A kecskeméti Ciróka Bábszínház tartott előadásokat november 7-én a soltvadkerti művelődési házban. A művészek az „Ebcsont és a Nyúlcipő” című darabot adták elő.
A nap folyamán három előadást tartottak, melyre a helyi gyermekeken kívül a környező településekről is sokan érkeztek. A vidám darabot nagy érdeklődéssel figyelték a gyermekek és esetenként nevetéstől volt hangos a színházterem. A bábszínházról tudni kell, hogy valamikor az 1950-es évek végén kezdődött, amikor Báron László képzőművész, tanár bábszakkört alapított a Kecskeméti Szakmunkásképző Iskolában. A kis társulat nevét, a gyerekek által jól ismert mondóka ihlette: „Ciróka-maróka, mit főztél Katóka”.
A kalandos amatőr évek után, 1986-ban vált a színház hivatásossá. Néhány év alapítványi működés után, 1991-ben önálló városi fenntartású intézmény lettek. Műsorválasztásukkal, programjaikkal a legkisebbektől a felnőttekig, minden korosztálynak igyekeznek kedvében járni. Hétközben az óvodásoknak, kisiskolásoknak és a városba látogató kiránduló csoportoknak kínálják előadásaikat, hétvégén pedig a „Vasárnapi Mesébelépő” játékukkal a családokat invitálják színházlátogatásra.
A legkisebbeknek, a 4 éven aluliaknak is rendszeresen tartanak életkori sajátosságaiknak megfelelő játékos, beavató színházi előadásokat. A felnőtteket is igyekeznek becsalogatni nézőik sorába, a „Pestiek a Budai utcában” című rendezvénysorozatukkal, amelynek keretében neves budapesti és vidéki vendégművészek, társulatok, táncszínházak mutatkoznak be a kecskeméti közönségnek. Székhelyen kívül is játszanak, az utóbbi évek pedig külföldi fesztiválmeghívásokban, sikeres vendégszereplésekben is bővelkedtek.
A Mosolygó Kórház Alapítvánnyal való együttműködés keretében rendszeresen látogatják előadásaikkal a kórházban fekvő beteg gyerekeket.
1992 óta, kétévente szervezésükben kerül sor a Magyarországi Bábszínházak Találkozójára, amely igazi megmérettetés, rangos szakmai fórum a hivatásos magyar bábszínházak életében.
A bábszínház nagy lehetőségét abban látják, hogy a gyermeki befogadásnak, a fantáziának nincsenek határai. Olyan közönségnek játszhatnak, akiknek szárnyalását még nem kötik megrögzött elvárások. Befogadók az új kifejezési formákra, képesek arra, hogy az előadást közösségi élményként éljék meg. Éppen ezért igyekeznek munkájukba olyan alkotókat bevonni, akik kiforrott egyéni stílusukkal, művészi hitvallásukkal segítik az igényes munkát, és hozzájárulnak egy egységes színházi arculat megteremtéséhez is.- hangzott el bemutatkozásukban.
Filus Tibor
