2018. január 30-án, kedden délután lelki egészség a párkapcsolatunkban témakörben – Hogyan mondjam el neked? címmel tartott előadást Horváth Gábor addiktológiai konzultáns, prepare-enrich tanácsadó a Kiskőrösi Egészségfejlesztési Irodában. Nagy érdeklődés övezte az előadást, mely Kertai Nóri szervezésében és az Egészségfejlesztési Iroda támogatásával valósult meg.
Horváth Gábor, a párkapcsolatban megvalósítható önérvényesítésről, annak módjairól és a kommunikáció fontosságáról beszélt, ugyanis kapcsolataink egyensúlya és hosszú távú sikeres működése sokszor csak is kommunikációnkon múlik.
Az előadás során körbejártuk az asszertív kommunikáció fogalmát, ugyanis az asszertív kommunikáció nem más, mint az önérvényesítés fogalma.
Ezzel szemben vannak olyanok, akik nem merik az önérvényesítést gyakorolni, attól való félelmükben, hogy agresszívnek minősítik őket. Ezen a félelmen túl gyakori érv az asszertivitással szemben az is, hogy “Manapság csak az agresszív embernek van esélye a sikerre, s aki nem így viselkedik, az alulmarad“.
Látni kell ugyanakkor azt is, hogy az agresszív viselkedés legfőbb jellemzője, a dominancia megszerzése, nem pedig a konfliktus megoldása. A hatékony, önérvényesítő egyén a konfliktusok megoldására törekszik, nem pedig a konfliktus okozójának fizikai vagy erkölcsi megsemmisítésére, leértékelésére.
Ezzel szemben az alárendelődő ember viselkedésére az a jellemző, hogy kerüli a problémás helyzeteket, sokszor kitér a kommunikáció elől, visszafogottan viselkedik, konfliktus esetén nem tudja kifejezni érzéseit, nem áll ki jogaiért, emiatt tehetetlennek érzi magát, majd egyszer csak a környezet számára is váratlan módon kitör. Az alárendelődő és az agresszív viselkedés tehát voltaképpen igen közel áll egymáshoz.
Ezzel szemben az asszertív viselkedés gyakorlatilag az arany középút a behódoló vagy alárendelődő, illetve a fenyegető vagy másképp fogalmazva agresszív magatartásforma között. Az asszertív kifejezés egy olyan viselkedésformát ír le, melynek során egy adott érzelmi konfliktusban az egyén úgy képes érvényesíteni a szükségleteit, hogy közben a másik fél szükségleteit is tiszteletben tartja.
Laoce mondta: „Amit nem akarsz magadnak, ne tedd másokkal!”
Ha mindenki ezt az elvet tudná gyakorolni, sokkal nyugodtabban tudnánk élni az életünket.– hívta fel rá figyelmünket Horváth Gábor.
Mennyiben függ össze az önismeret az asszertív kommunikációval? Erre a kérdésre a Johari-ablak segítségével mutatott rá az előadó, ugyanis a Johari-ablak nem más, mint az önismeret egyik legszélesebb körben használt egyszerű modellje.
A Johari-ablak szerint, az „Aréna” területe nem más, mint a nyilvános „én”. Az egyén viselkedésének azon része, amely mind számára, mind a vele kapcsolatban állók számára ismert. Az „Aréna” többek között olyan információkat tartalmaz, mint a név, a fizikai megjelenés, a családi, vállalati, politikai vagy más jellegű nyílt kötődések.
A „Vak” terület a személy viselkedésének és stílusának azon aspektusait tartalmazza, melyek mások számára ismertek, de az „én” számára nem. Például lehet valaki úgy nagyzoló, nagyképű, vagy éppen modoros, hogy az számára nem tűnik fel, és mikor szembesítik vele (pl: a szemébe mondják), azt meglepetéssel és hitetlenkedve fogadja, mivel ő maga nincs tudatában személyisége ezen aspektusának. (Számára nem tűnik fel.)
Az úgynevezett „Zárt” terület, (vagy „rejtett én”) azt foglalja magában, melyet a személy tud, de mások előtt nem tár fel (eltitkolja), vagyis az itt található dolgok titkosak. Például egy irodai megbeszélésen a beosztottat zavarhatja ha a főnöke nem kínálja hellyel, de a véleményét nem fejezi ki (elhallgatja) és elfogadja a helyzetet. A „Zárt” terület jelentős hányadát teszik ki a jóviszony megőrzése érdekében elhallgatott dolgok.
A „Sötét” terület megközelíthetetlen mind az „én”, mind a vele kapcsolatban álló „mások” számára. Egyes pszichológusok szerint ez egy igen nagy terület, mely csak bizonyos egyedi körülmények (baleset, vészhelyzet, egy speciális életszakasz, vagy más nagyon ritka, egyedi esetek) hatására felszínre törő tulajdonság, cselekvés. A „Sötét” területet nem lehet tudatosan szabályozni vagy megváltoztatni, ennélfogva nem játszik szerepet az egyéni hatékonyság mérésében.
“A kapcsolati krízisnél általában nem vesszük észre, hogy a kommunikációs csatornáink beszűkülnek. Gyakorlatilag egy idő után csak elmegyünk egymás mellett. Hajlamosak vagyunk ilyenkor csak a saját szűrőnkön keresztül nézni a kapcsolatot. Ezért is nagyon fontos, hogy milyen konfliktuskezelési stratégiát alkalmazunk!” – hívta fel figyelmünket az előadó.
Az emberi kapcsolatokban szinte elkerülhetetlen a konfliktus. Akkor alakulnak ki általában konfliktushelyzetek, amikor az egyik érintett személy viselkedése akadályozza a másik személy valamely igényének kielégülését, vagy pedig értékrendek ütközése állhat a háttérben. Konfliktushelyzetben az ember viselkedését az önérvényesítés és az együttműködési hajlandóság aránya határozza meg.
Győztes stratégia(nyer/veszít): maximális önérvényesítés
„Ez lesz, mert én ezt mondtam!”
Alkalmazkodó stratégia (veszít/nyer): a versengés ellenkezője, maximális önalávetés.
„Legyen ahogy akarod.”
Kompromisszumkereső stratégia: az egyéni célok elérése szempontjából félúton van a versengés és az alkalmazkodás között (többről mond le, mint a versengő, de kevesebbről, mint az alkalmazkodó).
„Adok, hogyha te is, lemondok, ha te is!”
Elkerülő stratégia (veszít/veszít): nem kezeli, hanem elkerüli az összeütközést.
„Amivel nem foglalkozom, az nem okoz problémát!”
Problémamegoldó stratégia (nyer/nyer): az egyénekről a problémára, a feladatra tevődik át a hangsúly Együttműködő konfliktuskezelési mód során mindkét fél számára kielégítő megoldás keresése a cél. Gyakorlatban ez a konfliktus okainak feltárását, megértését, és ennek figyelembe vételével kreatív megoldását jelenti.
Bármelyik konfliktuskezelési mód hatékony lehet, ha megfelelő helyzetben használjuk. Nincs jó, vagy rossz, mindig helyzettől függ, hogy az adott stratégia célszerű, vagy célszerűtlen konfliktuskezelési mód.
„Legyen számunkra fontosabb a kapcsolatunk, a minket egymással szembeállító problémánál!”– hangsúlyozta Horváth Gábor.
Egy asszertív ember őszintén, nyíltan kommunikál és mindeközben sem a saját, sem mások jogait nem sérti meg. Az asszertív kommunikáció egy tanulható készség, tulajdonképpen a felelősség és az engedelmesség aránya, mivel a párkapcsolati konfliktusokban hajlamosak vagyunk mindig a másikban és csak ritkán magunkban keresni a hibát.
Ne feledjük: “A béke nem a konfliktus hiánya, hanem a konfliktus kezelésének képessége.”
Az előadássorozat következő része 2018. február 27-én lesz, amikor az iskolai végzettség és a párkapcsolat összefüggéseire világít rá az előadó, Gyetvai Gellért szociológus.
Kutyifa Ilona
