2018. január 15-én negyvenhat évesen tragikus hírtelenséggel elhunyt Dolores O’Riordan, a kilencvenes évek népszerű zenekarának, a The Cranberries nevű ír rockzenekarnak gitáros-énekesnője és dalszerzője. Az izsáki ZÖREY klubban 2018. január 19-én 20 órától az utánozhatatlan hangú énekesnőre emlékezve hallgattuk meg legsikeresebb dalait.
Dolores O’Riordan 1971. szeptember 6-án az írországi Limerick-ben született. Már a ’90-es években megmutatkoztak a jelei, hogy egy nem mindennapi hölgyről van szó: haja mindenféle színben és hosszban pompázott, alkalmanként mezítláb lépett színpadra és ennek tetejében igazi dalos pacsirta. 1989 óta a The Cranberries énekesnője, amelynek pár éven belül nemcsak Írország, de az egész világ megtanulta a nevét, mikor 1993-ban kijött az első albumuk, az Everybody Else Is Doing It, So Why Can’t We? A lemez Amerikában és Európában is hatalmas siker lett, sok millió példány fogyott belőle, az MTV pedig rengeteget játszotta az olyan slágereket, mint a Linger vagy a Dreams.
Egy ennyire nagyot szóló debütálás után nem minden zenekar bírja a nyomást, de a The Cranberries tartotta magát, sőt, tovább tudta emelni a lécet. Egy évvel később megjelent a No Need To Argue, amely nemcsak sikeresebb, de érettebb is lett. Zeneileg kiforrottabb és karcosabb, a dalok pedig sötétebb hangvételűek és olyan témákkal foglalkoznak, mint a háború, halál és az élet nagy csalódásai. Különösen igaz az akkoriban épp elszabaduló terrorizmus és erőszak ellen tiltakozó Zombie-ra, amely a zenekar legsikeresebb dala lett. O’Riordan kelta beütésű énekstílusa addig is egyedinek számított a korabeli pop-rockban, de itt tényleg mindent kihozott a hangjából, egyetlen pillanat elég volt ahhoz, hogy felismerje az ember, ki énekel.
Ez az összetéveszthetetlen hang volt a The Cranberries sikerének kulcsa. O’Riordan éneke egyszerre volt kemény és érzékeny, áradt belőle valamiféle nyers erő, ami mögött mindig ott lapult a mérhetetlen sebezhetőség. És ez a sebezhetőség nemcsak a dalokban, de az életben is jellemezte. O’Riordan a zeneiparhoz feltétlenül szükséges exhibicionizmusa ellenére is félénk és visszahúzódó volt. Az első években gyakran megesett, hogy a közönségnek hátat fordítva énekelt. Már tinédzserként anorexiával küzdött, később pedig bipoláris zavarral kezelték. Egyszer még öngyilkosságot is megkísérelt, állítása szerint csak a gyerekei miatt maradt végül életben. Nehezen tudta feldolgozni a rá irányuló médiafigyelmet. Egy életen át küzdött szorongásaival és a gyerekkori traumákkal.
Dolores O’Riordan “óriási hatást gyakorolt az ír és a nemzetközi popzenére” és, hogy “halála nagy veszteség az ír zene, az ír zenészek és előadóművészek számára”, írja a Rolling Stone, mely még 1995-ben azt írta a The Cranberriesről, hogy “Írország legnagyobb zenei exportcikke a U2 óta”.
Dolores O’Riordan, Rest In Peace!
-fg-
