– Beszélgetés Berki Lászlóné Bíró Mária tanítónővel
A napokban Soltvadkerten az Ady Endre utcába vezetett utam. Egy aranydiplomás pedagógust látogattam meg. Ebből az utcából indult el minden reggel dolgozni Bócsára a tanító néni, Berki Lászlóné Bíró Mária. Az udvaron két kutya őrködik. — Ők is Bócsáról kerültek ide — meséli mosolyogva Marika néni. Az egyiket az út menti árokban találtuk, a másikat pedig kaptam. Sajnos velem öregednek ők is, ez itt már alig lát.
Bemegyünk, beszélgetünk. A soltvadkerti lány Baján a Tanítóképzőben szerezte meg a diplomát, mellyel általános iskolai tanítóként dolgozhatott. A sors fintora, hogy noha a vadkerti tanács ösztöndíjával végezte bajai tanulmányait, és a katolikus templommal szemközti kántorkúti iskolában töltötte a gyakornoki idejét, éppen ebben a községben nem volt számára munkahely, amikor kézhez kapta a képesítő okiratot. A megoldás Bócsán volt, melyről így mesél:
Bátyám, Bíró András Bócsa-Zöldhalomban tanított. Ő szólt, hogy próbáljam meg a községi iskolánál. Elbicikliztünk Bócsára, ahol Csábi István igazgató fogadott, és lett állásom. A tanári pályán 42 évet töltöttem, végig ugyanott! Szerettem Bócsán lenni: egyszerű iskola volt, nagyon jó emberekkel, lelkes szülőkkel. Sokan jártunk ki Vadkertről, egymást vittük autóval. A munka mellett Szegeden elvégeztem a pedagógia szakot.
Tartalmas 42 éve alatt számos élmény érte. Legszívesebben az osztálykirándulásokra emlékezik vissza. Mint meséli, minden évben vitték a gyerekeket kirándulni. Baján éltek olyan osztálytársai, ill. unokatestvérek, akik sokat segítettek a szervezésben. Ugyanez volt a helyzet Szegeden és a fővárosban is. Lánya, Berki Judit is továbbvitte ezt a szép szakmát: jelenleg Kecskeméten magyar-orosz szakos tanár, 2012 szeptembere óta az ÁFEOSZ Szakközépiskola igazgatóhelyettese.
Kérdésemre, hogy mi adott erőt neki a pályán, mosolyogva vette elő diákkori emlékkönyvét. „Pilcz Károlyné volt az osztályfőnököm, aki 1956. április 3-án írta bele Rudyard Kipling „Ha” című versét. Ezt azóta annyian kérték tőlem, hogy kis segítséggel kinyomtattam az internetről, és sok ember vigasztalására, bátorítására szétosztottam a soltvadkerti idősek klubjában, ahová rendszeresen eljárok. Minden sora érték!”
Életművét 2015-ben arany diplomával ismerték el.
Rudyard Kipling: Ha…
Ha nem veszted fejed, mikor zavar van,
s fejvesztve téged gáncsol vak, süket,
ha kétkednek benned, s bízol magadban,
de érted az ő kétkedésüket,
ha várni tudsz és várni sose fáradsz,
és hazugok közt se hazug a szád,
ha gyűlölnek, s gyűlölségtől nem áradsz,
s mégsem papolsz, mint bölcs-kegyes galád,
ha álmodol – s nem zsarnokod az álmod,
gondolkodol – s becsülöd a valót,
ha a Sikert, Kudarcot bátran állod,
ugy nézed őket, mint két rongy csalót,
ha elbírod, hogy igazad örökre
maszlag gyanánt használják a gazok,
s életműved, mi ott van összetörve,
silány anyagból építsék azok,
ha mind, amit csak nyertél, egy halomban,
van merszed egy kártyára tenni föl,
s ha vesztesz és elkezded újra, nyomban,
nem is beszélsz a veszteség felől,
ha paskolod izmod, inad a célhoz
és szíved is, mely nem hajdani,
mégis kitartasz, bár mi sem acéloz,
csak Akaratod int: „Kitartani”,
ha szólsz a néphez s tisztesség a vérted,
királyokkal jársz, s józan az eszed,
ha ellenség, de jóbarát se sérthet,
s mindenki számol egy kicsit veled,
ha a komor perc hatvan pillanatja
egy távfutás neked, s te futsz vígan,
tiéd a Föld és minden, ami rajta,
és – ami több – ember leszel, fiam.
(Kosztolányi Dezső fordítása)
Káposzta Lajos
