Egy kistérség életét jelentősen meghatározzák az ott működő vendéglátó üzletek, rendezvények és zenekarok. Ha nem is kell minden bálra helyi zenekart hívni, időről időre fontos, hogy a „mi zenészeinket” is szerepeltessük! Immár két éve annak, hogy újjáalakult a soltvadkerti Szamosi Zenekar.
A tagok:
Filus Gábor dob, Kiskőrösről
Kiss Adrián szintetizátor, Tabdiból
Sztojka Zsolt gitár, tambura, ének, Soltvadkertől
Szamosi Lajos szaxofon, ének, Soltvadkertről.
Mint a nyári polgárőr vacsora egyik szünetében mesélték, repertoárjukban a párosan táncolható számok, azaz a keringők, a slow rock és lassú beat ritmusú dalok viszik a prímet. Szép számmal szerepelnek csárdások (melyeket inkább esztamban játszanak — „mca-mca-mca-mca”) és a 60-as 70-es 80-as évek zenéi, a rockyval bezárólag. Az énekben általában Zsolt a gerinc énekben, Lajos pedig vokálozik — már amennyire a szaxofon engedi…
Az elmúlt év tapasztalata az, hogy a mulatós zenére nagy igény van. A nótázós rendezvények viszont fogynak, mint ahogy az emberek is, akik ezt a műfajt szeretik. Vagy úgy is fogalmazhatunk: aki nótázni szeretne, az hazamegy éjfélkor, mert elfárad. Viszont ha egy bálban vacsora után nótákat játszana a zenekar, akkor a többiek mennének el. Lakodalomban is a mulatni vágyó társaság rovására menne a „korai nótázás”. A fiatalok nem kedvelik és nem is ismernek sokat. Viszont vannak kifejezetten családi, baráti vacsorák, ahol nótázáshoz (is) hívnak zenészt.
Szerencsére van egy másik tendencia is: a szüreti felvonulások és falunapok. Ezeken elkél a jó zenekar, aki sokáig és jó minőségben tud játszani. A gépi zene nem autentikus ilyenkor és a nép örömmel fogadja a „régi jó zenészeket”.
Ne hagyjuk kiveszni ezt a szép hagyományt!
Káposzta Lajos
