A kiskőrösi Egészségfejlesztési Iroda, Lelki egészség a családban előadássorozata részeként, „Nőnek lenni a XXI. században” címmel tartott előadást Török Zsuzsa klinikai szakpszichológus március 27-én.  Véleménye szerint a női lét a fogantatás pillanatában kezdődik és a halállal ér véget. Már a születéskor eldől, milyen nővé válunk. Meghatározó, hogyan állnak a gyermekhez, elfogadják-e, hogy lányként jött a világra. A környezetünk hatással van rá, hogy mennyire érezhetjük magunkat nőként. A nővé válásunkat befolyásolja, az anya, az apa, a család és a környezet.

-Hirdetés-

Az állatvilágban megfigyelték, hogy a születés előtti időszak zaklatott, ugyanígy van az embereknél is. Amikor kialakul egy ilyen helyzet, az kihat a babára is. Az anya sokszor nem tud mit kezdeni gyermekével, ahogyan neveli, a minta átörökítődik. A gondozás fizikailag is hat a gyermekre, mert olyan hormonok termelődnek (pl.oxitocin), ami a későbbi életre is kihat. Az intim, belsőséges kapcsolatok megélése nehezebbé válik azok számára, akiket nem vettek körül szerető gondoskodással.

Az apának nagy a felelőssége, mert ő az első férfi az életünkben. Sigmund Freud ezt egy elméleti fogalommal az Ödipusz-komplexussal határozta meg. A fogalom a gyerek tudatalatti vágyára utal, amelyet az ellenkező nemű szülő iránt érez. 3-6 éves korban már rájönnek, hogy „Nem lehetek apa felesége, hiszen az az anyukám!” Feloldásként a gyermek azonosul az azonos nemű szülővel, mert ha olyanná válik, akkor a szeretett személy viszont szereti majd. Ezért van jelentősége, hogy az apától elismerést kapjunk.

A családban töltött létünk során, a születési sorrend rá tudja nyomni a bélyegét az életünkre. Jelentős a környezet hatása, hogy hol és milyen korban születtünk meg, mik voltak a társadalmi, környezeti elvárások. Napjainkban a kor ideálja az emancipált nő, kezd saját csapdájába esni, mert lehetetlen ennyi elvárásnak megfelelni.

Török Zsuzsa a következőekben az életciklusainkról beszélt, az egy-egy életciklusra jellemző változásokról, megjelenő problémákról. Bepillantást nyerhettünk abba, amikor fiatal házasként, új családot alakítunk ki, vagy a várandósságról, az óvodás korú, a kisiskolást, a serdülő gyermeket nevelő család életéről. A gyermekeit útjára bocsátó családról, és végül a magukra maradt, még aktív szülőkről.

Kiemelt jelentőséget tulajdonít annak, hogy a nők iskolázottsága fontos védőfaktor a család számára. A nőktől elvárható dolgok sok esetben általánosak, amik többnyire minden embertől elvárhatóak. Egy nőnek,  a családban lévő szerepét kellene erősítenie, mert ha kiöljük magunkból a hagyományokat, akkor egy értelmetlen, zavaros világ vesz majd minket körbe!

B.M.

MEGOSZTÁS