Új korszakot mutatott be Turán István kiskőrösi történész a tegnapi nap folyamán a kamarateremben tartott, már hagyományosnak számító várostörténeti előadás-sorozata keretében. A borongós idő ellenére is szép számmal megjelent hallgatóság számára az előadó egyértelművé tette, hogy saját munkája alapján, teljesen új kutatás és forrásfeltárás segítségével kívánja bemutatni az 1945-56 közti korszakot, hiszen erről az időszakról és történéseiről 1989 előtt tilos volt még csak beszélni is, nem hogy nyilvánosság előtt megvitatni. A 80-as évek második felében a még regnáló szocialista hatalom hamarabb nézte el Kádár János bírálatát, minthogy a megszálló szovjet katonák erőszakos cselekedeteiről, avagy Rákosi Mátyás dicstelen országlásáról szóló közbeszéd elindulhatott volna.
A hatalmas mennyiségű új információhalmaz miatt a tisztelt hallgatóság 3 részes előadás-sorozaton tekinthet be a kommunista diktatúra kiépülésének ördögi háttérmunkájába. A tegnapi alkalom az első időszakkal, a szovjet megszállással foglalkozott. 1944. november 1-én ugyanis megérkeztek Nyikolaj Kologyijev gárdakapitány csapatai, s nem is hagyták el a községet 1945 áprilisáig. Kiskőrös stratégiai fontosságú település volt számukra mind a Budapesti vasútvonal menti fekvés, mind a Dunaföldvárnál magát ekkor még tartó német-magyar hídfőállás miatt. Emellett fontos megemlíteni, hogy a lakosok tót nyelvtudása miatt könnyen kommunikáltak az itt tartózkodó katonákkal.
Az előadó kiemelte, hogy a megszállás óriási erőfeszítéseket követelt a kiskőrösi emberektől, 1945 januárjában például a beszállásolt csapatok mellett majd 3.000 (!) fő sebesült, üdülő beteg és kórházi személyzet érkezett. Mendelényi János ideiglenes elöljáró kétségbeesett levélben fordult magához dálnoki Miklós Bélához, az ország miniszterelnökéhez, akiről azt is megtudhattuk, hogy a választások után itt, Kiskőrösön élt, egészen 1948-ig. Földjeit még 1942-ben kapta a vitézi széktől, melyet a zsidótörvények alapján Schwarcz Sándor borkereskedőtől vettek el.
Beszolgáltatások, közmunka, beszállásolás, középületek lefoglalása kórházi célokra. Ezeknél azonban sokkal fontosabb és a hallgatóságot is jobban érdekelte a katonák által elkövetett visszaélések, erőszakos cselekedetek, és gyilkosságok, ezekről ugyanis még négyszemközt is tilos volt beszélni az 1990 előtti időszakban. November 1-én a győzelem hevében garázdálkodtak és gyilkoltak a „felszabadító szovjet hősök”, a rákövetkező időszakban a tisztek és a városparancsnokság felügyelete miatt ezek a cselekmények főként a külterületekre és a tanyákra koncentrálódtak. Nem élte túl a katonák „látogatását” Huszár János egykori községi bíró sem, akire saját otthonában törtek rá, de a településen megbújó magyar katonákra is vadásztak. Malenkij robotra a községből csak keveseket vittek, azonban a szomszédos Soltvadkert, Tázlár, és legfőbbképp Harta sváb lakosságából legalább 1.000 embert deportáltak! A nők elleni erőszak az első hónapokban mindennapos volt, a férfiak feleségeiket és lányaikat éppen ezért korommal kenték össze és igyekeztek „mamókának” álcázni, hogy elvegyék a szovjet katonák kedvét ez irányú cselekedeteiktől.
Az előadás Kiskőrös helyi politikai történéseinek bemutatásával zárult. Turán István beszélt az ideiglenes elöljáróság feladatairól, a politikai rendőrség és az internálótábor működéséről és az 1945-ös választásokról. A Magyar Kommunista Párt katasztrofális választási eredményei következtében rájött, tisztességes eszközökkel nem juthat hatalomhoz, ezért az országos központ utasításának megfelelően hozzáfogtak a fordulat előkészítéséhez, majd végrehajtásához. Ez azonban már az október 5-én következő rész anyaga, melyre szintén szeretettel várnak minden érdeklődőt, maga az előadó és a szervezők is!
A szakmai fórum az EFOP-1.3.5-16-2016-00801 projekt keretében az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósult meg.
Kedvezményezett: Főnix Kulturális és Ifjúsági Egyesület
Fotó: ME
