Az elmúlt évek során egyre többen ismerték fel a szén-monoxid veszélyeit és sokan szereltek fel otthonukban a veszélyes gáz kimutatására alkalmas érzékelőt. Bár a statisztikai adatok is azt mutatják, hogy gyakoribb a szén-monoxid-érzékelő használata, mégis történnek mérgezések és tragédiák a „csendes gyilkos” miatt.
A szén-monoxid színtelen, szagtalan, nem irritáló gáz, jelenlétét érzékszerveinkkel nem tudjuk észlelni!
„A mérgezésre kezdetben kábultság, fejfájás, fülzúgás, hányinger, szédülés, zavartság, a bőr kipirulása jellemző. Bár a tüneteket nehéz felismerni, ha szén-monoxid-mérgezés szempontjából potenciálisan veszélyes helyiségben tartózkodunk (kazánház, fürdőszoba, garázs), esetleg többször, több családtagnál is ugyanott jelentkeznek a panaszok, mindenképp gyanakodjunk a mérgezés lehetőségére! Ha a fenti tüneteket észleljük, azonnal menjünk szabad levegőre, hívjunk segítséget!
Ha környezetünkben történik a mérgezés, mivel nem tudhatjuk, hogy a belélegzett káros anyag milyen erősségű és milyen gyakran hoz létre károsodást a szervezetben, ezért mérgezés gyanúja esetén a mentőszolgálat értesítése életmentő kötelességünk akkor is, ha az érintett eszméleténél van, vagy ha tiltakozik az ellátás ellen.
Ha a beteg mozgásképtelen, el kell távolítanunk a veszélyes helyről, lehetőleg friss levegőre. Gázmérgezés esetén azonban ugyanolyan fontos saját magunk védelme is, mint az áldozat kimentése. Az újraélesztést se kezdjük el a mérgezés helyszínén, mert ezzel a betegen sem segítünk, és saját magunkat is veszélybe sodorjuk.
Gázzal telt helyiségben semmiképpen se vegyünk levegőt! Lehetőleg csak megfelelő védőfelszereléssel lépjünk be, ha ez nem megoldható, akkor csak egy lélegzetvétellel kibírható ideig tartózkodjunk a zárt térben, utána haladéktalanul menjünk szabad levegőre. Ebben az esetben a mentőket és a tűzoltókat is értesítsük.” (Szerző: WEBBeteg www.webbeteg.hu)
A szén-monoxid tökéletlen égés során keletkezik. Sajnos többnyire emberi mulasztás okozza a bajt. A nem megfelelő állapotú, karbantartatlan vagy nem megfelelően méretezett kémények, hosszabb ideje bevizsgálatlan kazánok, és egyéb, helytelenül használt nyitott égésterű berendezések a baj fő okozói. A kéményt, gáz, olaj és hagyományos fűtőkészülékeket, rezsókat, kályhákat rendszeresen ellenőriztessük és azokat önkényesen sohase módosítsuk. A kiépített szellőzőket ne takarjuk le, ne tömítsük el. Fontos a rendszeres szellőztetése azoknak a helyiségeknek, ahol a tüzelőberendezést tároljuk. A szilárd tüzelésű hőtermelő berendezéseket (kandallók, kályhák, kazánok, stb.), ne hagyjuk felügyelet nélkül üzemelni.
A kémények műszaki állapotát szakemberrel ellenőriztessük, a tüzelő-fűtő berendezéseknél a légutánpótlásról gondoskodni kell, mert azok a helyiség levegőjét (oxigénjét) fogyasztják. Tegyük lehetővé a kéményseprők rendszeres ellenőrzését, és a feltárt hiányosságok megszüntetéséről a lehető legrövidebb időn belül gondoskodjunk. Modern nyílászárók esetén szellőzés létesítése szükséges, a füstgáz visszaáramlás megelőzése érdekében.
A rossz műszaki állapotú fűtő berendezések és kémények, illetve a nem megfelelő szellőztetés miatt sajnos minden évben vannak halálos szén-monoxid-mérgezések. A színtelen szagtalan szén-monoxid érzékelésére célszerű gázérzékelőt telepíteni – sok esetben életet menthet – amely baj esetén éles riasztó hangot hallat. Ebben az esetben a fűtőberendezést kapcsoljuk le, az épület átszellőztetése mellett hívjunk segítséget!
