Boros rendezvényeken járva-kelve találkozhatunk olyan nagy öregekkel, akik aktív korukban sokat tettek a szőlészetért és a borászatért. Most pedig… hát igen: véleményüket illik kikérni, akár kormányzati, akár növényvédelmi vagy gazdasági kérdésben. Mert ők a „nagy öregek”!
Professor emeritus, azaz kiérdemesült, nyugdíjas egyetemi tanár. Dr. Kállay Miklós ilyen ember, akivel egy Cserszegi Fűszeres versenyen találkoztam Soltvadkerten. Mint mondja, „ő egy vegyész, aki beitta magát a borszakmába”… Gondolatait érdemes megszívlelni.
– Ahogy látom, nálunk némelykor szembe állítják egymással a szőlészt és a borászt. Mintha az egyik „hasznosat termelne”, a másik pedig „csak öntögetné” egyik kémcsőből a másikba. Ez nyugaton ismeretlen, ott jobban belátják a két szakma egymásra utaltságát.
– Marketing: a hazai piacon főleg a hazai bort kell eladni — persze jó áron, hogy megérje dolgozni vele! Persze vannak trendek, melyeket figyelembe kell venni. Jelenleg például az Irsai és a Cserszegi felfelé ível, a rozé stagnál, a vörösborok között pedig észrevehető, hogy a nehéz borok mellett a könnyedebbek jönnek felfelé.
-Ki iszik bort ma Magyarországon? Örömteli megállapítás, hogy egyre korábban kezdődik a kulturált borfogyasztás. Azaz: gondolnunk kell a fiatalokra! Az illatos fajták mellett el kell gondolkodni azon, hogy miként lehetne a hagyományosan „nehéz alapanyagból”, mint Merlot, Zweigelt, Kékfrankos könnyebbet alkotni? Itt is eljött a Cuveé-korszak? Vagy változtatni kell a technológián? A fajtaszerkezet megváltoztatása lassabb folyamat, tehát akinek feldobtuk a labdát, az bizony a borász…
– Szőlőátvételi árak? Ez nálunk slágerkérdés. Pedig nem kellene annak lennie. Hogy miért? Nyugaton nem szőlőpiac van, hanem borpiac. A magyar ember még mindig nem tud szabadulni a TSZ-gondolattól. Önálló akar lenni, de ugyanakkor elvárja az állandó állami szabályozást és gondoskodást.
– Volumen: szép dolog, ha valaki díjat nyer a borával. De a megmérettetés úgy éri el a piaci célját, ha minden évben le tud palackozni abból a borból 5-10-20.000 palackkal. Akkor biztos kialakul és beáll a vevőkör erre a fajtára.
– Politikai tényező az ágazat? Igen. A szőlő tájalkotó elem (még ha a Balaton-Felvidéken éppen hagyták bitangba menni egy jelentős részét). Munkahely teremtő — lenne, ha kialakulna újból az állandó és idényjellegű szőlőmunka kultúrája. És, mint már elmondtam, a (hazai) borfogyasztás egyfajta társadalmi értékmérő is, hiszen a borivó ember igényes! nem csak arra, amit megiszik, de az élet más területére is.
K.L.
