Ezelőtt 30 évvel még turistatérképpel tanultuk meg az erdei túravezetést: magasság vonalak, hegycsúcsok, források, patakok, turistautak… Ezeket felismerve és tájolót a kézbe véve tudtunk haladni a térkép alapján és így fedeztük fel az adott táj értéket. Aki ügyes volt, a magasság vonalak és a lépték (pl. „ami a térképen 1 cm, az a valóságban 700 m”, stb.) segítségével elkészíthette a túra emelkedőinek és lejtőinek grafikonját. Ezzel is jobban fel tudtak készülni a túrázók a rájuk váró nehézségekre — vagy éppen utólag elemezték ki a sok szenvedést, amit a hegyek okoztak.
Mindez lassanként a romantikus múlté. A Soltvadkerti Kultúrbarátok Egyesülete virágvasárnapi hétvégi kirándulásán legalábbis másként történt már a tájékozódás. A Nemzeti Együttműködési Alap pályázati támogatás segítségével megvásárolt digitális tájoló és GPS rendszer segítségével nem kellett már sem térkép, sem más eszköz.
Első lépésként, a túra szervezési fázisában a mobiltelefon méretű kütyübe internetről letöltötték a tervezett útvonalat. Ez a Velencei-hegység volt: alacsony röghegység, szinte dombság, mégis szép táj, a háttérben pedig elő-előtűnik a Velencei-tó nádasa és csillogó vízfelülete. A letöltött útvonal mentén megjelentek az ide-oda elrejtett műanyag dobozok, az un. geoládák. Akik ezeket elrejtették és a megfelelő internetes fórumon megjelenítik, ők olyan aktivisták, akik egy kis keresőjátékkal gazdagítják a gyalogtúrákat szerte Európában.
Ebbe a keresőjátékba csatlakoztak be a soltvadkerti kultúrbarátok — ha már úgyis arra jártak… Mentek a nyíl után és gyönyörködtek a látványban. Az induló állomással együtt, amely Nadap község határában volt, nyolc geoládát találtak meg. Beleírtak az ott lévő füzetbe, elvettek és beletettek 1-1 emléktárgyat és adott esetben még fényképek is készültek.
Ilyen fotótéma volt az un. velencei ingókövek látványa. Ezek a gránit talapzatból kiálló kőképződmények néha valóban úgy néznek ki, mint ami rögtön bedől az alatta lévő szakadékba. De már több ezer éve ott állnak, úgy hogy nem is érte meg a feldöntésre irányuló próbálkozás.
A hegység legmagasabb pontja a Meleg-hegy a maga mintegy 350 méterével. Aki oda felmászott, a meredek emelkedő miatt bizony melege lett, bár a hegy nem ezért kapta a nevét. Egyébként az internetnek az is előnye, hogy a túra minden pontjáról ontotta az információkat — csak legyen, aki felolvassa hegynek felfelé.
A végpont a pákozdi Miska Huszár szobra volt, amely méretei miatt jócskán kiemelkedik a tájból. Ide már közel volt a híres pákozdi csata emlékhelye, ahol a magyar katonaság múltjába vezette vissza a kiállítás a látogatókat.
Adatok a túráról:
Összes emelkedés: 503 m, összes süllyedés: 562 m
7 óra 30 perc volt a teljes időtartam, ebből 5 óra 10 perc mozgásban, 2 óra 20 perc állásidő, Ez főleg a geoládák keresése (faoduk, üregek, sziklarepedések), átnézése és visszahelyezése volt. Na meg a jól megérdemelt erdei ebéd!
Átlagsebesség 2,57 km/h, max. sebesség 8 km/h
Legközelebb tavasszal lesz rendezvénye a soltvadkerti kultúrbarátoknak, mely során a zsidó temetőben tartanak különleges történelem órát.
Káposzta Lajos
