„Szaporodik az magától, csak ki kell fogni!” — gondolhatja a laikus, aki hallal leginkább a bográcsban találkozik. Pedig a halgazdálkodás ennél sokkal összetettebb dolog. Ugyanis a horgászat intenzitása gyakran meghaladja az adott tó megújuló képességét. És ha egy-egy faj háttérbe szorul, akkor más faj felszaporodik, ami gyakran kihatással van a többi fajra, sőt magára az egész víz minőségére.
Ez a helyzet a Vadkerti-tónál is, ahol horgászegyesületi 400 tag, illetve a vendéghorgászok számára kell megteremteni a napi örömöt. Ez pedig csak rendszeres állomány ellenőrzéssel és célzott betelepítéssel lehetséges.
Az állomány jellemzői adottak: tudjuk, mit bír el a víz, milyen fajok kerülhetnek bele és milyenek nem. Ha harapnak a halak, és mindenki elégedett a fogás minőségével, akkor rendben van. A hal húsának állapota, az állat viselkedése, adott esetben pusztulása ugyancsak jelzés arról, hogy mi zajlik odalenn: van-e elegendő oxigén, táplálék és élettér.
Mint Soltvadkert-kiskőrösi Petőfi Horgászegyesület elnöke, Szentkúti Gyula elmondta, tavaly 120 q halat telepítettek a tóba. Ez több részletben történik, maga az eljárás pedig igen látványos: megérkezik a tartályos teherautó a strandra, beletolat a vízbe és beleereszti a halakat. Azok kergetőznek kicsit a parton, aztán megindulnak a mélyebb részek felé.
Idén ugyanekkora mennyiséget terveznek beleengedni a Büdöstóba. A 2-3 nyaras pontyokat halgazdaságból szerzik be és két részletben telepítik a tóba. A mintegy 10.000 süllőivadék pedig június végén kerül a vízbe. Erről a halról sokan nem tudják, hogy Egyik legnemesebb hazai ragadozó halunk, és egyben a sügérfélék legnagyobb képviselője vizeinkben. Színe élőhelyenként változó, amit a víz jellege és aljzata befolyásol: a Balatoni süllők közismerten világosabbak más vizekben élőkhöz képest.
Álló és folyóvizekben egyaránt előfordul. A másfél kilósnál nagyobb példányokat „fogasnak” vagy „fogassüllőnek” nevezik. Ezt a nevet a szájában levő 4 darab kapófogairól kapta (2 felül, 2 lent) melyek segítségével zsákmányol.
Az ivarérett süllő testhossza 40-50 cm és testsúlya 1-2 kg. A legkisebb kifogható méret: 30 cm
A süllő kapási ideje tavasszal és ősszel napközben, nyáron pedig reggel, délután és éjszaka van. Nyáron esős és borult időben is kap. Rablására jellemző, hogy a kishalak legyező szerűen menekülnek. Ha elvéti áldozatát, visszavonul a fedezékébe és nem üldözi tovább a prédát.
A süllő fehér húsában kevés szálka van, zsírt alig tartalmaz és nagyon ízletes. 
Néhány szó a pontyról is essék!
Legismertebb és legnépszerűbb halunk. Előfordulása különböző testformákkal és színekkel az élőhely és életviszonyok szerint. Szereti a náddal szegélyezett, jól felmelegedő, iszapos aljzatú sekélyebb tavakat és lassan folyó vizeket.
Az életmódjára az állandóan vándorló, folyamatos táplálékkereső életmód a legjellemzőbb. 55-70 cm ivarérett korában és 5-8 kg súlyú. Háromnyaras korára kedvező feltételek mellett elérheti a 40 centiméteres hosszúságot és az 1-2 kilogrammos súlyt. Maximális mérete hazánkban kb. 25-30 kg, hossza 1,2 méter.
Legkisebb kifogható méret: 30 cm
Tápláléka leginkább a vízinövények fiatal hajtása, vízi rovarok, rovarlárvák, csigák, pióca, vándorkagyló és alga. Különösen kedveli az iszapos részeken meghúzódó árvaszúnyoglárvát. A táplálkozást befejezi +8 C° vízhőmérséklet alatt, de előfordul, hogy jég alól is sikeresen fogható.
Jelenlétére nádasoknál a nádszálak lökésszerű mozgásaiból, nyílt vizeken a vízfelszínen megjelenő buborékokból (túrás) következtethetünk vagy a vízből való kiugrása esetén kánikulában. Nyári melegben gyakran feljön a vízfelszínre levegőt szippantani (pipál) a víz alacsonyabb oxigéntartalma miatt, de ilyenkor a legnehezebb megfogni. Nagyobb pontyok a nádasokban járatokat vágnak, melyek közelében főleg úszós módszerrel eredményesen foghatók.
A halászlé legelterjedtebb nyersanyaga.
Káposzta Lajos
