Milyenek is a gyerekek ?! Tele vannak energiával, mozgékonyak, minden érdekli őket, fáradhatatlanok és felettébb őszinték. Egy új mozgás kultúra megismerése számukra óriási kihívás. A birkózás által jobban megismerik a testüket, testük reakcióit bizonyos helyzetekre, amit idővel egyre tudatosabban tudnak kezelni, mivel a mozgás itt legtöbbször kötött formában megy végbe és még a koncentráció képességük is fejlesztve van az edzések ideje alatt. Ez utóbbit nagyon jól tudják kamatoztatni az iskolában szüleik nagy örömére.
Lakatos Attilával a STE Birkózó Klub elnökével és Egervári Lászlóval, a Klub szakosztályvezető edzőjével – aki egyben versenyző is – beszélgettem a STE Birkózó Klub 2017-es évben elért eredményeiről és a mögötte álló sok-sok munkáról, illetve arról, hogy az elmúlt 60 évben hogyan érték el azt, hogy Soltvadkert legeredményesebb szakosztályává váljanak.
-Hány gyerek jár hozzátok az edzésekre? Milyen korosztály?
-Egervári László:Haladó csoportunkba 15 srác jár, ők azok, akik rendszeresen járnak versenyekre is. 12 fő alkotja a szakosztály gerincét, ők képviselik a klubot országos, nemzetközi versenyeken, illetve szerepelnek az edzőtáborokban is. A gyerekeket tulajdonképpen fogásismeretek alapján soroljuk kezdő vagy haladó csoportunkba.
Akik a haladó csoportba kerülnek, általában, már 3 éve birkóznak. A csoportbontással meg tudjuk osztani a figyelmünket. Kezdetben csak a birkózáson volt a hangsúly, tavaly március óta azonban elkezdtük növelni a létszámot olyan értelemben, hogy most már óvodás foglalkozásokat is tartunk. Próbáljuk átszoktatni az ovis csoportból a kezdő csoportba a gyerekeket, amennyire csak lehet, ezáltal a csapatunk egyre csak növekszik. Ovis csoportunk tagjai a sporttal csak érintőlegesen ismerkednek, az ő esetükben még nem is beszélhetünk konkrétan birkózásról.
-Hogyan zajlik egy edzés?
-Egervári László: A haladó csoportnak minden nap van edzése, amikor iskolaszünet vagy edzőtábor van, akkor meghatározott napokon kétszer is. Az órákat egy átfogó bemelegítéssel kezdjük, amit mostanra már saját maguk is le tudnak vezényelni, ha kijelölünk erre a feladatra egy srácot. Mi ilyenkor maximum csak a hangerőt szabályozzuk, viszont amikor versenyekre készülünk, akkor természetesen mi tartjuk a bemelegítést. Most alapozó időszak van, ami azt jelenti, hogy most egy kicsit háttérbe szorul a birkózás, mint fogásgyakorlás és a küzdelmek. Alapozó időszakon kívül végigvesszük az alapvető fogásokat, kiemelünk egy adott szituációt, hogy abból milyen lehetőség vannak, milyen fogásokat lehet csinálni, majd ezeket gyakoroljuk és átültetjük küzdelmi formába is, aminek a tesztje a hétvégi versenyek.
-Lakatos Attila: Tehát összefoglalva: bemelegítés, technikázás, küzdelmek majd az erősítés és a végén a nyújtás. A nyújtó és erősítő gyakorlatok során a gyerekeknél különösképp oda kell figyelni a helyes végrehajtásra, ezért az edzők erre különösen ügyelnek és korrigálják a nem megfelelően elvégzett gyakorlatot.
-Mennyi idő egy ilyen edzés?
-Egervári László: 120 perc, ebből 90 perc az amit ténylegesen mozgással töltenek. Versenyidőszakban 90 percnél többet – technikázás és küzdelem- nem lehet kisajtolni belőlük.
-Általában a szülők hozzák és íratják be a gyerekeket vagy a gyerek kívánsága az, hogy szeretnének ide járni?
-Egervári László: Igazából ahhoz, hogy valaki ide járhasson, mindenképpen kell a szülői jóváhagyás, mint bármelyik szakosztálynál. Van, aki az iskola által kerül ide, mert a szakosztály jó kapcsolatot ápol az intézménnyel. Legtöbbször testnevelés óra keretén belül jönnek át ide a gyerekek, hogy megismerkedjenek a teremmel, magával a sportággal, végül legtöbbször annyira megtetszik nekik, hogy aztán itt ragadnak szerencsére, de az utolsó szót mindig a szülő mondja ki. Persze olyan is volt, akit a szülő hozott ide, hogy ő szeretné, ha gyermeke ide járna.
-Lakatos Attila: Ez egy nehéz sportág sajnos és méghozzá egyéni is, pont ezért nem annyira vonzó a gyerekek számára, mert itt nincs mese, itt fel kell menni a szőnyegre, ahol nincs más csak az ellenfele. Emellett edzésmunkában is lényegesen komolyabb teljesítményre van szükség, mint bármelyik csapatsportágban. Ez igen nagy nehézség, és ahogyan a gyermek, úgy a szülők is sokszor a könnyebb utat választják. Ezalatt azt értem, hogyha hazamegy a gyerek innen edzésről úgy, hogy megkapta az első komolyabb terhelést és elkezd otthon panaszkodni, akkor a szülő hajlamos azt mondani, hogy jól van fiam, akkor ne menj több edzésre. Nehéz küzdelem ez nekünk, hisz nem csak anyagi dotációban van elmaradva ez a sportág a többi sportághoz képest. Hiába európai színvonalúak a terem adottságai, sokszor csak nagy küzdelmek árán tudunk új sportolókat becsábítani ide, hisz általában mindenki a könnyebb utat választja. Ez nem könnyű sport, és ahogy régen az edzőink mondták: „A szőnyeg nem hazudik”. Ha az edzést nem végzed el becsületesen, akkor ez a versenyen is megmutatkozik, ott nem lehet másra kenni semmit. A teremben is ki van írva a mottónk: Kemény edzés, könnyű meccs! Mivel a gyerekek rengeteg időt és energiát tesznek bele az edzésmunkába -a nagyobbak sok lemondással-, mindig próbáljuk őket motiválni. Legyen akár kicsi, akár nagy. A haladó csoportunk egy összeszokott, mondhatni baráti társaság,- ahol a szülők is nagyon jó kapcsolatban vannak- velük külföldi edzőtáborokban is részt veszünk, illetve klubhelyiségünknek hála egy-egy délután filmnézéssel, tartalmas együttléttel telhet.
-Azt említettétek, hogy nehéz, ugyanakkor mennyire tartjátok veszélyesnek ezt a sportágat?
-Lakatos Attila:A birkózás a legjobban szabályozott sportág az összes sportág közül. Nagyobb eséllyel sérül meg egy kézilabda vagy egy focimeccsen a gyermek, mint egy birkózó szőnyegen, úgyhogy nyugodt szívvel mondhatom, hogy az egyik legbiztonságosabb sportág, a küzdősportok közül biztosan.
-Gyakran versenyeztek?
-Egervári László: Indultunk a diákolimpián, ahol klubunkat és iskolájukat egyszerre képviselték. versenyeztünk a magyar bajnokságon is, ami hasonló, azzal a különbséggel, hogy ott már csak igazolt versenyzők indulhattak. A területi selejtezőkön is szép eredményeket értünk el kötött és szabadfogású kategóriában is. Összesen 6 országos bajnokságon indultunk el előző évben, ami azért embert próbáló tud lenni, ezért évközben igyekszünk sok csapatépítő programot szervezni nekik, nem felejtjük el, hogy ők még csak gyerekek.
-Lakatos Attila: Az igazi visszajelzés számunka az, amikor versenyeznek és a versenyen jól szerepelnek. Ezért dolgozik mindenki: gyerekek, szüleik és az edzők is.
-Milyen eredményekkel büszkélkedhettek?
-Egervári László: Kötöttfogású szezonban volt magyar bajnoki döntősünk, aki ezüstérmes lett. Volt diákolimpián 5. helyezésünk, magyar bajnokságon is értünk el dobogós helyezéseket. A szabadfogású szezonban szintén több helyezést is elértünk, itt is lett ezüst és két bronzérmesünk is. Májer Barnabás szabad és kötött fogásban is országos bajnokságot is nyert, sőt igazából mindent megnyert, amint elindult. Sztojka Ákos és Karsai Szilárd szabadfogásban országos bajnoki 3. helyezést, Lakatos Árpád 5. helyezést ért el. Szintén szabadfogásban Müller Petra országos bajnok, Virág Zsófia pedig 3 helyezett. Kötöttfogásban Horváth Péter 2., Müller Dániel pedig 5. helyezést ért el. Nagyon büszkék vagyunk rájuk!
-Van olyan gyerek, aki az Olimpiát tűzte ki célul?
-Egervári László: Akik a csapat gerincét alkotják, ők egytől egyig az Olimpiát tűzték ki célul. Nyilván ez egy nagyon hosszú út, de edzőikként mi mindenben támogatjuk, legjobb tudásunk szerint tanítjuk őket.
-Lakatos Attila: Mivel a birkózás az egyik legsikeresebb és a legeredményesebb sportág, minden lehetőség meg van arra, hogy világot lásson, olimpiai versenyekre is kijusson egy-egy gyerek. Első évben – ezt gyakran ki is hangsúlyozzuk- hogy nagyon fontos a szülői támogatás, hisz sok hullámvölgy van, főleg az első évben, amikor elkezdenek versenyezni, oda-oda koppintanak az orrukra, ekkor egy kicsit elbizonytalanodhatnak, ilyenkor fontos a szülői támogatás. Mi igyekszünk a legjobb tudásunk szerint tanítani őket, és a teremben is minden segédeszköz az ő fejlődésüket szolgálja. Amolyan szimbiózisban működünk együtt a klub, a gyerekek és szüleik. Hiába egyéni sportról beszélünk, iszonyatosan nagy csapatmunka van mögötte.
-Milyen versenyre készültök most?
-Egervári László: Javában folynak a felkészülések a területi selejtezőkre, ahonnan az országos bajnokságba lehet továbbjutni. Ezzel párhuzamosan zajlik a kisebb versenyekre és különböző rangsorversenyekre való felkészülés.
-A versenyfelkészülés és egy edzés között milyen különbségek vannak?
-Egervári László: 2017 volt az első olyan évünk, amikor még nyáron is tartottunk edzéseket, ezért kicsit fáradtabbak is voltak a gyerekek, mivel nem ezt a megszokott monoton terhelést kapták. Volt olyan, hogy kimentünk a strandra, futottak, fociztak a homokban, ezáltal próbáljuk minél változatosabbá tenni edzéseiket. 
-A versenyekre való felkészülés, mentális felkészülést is igényel?
-Egervári László: Ennyire fiatal korosztálynál még nem kell túl nagy hangsúlyt fektetnünk a mentális felkészítésre, sokkal fontosabb az, hogy kövessenek el minden olyan hibát, amit csak lehet, hogy aztán legyen miből tanulniuk. Mentális felkészítés többnyire a válogatott szinttől, kadett korosztálytól van, ahol már szerepet kap a meccsek taktikai felépítse is. Célunk az, hogy gondolkodó birkózókat neveljünk.
-Kiknek szoktátok ajánlani a birkózást? Milyen korban ajánlott elkezdeni?
-Egervári László:Mindenkinek: fiúknak, lányoknak egyaránt. Jellem és egyéniségfejlesztő, emellett tökéletes fizikai felkészítést ad. Mivel a mozgás nagyon fontos, így elmondhatjuk, hogy sohasem késő elkezdeni.
-Miben rejlik a birkózás szépsége?
-Egervári László:Talán abban, hogy nem egy könnyű sportág, de amikor a kemény munka és a sok nehézség után a versenyen, a mi kezünket emelik a magasba, az kárpótol mindenért, mindennél többet ér.
Egervári László versenyzőként, szakosztályvezetőként és edzőként is, Lakatos Attilával a klub elnökével, Kiss Nándorral a klub titkárával és Májer Roland edző kollégájával közösen azon dolgoznak, hogy együtt öregbítsék tovább a klub jó hírnevét.
Kutyifa Ilona
Fotó:-K.Gy.-
