődött a súlycsoportomhoz képest.
– Hogyan telnek a mindennapjaid?
– Eddig nagyon húzós volt. Ahogy visszaköltöztem Kiskőrösre, innen minden nap reggel 9-re jártam fel a vonattal dolgozni a gyárba. A Tesco-ba és a Lidl-be is szoktam diákmunkát vállalni, tehát most jelenleg 3 munkahelyen is dolgozok.
– Hány éves korod óta dolgozol?
– Már 14 éves koromban elkezdtem a nyári munkát és a hétvégi munkákat, mert a szüleimet már fiatalon elveszítettem. Volt egy olyan időszak is, amikor éjszaka jártam dolgozni, aztán nappal suli, de azt nem bírtam, mert ugye mellette ott volt az edzés is. Ebben az időszakban volt egy kihelyezett gyámom és kollégiumban is laktam, de sajnos pár hétig nevelőintézetben is éltem. A szüleim elvesztése egy nagyon fájó pont az életemben, egészen a mai napig nagyon hiányoznak. De szerencsére itt van a testvérem, akire mindig számíthatok. Nagyon sokat jelent nekem.
– Mesélnél egy kicsit a testvéredről?
– Ő egy lakóotthonban él, szellemileg sérült. Általában kéthetente hétvégén szoktam hazahozni. Amikor betöltöttem a 18. életévemet, megkérdeztem tőle, hogy szeretne-e velem hazaköltözni, de mivel ott élnek a barátai is, így annyit kért tőlem, hogy csak időnként hozzam haza. Civil emberek, átlagemberek őt csak lenézik, ott Solton pedig egy kis közösségben élhet, ahol jól érzi magát. Telefonon vagy interneten tartom vele a kapcsolatot. Nincs olyan nap, hogy ne érdeklődnék afelől, hogyan érzi magát.
– Családi segítségre nem számíthattatok? Nem voltak olyan rokonaitok, akik egy kicsit a szárnyaik alá vettek volna titeket?
– A nagyszüleinket sajnos még hamarabb elveszítettük, rá egy évre az édesanyánkat is 2008-ban. Sajnos vagy nem sajnos, de én azt hiszem, nem sajnálom… mi a testvéremmel itt vagyunk egymásnak.
– Hogyan tudod a munkát összeegyeztetni a profi sporttal?
– Egyelőre megoldom így, mert most nincs más lehetőségem. Úgy érzem, többet kellene edzenem, de a munkával teljes egészében összeegyeztetni nem tudom. Például, aki ellen most fogok küzdeni, ő napi kettőt edz és nem dolgozik mellette. Amikor még nem volt sérült a térdem, én is leedzettem napi kétszer-háromszor még suli és munka mellett is, csak ez nagyon leszívja az embert.
– Miből merítesz energiát?
– Még a legelső mérkőzésemen, ha jól emlékszem egy 7kg-mal nehezebb ellenfelet kaptam. Akkor azt mondtam az edzőmnek, hogy ez volt az első és utolsó mérkőzésem, köszönöm szépen. Erre ő csak annyit mondott, hogy ezt rám bízza, de azt tudnom kell, hogy csak a gyávák adják fel. Ezen felbuzdulva összeszedtem magam, azóta jönnek szépen a győzelmek is, úgyhogy megvan az eredménye.
– Kik azok, akik segítik a pályafutásodat?
– A fizetésemből finanszírozok mindent. Többen is jelezték már, hogy segítenének, de ezek az emberek mindig lemorzsolódtak és nem lett soha az egészből semmi. A profi mérkőzéseken nekem a fogvédőről, versenyruháról, boxcipőről, mellvédőről és a mélyütésvédőről kell gondoskodnom. Most a madridi mérkőzésre is még abban a felszerelésben megyek, amiben amatőrként léptem a ringbe.
– Milyen jövőbeni céljaid vannak a verseny után?
– Nagyon szeretném hazahozni ezt az Európa Bajnoki övet. Szeretném a sulit is befejezni, aztán találni egy olyan munkahelyet, ami mellett megfelelően tudok edzeni.
– Ha egy mondatban kellene összefoglalnod, hogy mit ad neked a box, akkor mit mondanál?
– A testvérem mellett, az életem értelmét. Elsősorban Tisza Zoli bácsinak szeretném megköszönni az önzetlen munkáját, a Halasi Box Clubnak, Berki Ferencnek és a GFC-ben dolgozóknak, hogy segítségükkel most az Európa Bajnoki címért boxolhatok.
Eredményes felkészülést és további sikereket kívánunk! Bízunk benne, hogy a lelkesedés ezúttal is győzelmet arat!
Kutyifa Ilona és a VIRA Magazin szerkesztősége
