Igen, behúztak a csőbe — mesélte Bandó Soltvadkerten, az iskola könyvtárában tartott író-olvasó találkozón. Odamentem, elkezdtem játszani, de nem nevetett senki. Direkt! Aztán amikor szinte kudarcot vallva éppen le akartam lépni a kínos színpadról, megjelent Boros és Bochkor a „szokásos pezsgővel”, már tudtam, hogy itt a Kész Átverés Show áldozata lettem. Na, mondom nekik, amiért ilyen aranyosak voltatok, hogy kibírtátok nevetés nélkül, amíg a felvétel tartott, akkor most játszom nektek, hogy nevessetek szabadon — megdolgozom a pénzemért!
Eddig a történet, melyhez hasonlók órákon át peregtek a soltvadkerti iskolai könyvtárban hétfő este. A közönség Nagyné Pál Olga tanítónő invitálására érkezett, nem csak a kisvárosból. A Kiskunhalasról átingázó pedagógus nagy tervekkel érkezett az iskolába: legyen minden évben író-olvasó találkozó! És mivel megvan az anyagi keret, no meg belépőt is szabad szedni, idén az éppen hetvenéves írót, Nagy Bandó Andrást hívták meg. Mégpedig délelőtt az alsó tagozatosok, este pedig a felnőtt közönség számára.
A gyerekeknek előzetesen rajzpályázatot hirdettünk, mégpedig Nagy Bandó András verseihez. Így hát „kénytelenek voltak olvasni”. A zsűri által legjobbnak talált hetven rajzot aztán lefűzve átadtuk a délelőtt folyamán, közben természetesen fel is köszöntöttük, hiszen tegnap volt a születésnapja. (Hanyas vagy? Negyvenhetes? — ugye emlékszünk! Na, ez jubilált most!)
Végül következzék tőle egy nemzeti érzelmű diák-eszmefuttatás:
Megkérdezik az alsó tagozatos kislányt, mik a magyar zászló színei. Lévén az előző órán épen ez volt a téma: rajzolni kellet, beszéltek róla, stb. Mire ő lelkesen: „felül piros, aztán kihagyom és alul zöld”
Káposzta Lajos
