Lehoczki Ferenc Soltvadkert város polgármestere meghívására az 1848-49-es forradalom és szabadságharc 170. évfordulóját ünnepelték március 14-én. Pájer Ildikót a Városi Művelődési Ház, Könyvtár és Szabadidő Központ igazgatónőjét kérdeztük az eseményről.
A művelődési házban és a Hősök terén megrendezett városi megemlékezésen a város vezetőivel, a városlakókkal együtt tisztelgett a hősök emléke előtt Font Sándor országgyűlési képviselő, Suhajda Krisztián a Bács-kiskun megyei közgyűlés tagja, a polgármesteri hivatal vezetői dr. Viszkók Zoltán jegyző és Fodorné dr. Schiszler Terézia aljegyző és a város önkormányzati képviselői. A nemzetiségi önkormányzatok vezetői; Szemlaki József és Kolompár Gábor és a város több díszpolgára, egyházi vezetők, intézmények és gazdasági társaságok, valamint civil szervezetek vezetői is megtisztelték jelenlétükkel az ünnepet.
„A hősök emlékét megőrizni és tovább örökíteni szent kötelességünk”- emelte ki köszöntőjében Supka Éva a Vadkerti Újság főszerkesztője.
Soltvadkerten már hagyomány, hogy a nemzeti ünnepek alkalmából a Kossuth Lajos Evangélikus Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Intézmény pedagógusai által felkészített diákok adnak műsort. Ezúttal is így volt ez.
„Harangok szóljatok” – című, az iskola hatodik évfolyamának és Ifjúsági Zenekarának nívós, felemelő és megható ünnepi műsorával méltón emlékezett Soltvadkert város hősök előtt tisztelgő közössége.
Elismerés illeti a műsor sikeréért dolgozókat. A felkészítő tanárokat: Darócziné Mátrai Enikőt, Gurzóné Galántai Gizellát, Mihókné Rácz Renátát, Horváth Józsefet az Ifjúsági zenekar vezetőjét, a művészi harangkészítő munkáért Endrődiné Sámel Zsuzsát, a műsor zenei hátterének biztosításáért Schäffer Beátát.
A műsoros megemlékezést követően a Hősök terén, a ’48-as emlékműnél mondott ünnepi beszédet Font Sándor országgyűlési képviselő.
Folyamatos túlerő volt a magyar szabadságharcosokkal szemben. Így volt ez a Pákozdi csatánál is, 1848. szeptember 29-én, ahol jóval nagyobb volt az összevont horvát – osztrák sereg és mégis, Móga tábornok a stratégiailag fontos pontokat elfoglalva legyőzte Jellasicsot és seregét. – elevenítette fel a múltat az országgyűlési képviselő, s idézte Petőfi Sándor sorait:
„…Fut Bécs felé Jellacsics, a gyáva,
Seregének seregünk nyomába…” (A vén zászlótartó)
Font Sándor legnagyobb nemzeti ünnepünk alkalmából való széleskörű történelmi visszatekintése közepette, szeretetteljes szavakkal idézte fel diákéveit, és mesélt Kutasi Frigyesné Ancika néniről, egykori történelem tanáráról. Ancika néni úgy tudott a történelmi csatákról, eseményekről beszélni, hogy magával ragadta a diákjai figyelmét és szinte úgy érezhették, hogy ők maguk is jelen vannak a harcban és a hősökkel együtt dicsőülnek meg.
Beszélt Görgei tábornok által vezetett dicsőséges tavaszi hadjáratról és a dicsőséges napok utáni háromszoros túlerőben lévő osztrák- orosz összefogásról, ami a forradalom és szabadságharc leverését hozta.
Folytatva a történelmi visszatekintést megemlékezett Gál Sándorról és csapatáról, akik 1949 kora nyarán, az utolsó védvonalon a még megmaradt, újólag összeállt magyar sereget alkották. Erdély legtávolabbi pontján, a magyarországi Nyergestetőn harcoltak. Ez a néhány száz magyar honvédből álló sereg felszorult egy stratégiailag fontos helyre. Osztrákok és oroszok körbevették ezt a magaslatot, de ők olyan stratégiailag sikeres pozíciót foglaltak el, hogy iszonyú veszteséget okoztak az orosz és osztrák erőknek. Ám egy árulás következtében az ellenség felkapaszkodott az addig számukra megközelíthetetlennek tűnt Nyergestetőre. Az ott harcoló sereg azonban nem adta meg magát, harcoltak és a túlerő következtében mind elestek. Róluk emlékezik meg, számukra állít emléket Kányádi Sándor: Nyergestető című versében.
„De a védők nem rettentek
– alig voltak, ha kétszázan -,
álltak, mint a fenyők, a harc
rettentő vad viharában.
Végül csellel, árulással
délre körülvették őket,
meg nem adta magát székely,
mint a szálfák, kettétörtek.
Elámult az ellenség is
ekkora bátorság láttán,
zászlót hajtva temette el
a hősöket a hegy hátán…” (részlet)
Nyugodtan mondhatjuk, hogy függetlenség és szabadság nélkül nincs Magyarországnak jövője – hangsúlyozta további beszédében az országgyűlési képviselő. Felhívta a megemlékezők figyelmét Orbán Balázs: Székelyföld leírása című művére – melyben az író maga is megemlékezik Gál Sándorról és csapatáról, hősies küzdelmükről -, s idézte az író ma is érvényes üzenetet hordozó szavait.
„… és midőn a hazafi a dicső napok emlékei által szentesített halmokat tapossa, midőn e hősies harcok emlékével találkozik, ne szomorodjék el? Ne.
Mert a harcok nincsenek eredmény nélkül. A szent szabadság érdekében kiontott vér bizonnyal gyümölcsözni fog és eredményes lesz. Ha nem is a küzdőkre, de bizonnyal azok utódaira nézve.
Ezek az utódok mi vagyunk és a mi felelősségünk, hogy a mi utódainkra nézve is eredményes legyen a mai kor emberének küzdelme Magyarország érdekében.” – zárta beszédét az országgyűlési képviselő.
Az ünnepi megemlékezést követően hőseinkre emlékezve helyezték el megemlékezők a kegyelet virágait.
-K.Gy.-
