Schnürlein Ferenc és barátnője Kakuk Kitti pár évvel ezelőtt ismerkedtek meg a gymkhanaval és a szlalom autóversenyzéssel. A Dél-Alföldi Regionális Bajnokság díjátadó rendezvénye után beszélgettem velük eddigi sikereikről, későbbi céljaikról. A tehetséges soltvadkerti pilóták az idei bajnokságban mindketten a dobogó második fokára állhattak fel. Feri azt is elmesélte a VIRA Magazinnak, hogy szeretne továbblépni és drift kategóriában indulni.
-Hogyan kerültetek kapcsolatba az autóversenyzéssel, azon belül is a szlalomversenyzéssel?
-Feri: Pár évvel ezelőtt a barátokkal látogattam el egy ilyen versenyre és nagyon megtetszett már akkor. Én azelőtt pár évvel már versenyeztem gymkhana kategóriában ami tulajdonképpen a drift és a szlalomversenyzés ötvözete. A többi versenyhez képest ez egy jóval nívósabb, izgalmasabb, magasabb színvonalú sportág az autóversenyzésen belül.
A gmykhanaban nyáron a nagy melegben mindig leállás van, tehát nyáron a meleg hónapokban nem versenyzünk, mi meg nem szerettünk volna otthon ülni, ezért kerestünk olyan lehetőséget, amikor nyáron is az autóba tudunk ülni, így találtunk rá a Dél-Alföldi Regionális Bajnokságra, hisz itt áprilistól októberig tart a szezon.
-Mióta versenyeztek?
-Kitti: Közösen kezdtük ezt az egészet, tulajdonképpen navigátorai vagyunk egymásnak. Én 2 évvel ezelőtt, eleinte a párom navigátora voltam. Minden hétvégén mentünk és versenyeztünk és nekem is megtetszett.
-Feri: 4 évvel ezelőtt, akkor még Ladával kezdtem. Két évet versenyeztem a Ladával, aztán két évet a BMW-vel.
-Milyen versenyeken indultatok eddig?
-Feri: A Dél-Alföldi Regionális versenyeken és a gymkhanán. Én az utóbbiban kezdtem a pályafutásomat.
-Milyen autókkal versenyeztek?
-Feri: Én egy Lada-val, ami sok plusz extrával van felszerelve. Kinézetre egy teljesen hétköznapi zsiguli, de csak a karosszéria, a belsejében minden ki van cserélve, gondolok ezalatt az ülésekre, hidrós kézifékre, kormányra, műszerfalra, üvegekre. Ezek mind ki vannak cserélve versenyalkatrészekre. A hidrós kézifékkel például sokkal könnyebben tudunk megfordulni, mint a hagyományossal, ezért van erre szükség. Mindig fejlesztgetünk az autókon, amit csak tudunk, hogy évről évre egyre jobbak legyünk.
-Egy-egy ilyen verseny mennyire viseli meg az autót?
-Feri: Igazából attól függ, hogy mennyire bántjuk, mennyire piszkáljuk az autót, mennyire akarunk még jobbat és még többet kihozni belőle. Ha odafigyelünk rá, ésszel vezetünk, akkor bírja a jármű.
-Általában kikkel versenyeztek együtt, ki van rátok a legnagyobb hatással a mezőny tagjai közül?
-Kitti: Az én kategóriámban négyen vagyunk nagyon erősek, mindig rivalizálunk is egymással. Példaképem nekem nincsen.
-Feri: Nálunk ez más, mi a haveri társasággal megyünk és versenyzünk egymás ellen ugyanabban a kategóriában. Mi vagyunk ott a keménymag, ütjük-vágjuk, szívjuk egymás vérét a versenyek alatt.
-Hogyan néz ki egy versenynap nálatok?
-Feri: Attól függ, hogy milyen távolságokra megyünk. Általában reggel 7-8 órakor indulunk és akár már 9-10 óra körül tudunk kezdeni, de ez attól is függ, hogy a szervezőknek mennyi idő felállítani a pályát.
-Minden verseny után van díjazás?
-Feri: Igen, itt a Dél-Alföldiben bajnokság van. Minden versenyen az első hármat díjazzák. Az első helyezett kap serleget, a másik két helyezett érmet és oklevelet. A bajnokságon viszont az abszolút első hármat díjazzák.
-Most a legutóbbi versenyen milyen eredményt sikerült elérnetek, hol tartotok most?
-Kitti: Idén is és tavaly is második lettem a bajnokságban. Miután megszereztem
B kategóriás jogosítványomat, rá 6 hónapra kezdtem el versenyezni. Női kategóriában mondhatom azt, hogy talán enyém a leggyengébb autó, de még így is elég a bajnokságban a második helyre.
-Feri: Tavaly megnyertem a bajnokságot, idén második lettem. Igazából az utolsó versenyen dőlt el, hogy ki lesz az első három helyezett, hisz mindannyian ugyanazzal a pontszámmal indultunk. Ezen az utolsó versenyen mentem egy olyan köridőt, amit azt hittem, hogy nem lehet túlszárnyalni, de tévedtem, mert az egyik cimborámnak sikerült. Nagyon sajnálom, hogy ebben az évben nem indították a gymkhanát, hisz tavaly sikerült elhoznom az országos bajnoknak járó serleget street kategóriában.
-Milyen érzés volt bajnoknak lenni?
-Feri: El sem tudom mondani. Maga a puszta tény, hogy én nem is úgy készültem.
Az első 3 helyen olyan emberek álltak, akik már nagyon régóta versenyeznek gymkhanaban, rengeteg szponzorral dolgoztak együtt. Én meg egy kis mezei gyerek voltam – mit akarok én itt ilyen nagy emberek között gondolatokkal-. Úgy voltam vele, hogy nincs veszítenivalóm, maximum autózok egy jót. Erre bekerültem a TOP3-ba akkor megint mentünk pár kört, utána bekerültem az első kettőbe, ott nagyon szoros volt az idő. Szinkronpályán versenyeztünk, azt úgy kell elképzelni, hogy van egy A pálya és egy B pálya. Megyünk egy kört, aztán helyet cserélünk. Az első körünkben egyszerre értünk ki, a második körben viszont én értem ki hamarabb, viszont mindkettőnknél egyszerre gyulladtak fel a lámpák. Álltunk a célban és egyikőnk sem tudta, hogy ki ért hamarabb célba. Végül az én nevemet mondták ki. El sem tudtam hinni, majd odajött hozzám az ellenfelem és még gratulált is nekem. Életemben nem éreztem még akkora dicsőséget, mint amikor felállhattam a dobogó tetejére, hisz mindenki engem éljenzett. Csodás érzés volt. Nagyon sajnálom, hogy ebben az évben most nem indították a gymkhanát.
-Mik a jövőbeni céljaitok? Azt tudjátok már, hogy melyik lesz a következő versenyetek?
-Kitti: Továbbra is a Dél-Alföldi versenyeken szeretném folytatni a versenyzést, kihozni magamból a legtöbbet és minél többször dobogóra állni. Vannak más ambícióim is, de egyelőre nincs lehetőségem hol gyakorolni, viszont erre a kis versenyre ez a tudás is elég. Hozzáteszem, szeretnék csak fele annyira jól vezetni, mint a Feri.
-Feri: Én a Dél-Alföldi versenyektől szeretnék egy kicsit nagyobbat lépni, mert ezeken a versenyeken gyakorlatilag csak egymás sarkát tapossuk, felváltva állunk dobogóra, így nem annyira izgalmas. Én a drift irányába próbálok mozdulni, ezért jövőre szeretnék szponzort is keresni, támogatókat, hogy könnyebb legyen egy kicsit.
-Hogyan működik a szponzorálás, mennyire nehéz támogatókat találni?
-Feri:Ez is egyik hozzátartozója az autósportnak, ahhoz, hogy sikeres versenyzők lehessünk. Azt gondolom, hogy ez a legnehezebb az egészben. Több versenyzővel is beszéltem ezekről a dolgokról és azt tapasztalom, hogy talán ez az a téma, amivel a legtöbbet kell foglalkozni. Egyáltalán nem egyszerű, hiszen sikerek kellenek egy esetleges szponzor megszerzéséhez, viszont a jó eredményhez pénzre is szükség van. Sokan azt hiszik, hogy a szponzoráció abból áll, hogy én kérek valamit. Ez persze nem igaz! Mindig az a jó üzlet, ha mindkét fél jól jár, ezáltal természetesen nekem is adódnak kötelezettségeim egy szponzorral szemben. Jelenleg egy szponzorom van csak -az R.C.S. BMW FEST-, akitől a BMW-t kaptam 2 évvel ezelőtt, amikor még gymkhana kategóriában indultam.
-Kitti: Én nem is keresek szponzort, mert igazából olyan nagy versenyekre nem is megyek, amit érdemes lenne szponzorálni.
-Hogyan készültök egy versenyre, hogyan fejlesztitek magatokat, milyen módszereitek vannak?
-Nem készülünk a versenyre különösebben. Általában abban a 3-4 hónapban, amikor nincsenek versenyek, abban az időszakban fejlesztjük autóinkat, hogy még jobbak legyenek a következő szezonra. Itthoni pálya építésére nincs lehetőségünk, ezzel szemben minden nap használjuk az autóinkat, mivel ezek versenyautóink és hétköznapi autóink is egyben. Ilyen szempontból előnyben vagyunk, hiszen nem egy papír nélküli zárt pályás autóval versenyzünk, hanem utcai autókkal. Mivel nap, mint nap beleülünk ezekben az autókba, így nem esünk ki a ritmusból.
-Milyen egyéb elfoglaltságaitok vannak az autóversenyzésen kívül?
-Feri: A napjaink nagy részét a munka teszi ki, mint az emberek életét úgy általában. Viszont nálunk a hétvégék, a folyamatos felkészülésről, a versenyek lebonyolításáról, az utazás szervezéséről és a versenyekről szólnak. Nekünk ez a szórakozás, a pihenés. A profi szint ezzel szemben sokkal több időt vesz igénybe illetve gyakorlást. Ennek ellenére folyamatosan szeretnék még többet, még jobbat kihozni magamból, hisz már egyszer sikerült és bajnok lehettem.
-Melyik volt a legemlékezetesebb versenyetek?
-Kitti: Ha a közös emlékeink közül kellene egyet mondanom, akkor egyértelműen azt mondanám, hogy amikor bajnok lett a gymkhanán. Az én versenyeim közül, pedig azt, amikor tavaly áprilisban a dobogó első fokára állhattam, hisz mi mindig a dobogót célozzuk meg.
-Feri: Amikor két évvel ezelőtt elnyertem az országos bajnoki címet.
Kutyifa Ilona
