A soltvadkerti rendőrségi fogás hallatán utánajártunk, mi is történik a vadkenderrel „szüret után”. A kábítószer alapanyagaként szolgáló növényt a termelők nem otthon darálják le és dolgozzák fel, hanem jobbára leadják és a „feldolgozóiparba” kerül. Igen: ez már a nagy tételes ágazat, ahonnan a dílerek osztják tovább az „árut”. De mi is ez?
A szárított, megtermékenyítetlen (termős) kendervirágzatot hívják marihuánának. A leginkább elterjedt fogyasztási módja a cigarettába sodrás, a jobb éghetőség kedvéért gyakran dohánnyal keverve. A „joint” jelentése: csak marihuánát tartalmazó cigi. Ha dohánnyal kevert, akkor „spliff”.
Gyakorinak mondható még a „bong” és a vízipipa is. Ennek előnye, hogy a benne lévő víz minimálisan megszűri a füstben lévő káros anyagokat (ez függ a víz telítettségétől, az égetett anyag kátránytartalmától, és a bong szerkezeti tulajdonságaitól is) és le is hűti füstöt, így csökkentve a használó tüdejére nehezedő terhet.
A bongnál is „egészségesebbnek és hatékonyabbnak” mondható a vaporizer.
Lényege, hogy a kendert a gyártó csak 185-210 °C fokra hevíti, így az aktív hatóanyagok már elpárolognak, de mérgező égéstermékek gyakorlatilag nem keletkeznek, így nem kerül a kelleténél több káros anyag a használó tüdejébe, és természetesen dohányt sem kell használni a jobb éghetőség kedvéért, mint az előbbi módszereknél. Bár ha az „anyag” jó minőségű, akkor rendesen ég dohány hozzáadása nélkül is.
Maradjunk annyiban, hogy nem itt szándékozunk teljes leltárt és ötletet adni a kábítószerezéshez. Igaz, aki akarta, már rég megtudta: az internet tele van receptekkel. Nézzük meg inkább, hogy kik a fogyasztók és mit szólnak azok, akik ezzel családi szinten szembesülnek! Már ha mernek szólni…
Húszéves fiatalember:
Tényleg érdekel, Laja, hogy mi történik itt? Én elmondom, de rám ne ismerjenek a cikkből! Bár mindegy, úgyis mindenki tudja rólam. Hogy bánom-e? Ez van: így élünk. Végzek a munkahelyemen, és esténként összejövünk Z. lakásán. Ő a legidősebb köztünk és olyan vállalkozása van, amiből sok pénzt csinál, kevés munkával. Meg is mondta nekünk, hogy neki ennyi a célja: sok pénz, este kábulás, alvás másnap délelőttig, aztán kicsit „netez, kavar, tőzsdéz” és tessék, megint ott a pénz. A barátnőjével most végzett, mert a csajnak nem feküdt ez az életmód. Na mindegy, majd jön másik… Szóval összejövünk, Z. berak egy filmet, persze mindig a legújabb, titkos letöltést, közben előkerül a füves cigi, amitől ellazulunk. Érted? Megszűnik az egész napos stressz, és csak röhögsz. Közben nézed a filmet, és lazulsz. Persze te ezt nem érted, de az én korosztályomnak kell ez, mert különben gátlásaink lennének az ismerkedéskor. Na ja, barátnőm így sincs…
Ötvenes éveiben járó vállalkozó
A keresztfiam sajnos benne van ebben a „gyógyszerezős” csapatban. Legszívesebben persze rájuk gyújtanám a házat, ahol összejárnak, de aztán meg ők rám. Sajnos a családi helyzetük nem a legideálisabb ott: pénz van, szülői szeretet nincs. Na mindegy, ami az én dolgom, az az, hogy a gyereket kiemelem. Gyakran járok vidékre árért, sokszor még hétvégén is. Ha el tudom csípni, akkor elviszem magammal. Szívesen jön velem világot látni. Aztán útközben beszélgetünk erről-arról. Igyekszem nevelgetni, rávezetni a helyes útra. Persze vigyázok arra, hogy nehogy eltaszítsam ezzel magamtól. Pedig néha úgy szájon vágnám, el sem hiszed!
Tudod miért? Mert annak idején én se voltam különb, viszont mi egyszerűen „csak berúgtunk”! És én már látom, mennyi mindent elrontottam az életben…
Szülők
Egyszer csak elkezdett furcsán viselkedni a 16 éves fiunk. Aztán tettünk pár kört a faluban, megtudtuk, kikkel barátkozik, és sorban elmentünk az érintett szülőkhöz. Merthogy nem voltak megnyugtatók a hírek. A fogadtatás különböző volt: egyesek alig akarták elhinni, amit mi tudni véltünk, viszont sokan megköszönték, hogy szóltunk. Megbeszéltük azt is, ki miről tud. Aztán összeállt a kép: van egy „főkolompos”, aki belevitte a többit a hülyeségbe. Persze amikor azokhoz a szülőkhöz mentünk, sok minden világos lett. A gyerek (merthogy kiskorú) nem akart otthon maradni. Ezért a nagymamához költözött, aki gyakorlatilag el is tartja a kis spórolt pénzéből. Ott ennek a legénynek külön lakrésze van, amiben szinte ellenőrzés nélkül „garázdálkodik” Mit tehetünk? Legfeljebb eltiltjuk a fiunkat tőle. Csakhogy az internet és a mobiltelefon világában igen nehéz ellenőrizni a kapcsolattartást.
Ez tehát a helyzet Vadkerten, amit nem kellett sokáig nyomoznom. Elhiszik, hogy két telefonból megvolt minden riportalany? A megoldás leginkább a családok kezében van. Ezek után remélni lehet csupán, hogy ettől kezdve adnak annyi munkát a gyerekeiknek a szőlőben, a baromfiudvarban és hátul a műhelyben, hogy ne érjen rá a serdülő gyerek kábítószerezni. Vagy mégsem?
Káposzta Lajos
