A kaktuszok Amerikából származnak, elsődlegesen a földrész trópusi-, szubtrópusi sivatagos és száraz hegyvidéki területein őshonosak. Az észak-amerikai hegyvidéki viszonyok elősegítették a növények télhez való alkalmazkodását, ami a jégkorszakban nagy előnyt jelentett számukra. E korszak után több nemzettség alakult ki a kaktuszfélék között, amelyek közül többet ma is fellelhetünk.

-Hirdetés-

Bíber József, Kiskőrösön a faiskolájában már évek óta szaporítja ezeket a növényeket nagy gondoskodással és szeretettel. Tapasztalatait, tanácsait osztotta meg velem egy interjú során, melyet az alábbiakban olvashatnak el a kedves olvasók:

  • Mióta gondozza tudatosan a kaktuszait?

Tudatosan 1983-tól gyűjtöm ezeket a növényeket, azonban már ezelőtt néhány éve találkoztam a kaktuszokkal. Ekkor még nem tudtam semmit e növény fajról, azonban az élet elém sodort néhány könyvet, melyek felkeltették az érdeklődésemet a kaktuszok iránt.

  • Mesélnél a kezdetekről? Hogyan indult a kaktuszok gyűjtése és nevelése?

Farkas Jani bácsi barátomtól tanultam mindent, aki sajnos az idén már elhunyt. Ő volt az ország és Európa legnagyobb kaktusz gyűjtője. Közel 30 évet dolgoztunk együtt, ez idő alatt alakult ki bennem az a szeretet és tisztelet a növények iránt, amellyel ma gondozom őket.

Számomra a kaktuszaim egyenlő értékűek, azonban mindegyik saját eszmei értékkel bír. Ezt az értéket akkor tudjuk meghatározni, ha tudjuk mennyi idős, mitől és miért ilyen ritka, illetve mennyire nehéz nevelni az adott kaktuszt. Jani bácsi mondta mindig ezt nekem: „Józsikám, mindennek annyi az értéke amennyit adnak érte”. Ezt arra értette, hogy vannak olyan kaktusz fajták –vagy természetes élőhelyén kihalt fajta-, amely néhány négyzet kilométeren él és sehol máshol nem található meg az egész világon természetes közegében, mégis egy-egy nagy beruházás miatt kiirtják őket és ettől kezdve eltűnik a növény. Amerikában ez egy gyakran előforduló jelenség volt. Később minden esetben rájöttek, hogy mekkora kincset veszítettek el, s akkor elkezdték felkutatni ezeket a növényeket, hogy gyűjtőknél fellelhetőek-e. Létrehoztak kerteket, arborétumokat, ahol olyan növényeket kezdtek el gyűjteni, amelyek az őshazájukban már kipusztultak, de még gyűjtőknél fellelhetők, felvásárolhatók. Az ilyen növényeknek sokkal nagyobb az értéke, mint amelyek megtalálhatóak még az őshazájukban.

  • Melyik a legidősebb növénye?

Van egy kaktuszom, amelyet a western filmekből lehet ismerős sokak számára, ez az úgy nevezett kandeláber kaktusz, hivatalos nevén saguaro kaktusz. A jelenlegi mérete harmadát lehet megtekinteni az üvegházamban. Sajnálatos módon el kellett vágni, mert kárt okozott az üvegházban. Ez a kaktusznak annyira erős törzse alakul ki az évek folyamán, hogy ha zárt térben, például üvegházban neveljük és eléri a tetejét, akkor megemeli az üveget. Ha lenne akkora helyünk, akkor ma már 6-8 méter magas növényünk lenne, azonban így van 3 kisebb méretű saguaro kaktuszunk. (Egy már eladásra került.) Természetes közegében ez a kaktusz 50-60 éves korában akár 20 méter magas is lehet.

  • Milyen tanácsa van azoknak, akik otthon nevelnek kaktuszt?

Elsődlegesen abból kell kiindulnunk, hogy a kaktusz egy sivatagi növény. Ebből kifolyólag a gyakori öntözés többet árt a növény fejlődésének, mint használ. Gyakran előfordul a sivatagban, hogy egész évben nem esik egy csepp eső sem, így kevésbé viseli meg a növényt az, ha nem kap vizet, mintha túl öntöznénk. Ez a legfontosabb tanácsom a kezdő kaktusz tartóknak. Ha a kaktuszok életciklusát megfigyeljük, akkor láthatjuk, hogy a pihenő időszakukban –novembertől márciusig- őshazájukban egyáltalán nem esik az eső, ennek ellenére nem száradnak ki maximum, ráncosodást figyelhetünk meg rajtuk. A pihenő időszak után, amikor az első eső leesik, akkor újra élednek.

Sivatagi növényként rendkívül fényigényesek, ezért javaslom minél fényesebb tenni a lakásban. Ha nem kapnak elég fényt, akkor elveszíthetik a formájukat, emiatt érdemes ablakban nevelni.

  • A hely kiválasztása hogyan történt?

Néhány éve nyitottam itt, Kiskőrös-Erdőtelken egy faiskolát, ezért is volt logikus az üvegházat is ide építeni. Korábban Csengődön volt egy ennél kisebb üvegház, amely otthont adott a kaktuszaimnak, azonban a növények kinőtték a helyet, ezért kellett a fejlesztés. Az új üvegházat azért nem Csengődre építettem, mert közelebb szerettem volna a faiskolához lenni. Kiskőrös azért volt jó választás, mert turisztikai szempontból kedvező a település fekvése, amelyet így mi is ki tudunk használni. Korábban a gyűjteményem szerepelt a Magyarország 10 legnagyobb kaktusz gyűjteményében. Már Csengődre is sokan szerveztek utazásokat az üvegházamba, a kaktuszok megtekintése miatt. Továbbra is szeretnénk fogadni látogatókat, utazási irodákkal és egyéb turisztikai szolgáltatókkal partnerségi kapcsolatot kívánok kialakítani a jövőben. Ez a fajta kapcsolat építés úgy gondolom nem csak az üvegháznak hozna externális hatásokat, hanem akár az egész térségnek.

2018 tavaszára tervezek egy avató ünnepséget azokkal, akik segítettek e cél megvalósításában.

  • Hogyan lehet szaporítani a kaktuszokat?

A kaktuszok szaporításának több módja van, attól függően, hogy mely növényről van szó. A legegyszerűbb a sarjképző kaktuszokat szaporítani, hiszen a sarjakat csak egyszerűen leválasztjuk, majd hagyjuk a levegőn szárítani, s önmagától gyökeret növeszt a leválasztott sarj.

Az oszlopos kaktuszokat 20-30 centiméteres darabokra vágjuk, majd a darabokat elültetjük, s ekkor gyökeresedik ki és kezdi meg új életét.

A magról való szaporítás egy lassú folyamat, de erre is van lehetőség, akinek van kellő türelme és kitartása hozzá. E szaporítási forma új fajok kialakítására is nyújt lehetőséget.

  • Önnek van olyan növénye, amelyet így szaporított?

Igen, van olyan hibrid növényem, amely több faj kereszteződéséből származik. Természetesen hasonlítanak fajon belül, mégis különböző fajtákról beszélünk. Sok esetben csak akkor tudjuk őket megkülönböztetni, amikor virágoznak. A világon körülbelül 2400 kaktusz fajt ismerünk, s ebből nekem közel 1000 fajtám van.

  • Létezik-e olyan kaktusz, ami ehető?

Személy szerint én még nem kóstoltam őket, de ismerek olyan embert, aki a medvetalp kaktuszból –nálam is megtalálható- édességet, vagy salátát készít. Ha ennek a kaktusznak a héját lehúzzuk, akkor hasonló állagú a belseje, mint az uborkának, amit meglehet enni akár magában is, vagy esetleg cukros mázban megfőzik, ami olyan, mint nálunk a kandírozott gyümölcs. Több útikönyvben olvastam kutató expedíciókról, amelyben említik, hogy az őslakosok kaktuszból készítettek ételeket, amelyeket a kutatók is elfogyasztottak. Példaként tudom említeni a kaktuszfügét, amely biztosan ehető.

  • Kik és miben nyújtottak segítséget, támogatást az üvegház felépítésében?

A környezetemben néhányan felajánlották segítségüket, amiben csak tudtak támogatni. Volt, aki kétkezi munkáját ajánlotta fel egy géppel kiásta nekem a kaktuszok helyét, más sódert vagy éppen cementet adományozott.

  • Mondana-e 3 olyan tippet, amivel otthon bárki életben tud tartani egy kaktuszt?
  1. Ritkán kell átültetni őket, ha mégis erre sor kerül, akkor mindenképpen savanyú talajba tegyük meg. Gazdaboltban lehet beszerezni a savanyú virágföldet, ehhez keverjünk egy kis homokot, hogy ne legyen túl tőzeges a talaj, amibe a kaktuszt helyezzük.
  2. Mindig fényes helyen és +5˙C-nál melegebbe kell tartani őket. Ha valaki télen is szeretne a kaktusz virágaiban gyönyörködni, akkor muszáj őket pihentetni. Ez azt jelenti, ebben az időszakban egyáltalán ne adjunk neki vizet, s ne a meleg szobában tartsuk a növényt.

3. Nyáron is elég hetente 1 alkalommal megöntözni kaktuszunkat.